Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 27. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló törvényjavaslat, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény kiegészítéséről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Vörös Vince): - BOTOS KATALIN, DR. tárca nélküli miniszter: - ELNÖK (Vörös Vince): - BOTOS KATALIN, DR. tárca nélküli miniszter:
735 igen alapos előkészítés, és természetesen a privatizáció kapcsán megvalósu ló gyors intézkedések jelenthetik az okos és célszerű privatizációt. De egy kényszerprivatizáció, amelyet előírunk, kiszámíthatóvá teszi, hogy csak a spekulációnak adna táptalajt. Amit a törvény magába foglal, az egy may és nem egy must, az egy lehetőség é s nem egy muszáj, és a Kormány szándékát ezennel tisztelettel a törvénytől függetlenül elmondanám, amit a privatizációs koncepciójában már meg is lehetett ismerni, hogy ez a may semmiképpen nem lehet must, tehát mindenképpen szándékunkban áll a bankok teré n is folytatni a privatizációs tevékenységet. A törvényjavaslat szabályozási céljának és a szabályozás tárgyának megfelelően tehát nem kívánja determinálni a pénzintézetek privatizációját. Szólni kell arról is, hogy az állami tulajdon részarányának törvény i korlátozása egyébként sem szokásos a kialakult pénzintézeti rendszerrel, fejlett piacgazdasággal rendelkező országok esetében sem. Az állam ugyanis több esetben rákényszerülhet és kényszerül is arra, hogy tulajdonosként is jelentős szerepet vállaljon egyegy pénzintézet, vagy a pénzintézeti szektor egyes területein, különösen akkor, amikor olyan átmeneti időszakot élünk, mint mi Magyarországon, ahol nem áll rendelkezésünkre annyi idő, amellyel utol tudnánk érni a fejlett országokat, ahol erre már sokkal k evésbé van szükség. Tehát nekünk egy gyorsított fejlődési pályán kell végigszaladnunk. A tulajdoni szabályozás kapcsán kell, azt hiszem, megemlíteni azt a törvényben csak keretek oldaláról megemlített tényt, hogy természetesen a magyar bankrendszerben is m ód van külföldi tulajdonosoknak a megjelenésére is. Ezt a törvény oly módon szabályozza, hogy diszkrecionális kormánydöntés függvényévé teszi, de megengedi a külföldi tulajdonos megjelenését. Meg szeretném említeni, hogy már most körülbelül 1314%os a kül földi tőke részvétele a magyar bankrendszerben, és ahhoz, hogy ezt a bankrendszert kellő gyorsasággal tőkésíteni tudjuk, a szükséges knowhow technikát, szakismeretet megszerezzük, ennek a további emelése feltétlenül indokolt lesz. A törvény szabályozása é rtelmében 10%ig egyébként is szerezhetnek a bankokban külföldiek is tulajdonjogot minden külön engedély nélkül. E fölötti részesedéshez azonban kell már az említett diszkrecionális kormányengedély. 10% érthető határ, hiszen a 10%ot a törvény a további me ghatározásokban mint befolyásoló tulajdonhányadot emeli ki. Hiszen befolyásoló tulajdonhányad lehet egy nagyon diszpergált, nagyon szétszórt tulajdonlás esetén akár a 10%os tulajdonlás is. Milyen típusú törvény ez, milyen típusú bankrendszert vázol elénk az önök előtt fekvő törvényjavaslat? Ez tulajdonképpen egy olyan univerzális banktevékenység szabályozására készül fel, amely a két szélsőség között, a német és az amerikai – két értelemben szélsőséges – banktípus között talán az angolhoz áll a legközelebb , abban az értelemben, hogy módot ad gyakorlatilag mindenfajta tevékenység folytatására, de a banktevékenységek közül kiemeli az értékpapírokkal történő tevékenységet, amelyet külön leányvállalat, létrehozott egység formájában tart megengedhetőnek, amely a transzparenciát, az áttekinthetőséget – amelyet ma éppen Ungár Klára képviselőtársam egy más törvény kapcsán oly fontosnak tekintett – teszi lehetővé, s amely bankrendszerben még fokozottabb hangsúlyt kell, hogy kapjon az áttekinthetőség, az ellenőrizhető ség, a felelősségi körök pontos meghatározása. A törvényjavaslatnak az alapelvei közé tartozik az is, hogy az átmeneti időszakban változó körülmények között próbál viszonylag stabil keretet biztosítani a szabályozás számára, éppen azért – amint itt hallott uk már – , hogy ne kelljen minden alkalommal – oly sokszor hallottuk már, hogy ne kelljen – a tisztelt Ház elé jönni az igen nehéz és mindnyájunkat erősen igénybe vevő törvényhozási procedurális eljárások megnyitása céljából. A piacgazdaság követelményeinek megfelelő, világos, hosszú távra irányadó elveket és keretszabályokat kell tehát rögzíteni a bankrendszer biztonságos, hatékony, de ugyanakkor innovatív működése érdekében, a gazdaság zavartalan pénzforgalmának biztosítása érdekében. El kell kerülni tehát a törvényben olyan szabályok rögzítését, amelyek a gazdaság átalakulását, a pénzintézeti szektor fejlődési folyamatának lezáratlanságát befagyasztanák,
