Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 27. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló törvényjavaslat, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény kiegészítéséről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - JUHÁSZ PÁL, a gazdasági bizottság előadója: - ELNÖK (Vörös Vince): - BALÁS ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság alelnöke: - ELNÖK (Vörös Vince): - BETHLEN ISTVÁN (MDF)
741 bankrendszerben is, versenyrendszert, ugyanakkor azonban – és ez a szociális piacgazdaság megkülönböztetője a korlátlan, szabad piacgazdaságtól – össznemzeti érdekeket is figyelembe akarunk venni, ezeknek figyelembevételét a Kormánynak kell garantálnia még a bankrendszeren belül is. A piaci verseny valóságát csak az állam tudja, hölgyeim és uraim, garantálni, és nagyon jól tudjuk m indnyájan, akik valaha foglalkoztunk egy kicsit gazdaságtörténettel, hogy az állam által nem korlátozott, korlátok közé nem helyezett piac és annak versenye csak monopóliumokhoz vezet. A monopóliumok kialakulása elég másodlagos kérdés, hogy egy szocialista monopóliummal van dolgunk vagy pedig egy kapitalista monopóliummal, egyiket sem akarjuk, és egyikből sem kérünk. Tehát Szkülla és Kharübdisz közt kell ebben az esetben is hajózni és megtalálni a megfelelő utat, liberalizálni, amennyire csak lehet, hogy el érjük a nemzetközi, az európai, a világnívót. Ugyanakkor igenis szükséges össznemzeti, társadalmi szempontot figyelembe venni. Ezzel kapcsolatban, hölgyeim és uraim, az általános vita, főleg a részletes vita folyamán nagyonnagyon sok mindenről beszélhetün k és kell is, hogy beszéljünk egymással. Itt csak néhány kérdésre szeretnék kitérni, amelyek legelsősorban – hogy egy divatos kifejezést használjak – a törvényjavaslat filozófiáját érintik. Az első ilyen, amit a miniszter asszony már említett, a tulajdonos ok egyenlő elbírálása. Helyese az, hogy amikor a törvényjavaslat előírja azt hogy 28%os tulajdonlást senki, egy bank esetében nem léphet át, akkor az államnak ezt megengedhetjük. Nos, remélem, hogy ebben a Házban és az ország közvéleményében engem senki nem fog azzal vádolni, hogy bankellenes lennék. Egy nagy nemzetközi banknak voltam vezető igazgatója hazámba való visszatérésem előtt, és azt hiszem, senki nem fog engem valójában azzal vádolni, hogy külfölditőkeellenes lennék és etatisztikus lennék gondo lkodásmódomban, tehát az államot helyezném minden fölé. Hölgyeim és Uraim, az adott helyzetben értsük meg, Magyarországon egy teljesen különleges helyzet alakult ki. Az állam nemcsak mint állam jelenik meg, mint tulajdonos, hanem az állami vállalatokon ker esztül, a régi szervezettségű szövetkezeteken keresztül is, tehát itt is van lehetőség lebontani az állami tulajdonlás arányát. Ezen túlmenően meggyőződésem, hölgyeim és uraim – ezt mutatják a nemzetközi példák is, nézzék meg a bécsi börzét vagy bármelyik börzét – , ha mi ma minden nyakló nélkül privatizálnánk, akkor a magyar bankok részvényei mélyen áron alul, igazi értéken alul kelnének el. Erre nagyon sokan, a korlátlan liberalizmus követői azt felelik: igen, a piaci ár mindig a helyes ár, tehát ha ezen a z áron kel el, az nagyon jó. Nem az a lényeg, hogy mennyit vesz be ez vagy az a bank vagy a magyar állam, a lényeg a privatizáció ténye. Nos, Hölgyeim és Uraim, ez nem így van. Minden magánvállalkozás nyugaton is arra törekszik, hogy először is megteremtse a saját piacát, ezt a piacot kiépítse, ápolja, hogy termékeit a számára kedvezőbb áron tudja eladni. Ha mi ma nyakló nélkül privatizálnánk, elfogadván a nagyonnagyon szűk, tulajdonképpen bécsi – ezen túl jelen pillanatban nem nagyon megy – magyar bankok piacát, azt hiszem, a szakemberek nagyon jól tudják, hogy mi volt például a pénteki kurzuson a Hitelbankra, az OKHBra vagy a Budapest Bankra, jobb, ha nem ismétlem meg az ország nyilvánossága előtt. A következménye az lenne, hogy nagyon komoly gazdasági e rőt, értéket képviselő bankokat mélyen áron alul adnánk el. Ez nem lehet össznemzeti érdek, ezért szociális piacgazdaság, ezért legyen igenis az államnak az átalakulás során jelentős szerepe, hogy azt elérje, amit az előbb mondtam: piacalakítás, piackiépít és, piacápolás és ezen keresztül egy magasabb ár, az igazi értékhez jobban közelítő ár. A következő kritikus pont, hölgyeim és uraim, a bankfelügyelet kérdése. Ezzel természetesen szorosan összefügg a betétek garanciájának a kérdése. Itt is aszerint, hogy a szociális piacgazdaság alapján állunk, vagy pedig a kötetlen, úgynevezett szabad piacgazdaság alapján, más és más lesz természetesen a válasz. Hadd utaljak arra, hogy mint ahogyan például a szomszédos Ausztriában négy és fél évtizeden keresztül remek ere dményekkel dolgozott az a két legnagyobb bank, a Creditanstalt Bankverein és a Landesbank, amelynél most kezdik a privatizálást, tehát tulajdonképpen mostanáig állami többségben volt az osztrák állam birtokában, tehát nem az dönt egy bank eredményes vagy e redménytelen működésében végső soron, hogy ki a tulajdonos,
