Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 27. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló törvényjavaslat, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény kiegészítéséről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - JUHÁSZ PÁL, a gazdasági bizottság előadója: - ELNÖK (Vörös Vince): - BALÁS ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság alelnöke: - ELNÖK (Vörös Vince): - BETHLEN ISTVÁN (MDF)
740 Hölgyeim é s Uraim! Miért vár az ország közvéleménye ennyire erre a törvényre? Azt hiszem, ebben a Házban nem ül senki, aki különböző útjai során ne tapasztalta volna azt, hogy minden gyűlésen, minden szakmai értekezleten, minden szemináriumon, minden nemzetközi tárg yalásnál fölmerül a kérdés, hogy a magyar gazdaság mennyire nincs ellátva megfelelő mértékben hitellel! Az ország közvéleménye azt várja ettől a törvénytől, hogy ezt a kérdést meg fogja oldani. És joggal is várhatja, mert hiszen azt nagyon jól tudjuk, hogy hitelek nélkül nincs gazdasági fellendülés, amely pedig úgy a Kormánynak, mint a Háznak, mind az egész országnak központi témája és törekvése. A hitel az az olaj, amely nélkül a gazdaság gépezete nem működhet megfelelően, illetőleg csak, ha nincs megfelel ő mértékben, döcögve, akadozva. Ezzel már le is írtam, Hölgyeim és Uraim, a magyar gazdaság jelenlegi állapotát. Döcögve, akadozva halad a magyar gazdaság. Na, ez természetesen nem a Kormány és a demokratikusan választott Parlament hibája, hanem annak a 45 évnek az öröksége, amely hál'Istennek elmúlt, és olyan gyászosan kimúlt, és amely a bankrendszert is megfosztotta eredeti, igazi funkciójától, és a pártállam, a mindenható pártállam parancsvégrehajtójává degradálta. Hiába voltak Magyarországon kitűnő ban kszakemberek, hiába szerettek vona a magyar bankok nemzetközi téren is tevékenykedni, erre nem volt lehetőségük. Még az annyit hangoztatott és dícsért 8788as bankreform sem engedte ezt meg, illetőleg a újjáalakított kereskedelmi bankokat olyan örökséggel látta el, amelynek terhei alatt ezek még ma is görnyednek, és csak igenigen nehezen tudják viselni. A legnagyobb probléma a már említett connected lending problémája, az, hogy tulajdonképpen a tulajdonos és az üzletpartner sokszor azonos, illetőleg egymá s között tudják a feltételeket olyan formában megtárgyalni, ami egy normál bankrendszerben nem lenne lehetséges. Hölgyeim és Uraim! Az ország azt várja ettől a törvényjavaslattól – joggal vagy okkal, arra majd kitérek – , hogy 160 évvel gróf Széchenyi Istvá n oly alapvető munkájának megjelenése után a Kormány és a Ház – a hitel központi jelentőségét a magyar gazdaságban felismervén – garantálja a kedvezőbb feltételű hitelek magyar gazdaságba való beáramlását. Sajnos, Hölgyeim és Uraim, a szakemberek közöttünk nagyon jól tudják, hogy a magyar közvéleményt ebben a várakozásában némileg csalódásra kell késztessük. Ez a törvény ezt ugyanis nem teheti meg, illetőleg csak részben. Egy még oly tökéletes pénzintézeti törvény sem tudná megoldani az égető hitelproblémát . Egész más feladat áll e törvény előtt. Ugyanis a látszólag a pénzintézeti szektornál jelentkező problémák döntő részét a gazdaság jelenlegi általános problémái adják, továbbá a pénz- és tőkepiaci intézményrendszer fejletlensége. A pénzintézetek nem leszn ek és nem is lehetnek képesek egyik napról a másikra a fejlett piacgazdaságban szokásos módon működni, teljesen eltérően a gazdaság többi partnerétől. Azoknak is meg kell tenni ezeket a lépéseket, és el kell indulniuk ezen az úton, és csak közösen lehet el érni európai vagy akár világnívót. Ugyancsak széles körű és sajnos szintén megalapozatlan elvárás az, hogy most a törvény után egyszerre a bankok egyrészt helyesen próbáljanak magas kamatokat fizetni a betétekre, de ugyanakkor biztosítsanak a gazdaság szám ára kedvező, tehát alacsony kamatú kölcsönöket. Az is túlmenő elvárás ezzel a törvénynyel szemben, ha azt hisszük, hogy most már el tudjuk érni azt, hogy a tőkével nem rendelkező vállalkozók hitelképessé legyenek a magyar bankrendszerben. Igen sokat tudunk tenni mégiscsak ezzel a banktörvénnyel, mert ha megfelelő fantáziával rendelkezve, megfelelően liberalizálván a magyar bankrendszert a jelenlegi körülmények között lehetőleg eléggé elvisszük az európai általános nívó irányába, és ha tudatosan, nem félvén a nyugati bankoktól, azok tőkéjétől, tudásától és menedzseri képességeitől, akkor igenis meg tudjuk teremteni azt a szituációt Magyarországon, hogy ez a zárt rendszer most már végre feltöressék, és Magyarországon végre valóban egy piaci alapokon működő, ve rsenyrendszerű bankrendszer kialakuljon. Ez lehet és csak ez lehet az előttünk lévő törvényjavaslat célja. A törvényjavaslat, hölgyeim és uraim, véleményünk szerint jól tükrözi a szociális piacgazdaság – melynek programját mind az MDF, mind a többi kormány párt, mind a Kormány, ezt történelmi sorrendben mondom – zászlajára írt alapvető problémáját. Egyrészt piacgazdaságot akarunk a
