Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 27. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló törvényjavaslat, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény kiegészítéséről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
750 banktípus kialakulását akadályozza. Ilyen ütközési pontok a törvényjavaslatban az értékpapírkereskedelemre és a befektetési alapok kezelésére vonatkozó korlátozások. Álláspontunk szeri nt a módosítást nemcsak a mai világpiacon kialakult követelményekhez való alkalmazkodás kívánja, hanem a hazai tőkepiacon kialakult sajátos kényszerek is. Ez pedig a piaci szereplők, s egyben a piac tőkehiányos állapota miatt megmutatkozó kényszer. A nagyk ereskedelmi bankok a piac azon kevés szereplői közé tartoznak, akik tőkeerejüknél fogva az értékpiac szükséges likviditását biztosítani tudnák. Második kérdéscsoport a tevékenységi körök és a versenykorlátozás problémája. A törvényjavaslatban kimutatható m ásodik feszültségpont az egyes pénzintézeti típusokhoz kapcsolt tevékenységi kör követelmények versenykorlátozó meghatározásában rejlik. Mindenképpen szükségesnek látjuk az egyes típusokat megkülönböztető minimum tevékenységi kör követelmények meghatározás át, azonban elutasítjuk az olyan megfogalmazásokat, amelyek mind az engedélyezési eljárás, mind a konkrét banki üzletmenet során bizonytalanságot visznek a rendszerbe, például a 33. §. Többek között ezért is tartanánk szükségesnek egy kétlépcsős engedélyez ési eljárás kialakítását, mert ezzel kiiktathatók az elvi engedély és a működési engedély összemosásával keletkező anomáliák. A másik probléma, hogy a törvényjavaslat nem határozza meg egyértelműen azokat a normatív követelményeket, amelyek mellett a bankf elügyelet a nem pénzintézeti jogi személyek piacra lépését lehetővé teszi. Éppen ezért a törvényjavaslatban – egyébként helyesen – minimumtőkekövetelmények megfogalmazása mellett, esetleg a törvényjavaslat mellékletében rögzíteni kell azokat a további fel tételeket – ilyenek például a faktorin tevékenységek, a törvényben megfogalmazottnál magasabb tőkekövetelmények – , amelyek mellett a bankfelügyelet köteles az engedélykérelmet teljesíteni. Emellett teljesen indokolatlannak tartjuk a törvényjavaslat azon ki tételét, amely hibás módon privilegizálja a bankügynöki tevékenységet, amennyiben bank ügynöke csak bank lehet. Ez a kitétel nemcsak verseny, de vállalkozásellenes is. A piaci verseny és a megtakarítások mobilizálása szempontjából nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy minél több piaci szereplő legyen, még annak árán is, hogy ezáltal a piacon vadhajtások keletkezhetnek. Harmadik kérdéskör a tulajdonosi szabályozás, külföldi részvétel a bankszektorban. A tulajdonosi szabályozásra vonatkozó szakaszok a törvényja vaslat legfontosabb elemei közé tartoznak. Éppen ezért indokoltnak tartjuk, hogy a szabályozás véglegesítése során a magyar bankrendszerben kialakult tulajdonosi struktúrát és a hazai megtakarítási viszonyokat figyelembe vevő és azt kezelni képes megoldás alakuljon ki. Álláspontunk szerint a tulajdonosi szabályozást úgy kell kialakítani, hogy azzal meg lehessen akadályozni a kezelhetetlen monopolhelyzetek létrejöttét, de a nagykereskedelmi bankok mára már halaszthatatlanná vált szerkezetátalakítását – akár külföldi befektetők többségi részesedésével is – meg lehessen oldani. Ennek érdekében szükségesnek látjuk a törvényjavaslat olyan irányú módosítását, amely a tulajdoni hányad megszerzésében egy bizonyos szintig – ez lehet 25% vagy 10% is – a tulajdonos tí pusától függetlenül automatizmust biztosít, az ezt meghaladó tulajdonosi hányad megszerzéséhez minden esetben a bankrendszer versenyfelügyeletét ellátó intézmény hozzájárulása szükséges. Emellett azonban – tekintettel az állam tulajdonosi szerepvállalásába n mutatkozó súlyos anomáliákra – feltétlenül szükségesnek tartjuk az állami tulajdon dominanciájának egy alaposan előkészített, valódi privatizációval egybekötött leépítését. Ebben a törvényben kellene rögzíteni, hogy a nagykereskedelmi bankok privatizáció ját a Kormány záros határidőn belül bonyolítsa le, és a lezajlott privatizációs ügyletekről szóló beszámolót tájékoztatás céljából – ezt alá kívánom húzni – terjessze a Parlament elé. Ez nem példa nélküli a banki szféra privatizációjában, Franciaországban ugyanilyen módon történt. Úgy gondoljuk, hogy ennek az igénynek a törvényjavaslat erre vonatkozó szakaszának olyan megfogalmazása sem tud megfelelni, amely a tulajdoni hányad korlátozását valamennyi tulajdonos