Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 27. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló törvényjavaslat, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény kiegészítéséről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PÁSZTOR GYULA, DR. (FKgP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - NYERS REZSŐ (MSZP)
748 világos például a törvénytervezetből az, hogy az állami garancia érvényesítésre kerüle a takarékbetéteken kívül például az átutalási betétszámlákra vagy a devizabetétekre. A lakossági megtakarítások ma leginkább a devizabetétekben növekednek. Ez nem káros, ezt tudomásul kell vennünk, éppen ezért nagyon fontos, hogy ezek biztonságban legyenek. Nemrégiben, talán a nyár elején fordult elő, hogy nyugtatgatni kellett a lakosságot, hogy a Kormány nem fogja befagyasztani a devizabetéteket. Felhívom a figyelmet, hogy ez nem világos a törvényből, kívánatos világossá tenni. Ettől a törvénytől a gazdaság pénzellátásának a fokozatos javulását is várjuk, valamint fizetési késedelmek, a sorbanállások okozta nehézségek ha nem is azonnali – mert azonnal nem lehet – , de fokozatos javulását. Amíg ezt nem tudjuk elérni, addig hiába reménykedünk abban, h ogy a Kormány gazdasági programja majd a menetrend szerint fog megvalósulni, addig mindig tologatni kell magunk előtt a stabilizáció megvalósulását és a gazdasági növekedést. Véleményünk szerint ennek a törvénynek elő kell segítenie a külkereskedelem fejlő dését nehéz külső piaci helyzetünkben. Pénzügyi megoldások keresésével teremtsünk nagyobb piacot a magyar termelőknek, mind az iparnak, mind az agrárvilágnak. Nyugati viszonylatban kellően aktív ma a pénzintézeteink tevékenysége. Véleményünk szerint a kele teurópai nehéz piaci helyzet számunkra kedvező megoldásában nem eléggé aktív sem a pénzügyi politika, sem pedig a pénzügyi rendszer. Ezt ösztönözni kell a törvényben. Végül segítenie kell a gazdasági növekedés újraindítását, a jó üzleti lehetőségek feltár ását, ösztönzését kedvezőbb hitel- és kamatfeltételekkel a pénzügyi rendszernek, világos, tisztázott és kiismerhető költségvetési politikával a Kormánynak, a Parlamentnek, és jó adórendszerrel. Végül is igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a szociáli s háló olyannyira fontos kiterjesztéséhez a gazdasági növekedésre feltétlenül szükség van. Milyen veszélyeket látunk, aminek elejét kell venni, amit ki kell küszöbölni a törvény kapcsán? Csatlakozom Soós Károly Attila é s a Szabad Demokraták azon véleményéhez, hogy a politikai hatalmi szempontoknak törvényileg is elejét kell venni a gazdasági életben. Ez vonatkozik a pénzügyi életre is. Ez valamennyiünk érdeke. Ebből a szempontból nem értünk egyet azzal, hogy az elsietett privatizációra hivatkozva fennmaradjon az állami tulajdonnak az a nagy hányada, ami a kereskedelmi bankokban ma létezik, 50%ot lényegesen meghaladó hányada. Véleményünk szerint a miniszter asszony érveléséből is logikusan inkább az következik, hogy a tör vény szerint vegyük a törvénybe, tehát, hogy ne legyen az államnak ekkora szerepe, a kivételes helyzetből adódó megoldást pedig áthidaló, átmeneti megoldással segítsük. Igaz, hogy talán nem mindenki van ugyanazon a véleményen, mint a miniszteraszszony, mer t ő a privatizáció elsietettségével érvelt, és ezt mi el is fogadjuk. Bethlen képviselőtársunk azonban egyenesen azt mondta, hogy a szociális piacgazdaságnak egyik kritériuma – valami ilyen kifejezést használt – , hogy az államnak nagyon nagy szerepe legyen a kereskedelmi bankok működésében is, ezt már nem tudjuk elfogadni. Ezt az érvet ki kellene kapcsolni, mert ellentmondásos. Ha megmarad indoklásként a miniszterasszony indokolása, akkor azt javasoljuk, hogy a türelmi idő meghosszabbításával, valamint tény leg azzal, hogy a szavazásban ne vegyen részt teljes egészében az állami részvénypaktum, ezzel meg lehet oldani a dolgot. Egyenesen a gazdasági demográfia szempontjából, menedzser rétegünk ösztönzése szempontjából nem jó dolog, hogy az Állami Vagyonügynöks ég képviselője leteszi a maga pakettjét, beszünteti a vitát a bankok közgyűlésén, a kisrészvényesek pedig kitódulnak a kapun és otthagyják. (Szórványos taps bal oldalról.) Ez így nem demokrácia, és nem lehet érdeke a kormányzatnak sem. A következő megjegyz ésem az, ha a törvény a bankok felé irreális követeléseket állít, akkor a bankok azt továbbgörgetik a vállalati életre, a gazdálkodók felé, és végül is abból termelésfékező hatás lesz. Ilyen irreális követeléseket látunk mi a magunk részéről, támaszkodva a Bankszövetség, a magyar menedzserréteg véleményére, a Gazdasági Kamaráéra is, hogy ezt a 8%os tőkemegfelelési
