Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 26. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 10. napja - A társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövid távú feladatokról szóló jelentés általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALOGH GÁBOR (KDNP)
676 számára talán visszatetszést keltő megvilágításban rámutassak néhány olyan politikai tényre, amelynek figyelmen kívül hagyása hamisításhoz vezetne. Tisz telt Képviselőtársaim! Gondolom, nem élek vissza türelmükkel, ha megismétlem azt a kijelentésünket, amelyet egyedül csak mi mondhatunk el a Parlamentben, tehát azt, hogy egyedül a KDNP közelít meg minden kérdést világnézeti alapon. Ezt annál inkább tehetjü k, mert mi vagyunk az egyetlen világnézeti párt, amely pontosan definiálja magát, mégpedig a következő négy elvvel. Az egyik a személy méltósága, más szóval a keresztény ihletésű perszonalizmus. A másik a közjó kitüntetett szerepe, a harmadik a szubszidiar itás, vagyis a kisegítés elve. Végül a szociális elkötelezettség. Ez politikai síkon – mint ahogy már tapasztalták és sokszor illettek emiatt szürkeséggel bennünket – teljesen más logikát, más megközelítési módozatokat kíván. Emiatt kellett és kell sokszor szembehelyezkednünk azokkal, akik nem a személy és családja, azok szociális biztonsága oldaláról közelítik meg a kérdéskomplexumokat, a politikai, gazdasági és társadalmi viszonyokat. Ezeket azért tartottam szükségesnek hangsúlyozni, hogy jelezzem: a korm ányelőterjesztés jelentős mértékben eltér ugyan a KDNP hivatalosnak tekinthető felfogásától, de annyira azért nem, hogy ne lehessen ezen értékek, elvek alapján felépíteni az új rendszert. Ha kitekintünk a világba, láthatjuk, hogy a társadalombiztosítás az eltelt száz év alatt az állami szociális intézményekkel együtt bizonyos értelemben polgárjogot nyert, beépült a politikai, gazdasági és a társadalmi közgondolkodásba. Ha tüzetesebben vizsgálat alá vesszük, akkor azt is észrevehetjük, hogy az igazi, a társ adalom tagjai számára lényegesen kedvezőbbnek tekinthető szervülés nem liberális vagy az adott kor szintjét tekintve jobboldali konzervatív társadalmi hangulatban történt meg, sőt még csak nem is önként, hanem társadalmi nyomásra, a konfliktusok elkerülése vagy mérséklése céljából. A liberális vagy konzervatív túlsúly ugyanis gazdasági téren eredményez nagyobb fejlődést, miközben a társadalmi feszültségek, a jövedelemkülönbségek óriásira növekednek. A jobboldali konzervatív dominancia esetében viszont nagyo n sok helyen a juttatások lefaragása történt, míg a baloldali konzervatívok – itt gondolok a szélsőséges szocialistákra, kommunistákra stb. – az egész gazdaságot ideológiájuknak megfelelően elszociálpolitizálták, s az úgynevezett közjó, amely valójában az uralkodó párt javát jelentette, töltött be mindent. Anélkül, hogy ezek mélyebb taglalásába kezdenék, elismerem, hogy mindegyik irányzatnak megvan a maga előnye és hátránya. De úgy gondolom, hogy most, a jelen körülmények között itt az ideje a társadalombiz tosítást és vele együtt a szociális szférát méltó helyére tennünk a szociáldemokrata és a keresztényszociális mozgalmak elveinek megfelelően, mert csak így tudjuk biztosítani, hogy a társadalombiztosítás ne a gazdaság ellenpólusaként vagy idegen testként j elenjen meg, hanem valós tartalmában, a szociális piacgazdaság mindhárom szótagjának megfelelően, mert nem feledhetjük, hogy a gazdaság csak a hátteret, a technikai szintet adja a személy méltóságához, a közjóhoz és a szociális biztonsághoz. Ha pedig a pol itikai helyzetet nézzük, akkor azt tapasztaljuk, hogy a társadalombiztosítás és a szociális szféra azokban az országokban nyerte el közjogi méltóságát, amelyek nem liberálisak vagy konzervatívak, hanem nyitottak voltak az említett elvek irányában. Ezek utá n érdemes néhány szakmai, illetve szakmapolitikai szempontra is rávilágítani. Kiindulásként mindenképpen tisztázni szeretném, hogy biztosítási elvről csak technikai értelemben beszélek. A KDNP ugyanis vallja, hogy a jövőben a társadalombiztosításnak ex leg e, tehát a törvény erejéből kifolyólag minden állampolgárra ki kell terjednie, azaz abból senki sem zárható ki, még az sem, akinek járuléktartozása van. Ha a biztosítási jogot az állampolgári jog fölé helyezem, akkor az embert és a családját degradálom, am i előbbutóbb oda vezet, hogy a fizetési gondok, a csődök, a vállalkozói morál – és még sorolhatnám tovább – miatt akár egymásfél millió ember esne ki a
