Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 27. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló törvényjavaslat, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény kiegészítéséről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Vörös Vince): - BOTOS KATALIN, DR. tárca nélküli miniszter: - ELNÖK (Vörös Vince): - BOTOS KATALIN, DR. tárca nélküli miniszter:
736 a pénzintézeti tevékenységekben mutatkozó jelentős innováció miatt a törvény gyakori módosítását eredmé nyeznék, ahogy ezt említettem. Elsősorban a tevékenység alapján kell tehát szabályozni, és a végzett, illetve végzendő tevékenységek feltételeiből kiindulva, a történelmileg kialakult pénzintézeti típusokat és a nemzetközi tendenciákat figyelembe véve kell az egyes pénzintézeti típusokat meghatározni. El kívánja e törvény kerülni az egyes pénzintézeti típusok túl részletes szabályozását, amely merevvé és bonyolulttá tenné a szabályozást. Itt vannak meghatározva, melyek azok a tevékenységek, amelyeket kizáró lag a pénzintézet művelhet, így mindenekelőtt betételfogadás, tehát más ember pénzét fogadná el, méghozzá olyan pénzét, amellyel bármikor diszponálhat; meghatározzák, melyek azok a tevékenységek, amely pénzintézeti tevékenység ugyan, de egyéb más jogi szem ély is végezheti, például a lízingfactoring tevékenységet, és kizárja azokat a tevékenységeket, példának említeném a biztosítást, amelyeket bank nem végezhet, hacsak nem hoz létre, illetve nem száll be részvétellel egy ilyen intézménybe. A pénzintézeti tö rvénnyel a gazdaság működését elősegítő megfelelő kereteket és biztonságos korlátokat kell teremteni – és ezt kísérli meg a törvényjavaslat – a fair verseny számára a pénzintézetek körében. Ennek összhangban kell lennie az általános versenyszabályozással, és meg kívánja adni a törvény a sikeres működés esélyét a piacra belépő minden új pénzintézet számára is. Az egyenlő esélyt biztosító szabályokkal megpróbáljuk lehetővé tenni az intézményi rendszerben a még hiányzó láncszemek létrejöttét és életképes működ ését is, továbbá piackomform eszközökkel próbáljuk meg csökkenteni, illetve gátolni a monopóliumok továbbélését és az újak kialakulását. Számtalan szabályozási eleme van a törvénynek, ami olyasmire utal, amit panaszképpen szoktak képviselőtársaim is és a t isztelt állampolgárok számon kérni a bankrendszeren, nevezetesen, hogy lehetségese viszonylag kicsiny bankokat is működtetni fair verseny keretében. Miután a szabályozás mindig a tőkéhez igazodik, felhívom a tisztelt képviselőtársak figyelmét, hogy Magyar országon csaknem 300 bank van, ebből több mint 250 szövetkezeti formában működik, s ezek viszonylag kis egységek, szövetkezeti formában viszonylag csekély alaptőkével is alapítható bank. Tehát ilyen módon a rugalmas kis egységek létrehozására is van lehető ség. Ugyanakkor a törvény tulajdoni szabályozásánál, a tőkeellátás szabályozásánál igen fontos, hogy a gazdaság különböző szektorainak összefonódását maga a törvényi szabályozás maximálisan korlátozza, lehetőség szerint kizárja, így sem az egyes szektorokb an, sem az egyes cégekben – legyen az pénzintézet – a tulajdonlás ne lehessen túlságos mértékű. Szeretném a tisztelt képviselőtársak figyelmét arra felhívni, hogy a törvényben szereplő bankfelügyeleti szabályozás már bizonyos tapasztalatokon alapul, hiszen 1987ben Európában elsőként jött létre Magyarországon a bankreform eredményeképpen egy bankfelügyelet, amelynek eszközrendszerét, eljárási szabályozását számos ország több évtizedes empirikus ismeretei, illetve a hazai bankfelügyelet négyéves működéséből leszűrhető tapasztalatok határozzák meg jelenleg. A bankfelügyelet következetes, hatékony, szakmailag független működése a záloga annak, hogy megelőzhetők és elháríthatók legyenek a pénzintézeti rendszer súlyos gazdasági kihatással járó zavarai. Tudom, tis ztelt Képviselőtársak, hogy a magyar állampolgárokban, szakemberekben él elevenen még a múltnak az az emléke, hogy a kézi vezérléssel történő beavatkozás nagyon nem szimpatikus, sőt káros vonása volt az elmúlt időszaknak. Éppen ezért a viták kapcsán már, a banktörvény kialakítását megelőző eszmefuttatások és eszmecserék kapcsán többször elhangzott, hogy jó lenne minél inkább kőbe vésni azokat a szabályokat, amelyek közepette a pénzintézeteknek tevékenykedniük kell. Szeretném elmondani, a nemzetközi gyakorla t azt mutatja, hogy számos ország bankszabályozása arra a következtetésre utal, arra juttatott bennünket, hogy a túlzottan részletes és bonyolult szabályozás, illetve a törvény gyakori módosítása nem kívánatos, és ennek elkerülése érdekében nem célszerű a technikai jellegű szabályokat – mint például a tőkemegfelelési mutatószámokat, a kockázati súlyozásokat, a kihelyezések minősítését stb. – is a törvény részeivé
