Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 27. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - Az államháztartásról szóló törvényjavaslat, valamint az államháztartási törvény hatálybalépésével kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - CSÉPE BÉLA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BALÁS ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BECKER PÁL, DR. az MDF vezérszónoka:
712 Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy modern gazdaságban alapvetően három jövedelemtulajdonosi csoportot tudunk meghatározni. Az egyik az egyéni, illetve a családi jö vedelemtulajdonosi csoport, a másik a társasági, vállalati, s végül egy keretbe foglalva az állami jövedelmek csoportja. Az egyéni, illetve a családi jövedelmeknél a szabályozottság szintje nagyon alacsony. Tulajdonképpen csak a minimális bér van rögzítve törvényben, a bérszabályozás, illetve az adózás rendszere van törvényileg meghatározva, s azután hogy a felmerült kiadásokat hogyan oldja meg, illetve hogyan eszközli maga az egyén, illetve a család, az a család belső döntési mechanizmusán múlik, és szabad on dönthető. Jóval magasabb szintű a szabályozottság a társasági, illetve a vállalati vagyonnál, ahol mind a bevételi, mind a kiadási oldalakat már igen erőteljesen törvényileg szabályozzák. A belső működés menetét is szabályozni szükséges, ezt a szervezés i és működési szabályzat oldja meg, amelyik rögzíti, hogy az egyes alrendszerek, a vállalat különböző részei milyen viszonyban vannak egymással, ki, mikor, miért felel, milyen témakörökben dönthet. Tulajdonképpen az államháztartási törvény az egész államhá ztartásnak egy ilyen szervezési, működési szabályzata. Tisztázza az egyes alrendszerek egymáshoz való viszonyát, hatáskörét. S miért kell ezt törvényben rögzíteni? Az állam, amióta létezik, amióta egyáltalán van állam, ahhoz, hogy a feladatait ellássa, kén ytelen központosítani a jövedelmeket. Éppen ezért az állami tulajdonnál a tulajdonosi érdekeltség, illetve az érdekérvényesítési lehetőség nagyon közvetett. Nagyon nehezen tudunk hatást gyakorolni arra, hogy az adott pénzeket mire fordítsák. Éppen ezért sz ükséges, hogy nem az aktuális erőviszonyok vagy megbeszélések eredménye legyen a különböző kiadások halmaza és szerkezete, hanem ezeket törvényben rögzítsük. A miniszter úr is említette az államháztartási törvény alapelveit: a részletesség, a nyilvánosság, az egységesség, a valódiság és a bruttó elszámolás elvét. A részletesség alapelve jelzi, s előírja, hogy minden tételt rögzíteni kell. S ezen tételeket nyilvánosságra kell hozni, mely két alapelv egyben azonnal lehetőséget ad arra is, és biztosítja is egy ben, hogy ellenőrizhető legyen mindenféle pénzmozgás. Az alapelvek közül az egyik legfontosabb a bruttó elszámolás elve. Amennyiben nekem van 100 forint kiadásom és 50 forint bevételem, nettó elszámolásban értelemszerűen ezt lekönyvelem úgy, hogy van 50 fo rint kiadásom, hiszen 50 forint már valahonnan megtérült. A nettó elszámolás elve azonban szögesen ellentmond a részletesség elvének, a nyilvánosság elvének és ezen keresztül az ellenőrizhetőség elvének is, úgyhogy éppen ezért rendkívül fontos, hogy ez a t örvény rögzíti: az államháztartáson belül csak és kizárólag a bruttó elszámolás elve követhető. Nézzük végig az államháztartási törvényben érintett alrendszereket: a központi költségvetést, az elkülönített állami pénzalapokat, a helyi önkormányzatot és a t bt, a társadalombiztosítást. A törvény legkidolgozottabb része a költségvetést szabályozza, és ez tulajdonképpen érthető is. Pontosan rögzítve van a költségvetés szerkezete, meghatározza a törvény a bevételeket és a kiadásokat, tisztázza a hatásköröket, a z eljárási szabályokat, s azt, hogy mi az Országgyűlés, a Kormány, illetve az egyes miniszterek feladata és hatásköre. Ebben a témakörben azonban ott van a 29. §, amelyik az Állami Számvevőszék feladatkörét rögzíti, és itt koncepcionális eltérés van az elő terjesztés és a frakció között. Ugyanis ez a paragrafus rögzíti, hogy az Állami Számvevőszék ellenőrizni és véleményezni köteles a beterjesztett költségvetést. Erről a témakörről már nagyon sokat vitatkoztunk a számvevőszékkel kapcsolatos törvény során biz ottsági szinten, még nem került a Parlament elé, illetve nem döntöttünk benne, mégis hadd mondjam el röviden érveimet. Alapvető gazdasági törvény, igazság, nincs gazdasági optimum érdekviszony nélkül. Tehát ha én megkérdezem, hogy az adott gazdasági cselek edetem jó volte, vagy rossze, a szakértő egyetlenegy
