Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. augusztus 26. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 10. napja - A társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövid távú feladatokról szóló jelentés általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - KIS GYULA JÓZSEF, DR. (MDF)
659 alapvetően mások az elvei. Az egészségbiztosítás csak a teljes körű szolidaritás elvén működhet. Ez azt jelenti, hogy keresetarányosan fizetem a biztosítási díjamat, de esélyegyenlőséget kell, hogy kapjak, függetlenül attól, hogy mennyit fizettem akkor, amikor rászorulok az egészségügyi ellátásra. Minden biztosított egyenlő jogú, az ő kártyája, akármennyit fizetett vagy nem fizetett, mert nem kereső családtag, ugyanannyit kell, hogy érjen, s ez a teljes szolidaritás elvének az érvényesülése. Ezt az egészségbiztosítási ágban í gy képzeljük. Az, hogy ezzel a kártyával hogyan válasszon orvost, szabadon, mennyire szabadon, hogyan válasszon intézményt, kórházat, s a kórház, az orvos ezáltal abban érdekelt, hogy a beteget végre kiszolgálja, és ne kiszolgáltatottjának tekintse, és ez mennyiben szünteti meg a paraszolvenciát, mennyiben eredményez megtakarításokat, mert hatékonyabban működik egy érdekelt egészségügy, mint egy érdektelen, arról most ne beszéljünk. Várjuk, hogy ezt a költségárrobbanást, ami az egészségügyben várható, nem k ell követnünk, tehát alig növekvő költségekkel éppen a hatékonyság miatt meg tudjuk oldani. A nyugdíjaknál egészen más a helyzet. Ketté kell választani a már nyugdíjasokat, a mai nyugdíjasokat és a holnapi nyugdíjasokat. A mai nyugdíjasok egyszer már egy t ársadalmi szerződést kötöttek, ők már befizették a járulékaikat, az ő egykori biztosítójuk vagyona szintén az ő filléreikből állt össze. Ők már várhatják a társadalomtól, hogy a megállapított nyugdíjukat értékén tartva megkapják, még akkor is, ha ez a vagy on már eltűnt, látszólag legalábbis nincs meg. Megvan ez a vagyon a nemzeti vagyon formájában. Benne van a gyárakban, benne van a bankokban, benne van a nemzet tulajdonában. Teljes joggal várják, elemi jogunk, hogy elismerjük, hogy ennek a vagyonnak egy me gfelelő hányadát a nyugdíjbiztosító meg kell, hogy kapja, nem pénz formájában, hanem tulajdon, hasznosan, gyümölcsözően működtethető tulajdon formájában, hogy ennek a hozadékából biztosítani lehessen a nyugdíjak olyan értékállóságát, ami a munkabérek növek edését követi. A mai vagy holnapi, tehát az új nyugdíjasok esetében az a gond, hogy minél inkább a biztosítási elv felé megyünk el, annál hosszabb várományfedezeti idő kell ahhoz, hogy egy biztosító szerződést kössön velük. Ha egy év múlva megyek nyugdíjba , és ma kezdek járulékot fizetni, akkor képtelen magas járulékot fizetni, hogy a biztosítónak megérje, hogy utána még 510 évig nyugdíjat kapjak. Itt hosszabb érési időre van szükség, és a biztosítási elv alapján a befizetésekkel fedezett nyugdíjak rendsze re csak hosszabb távon bevezethető. Ugyanígy a magasabb életkorban vagy a nőknél különösen a férfiakhoz közeledő nyugdíjkorhatárt is csak úgy lehet megcsinálni, hogyha meghirdetem, és kétévente egy évvel vagy háromévente egy évvel emelve fokozatosan vezete m be. Még abban az esetben is, ha fokozatosan fogom bevezetni, lesz a társadalomnak egy olyan része, amely egyszerűen képtelen összeszedni elegendő fedezetet arra, hogy nyugdíjat kapjon, akkora nyugdíjat, amiből meg is tud élni. Hiába dolgozott 20 évet, cs ak olyan munkát végzett, végezhetett, amely nem termelt elegendő jövedelmet ahhoz, hogyha azt befizeti, ebből biztosan a megélhetéséhez elegendő nyugdíjat fog kapni. Éppen ezért az új nyugdíjasok nyugdíjrendszerének is tartalmaznia kell két elemet, egy ala pnyugdíjat, amit a szolidaritás elve alapján állapítunk meg, tehát nem ő rakta ehhez össze a fedezetet, hanem a társadalom jobban kereső tagjai, ennek az alapnyugdíjnak el kell érni a megélhetési költségeket, és kell tartalmaznia egy másik részt, ami most már biztosításmatematikai alapon kalkulálva a befizetéseket követő tulajdonképpeni kamat. Ez eddig társadalombiztosítás, tehát kötelező, általános és államilag garantált. Ami e fölött van, ha valaki nagyobb nyugdíjat szeretne a munkanyugdíj, plusz az alapn yugdíj öszegénél is, és van hozzá megfelelő jövedelme, akkor külön biztosítást köthet erre, de ezt kizárólag önkéntesen és semmiképpen nem államilag garantált nyugdíjrendszeren belül. Háromlépcsős nyugdíjrendszert gondolunk, de csak azokra, akik majd nyugd íjba mennek, a meglévő nyugdíjakat átszámolni teljesen értelmetlen, lehetetlen, amellett erkölcstelen lenne. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elején azzal kezdtem, hogy minden ember számára, aki előre lát és gondolkozik, alapvetően meghatározza az életérzését , hogy mennyire érezheti magát biztonságban, mennyire gondoskodott jövőjéről, vagy betegsége esetén megélhetéséről. Hadd mondjam végül azt, hogy minden politikus számára a jó közérzetet az kell, hogy biztosítsa, hogy egy ilyen lehetetlenül
