Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. június 17. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - A rendkívüli ülésszak megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF):
5 valakinek felhívni cselekvően arra a figyelmet, hogy ennek az Országgyűlésnek ezen a kérdésen át kell esni, különben nem lesz bizalom sem egymás iránt, sem a társadalom részéről ezzel az Országgyűléssel szemben. Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon és jobb középen.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra jelentkezett Salamon László a Magyar Demokrata Fórum részéről. Napirend előtti felszólaló: Dr. Salamon László (MDF) SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF) : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták Szövetsége a múlt héten elfogadott fővárosi törvényről sajtótájékoztatót tartott, melyben a törvényt ugyan alkotmányosnak, de egyben igen rossznak minősítette. A szabad demokraták drámai hangon kijelentették, hogy a törvény megszüntette az egységes fővárost, kerületekre szakítva azt. Mindezért pedig a felelősséget a kormánykoalícióra hárították. A sajtótájékoztató kapcsán az is elhangzott, hogy a koalíciót mögöttes politikai szándék vezette, és hogy a kormányk oalíció mintegy ennek a rossz törvénynek a meghozatalával kívánt "visszavágni" azért, hogy az 1990. évi helyhatósági választásokon nem sikerült vezető helyét megőrizni. Ha tréfálkozni lenne kedvem, azt kellene mondanom, hogy örülök annak a fejlődésnek, ami t az SZDSZ nekünk tulajdonít, mert ezek szerint most már csak rossz törvényeket alkotunk, de már legalább nem alkotmányelleneseket. (Mádai Péter, SZDSZ: Nem igaz.) Azonban nincs tréfálkozni kedvem, tekintettel arra, hogy a Szabad Demokraták fenti állítása a valóságnak olyan súlyos, hangulatkeltő elferdítése, melyre legenyhébb kifejezésként is kénytelen vagyok azt mondani, noha nem szeretek ilyen minősítéseket használni, hogy ezek az állítások valótlanságok. Amikor ezt állítom, a legkisebb súllyal bíró érvem az a szavazási arány, mellyel ez a törvény elfogadást nyert. Noha nem kétharmados törvényről van szó, az Országgyűlés 69%os többséggel, tehát nyilvánvalóan számottevő ellenzéki támogatással tette magáévá a törvényt. (Zaj az SZDSZ padsoraiban.) Legyen teh át az bármilyen, erényeiért való dicséretekben, hibáiért való elmarasztalásban a koalíciónak és az ellenzéknek osztoznia kell. De a szavazati aránynál sokkal lényegesebb érv az a körülmény, hogy a törvény tartalmi részének számos igen lényeges pontját tény legesen a helyi, kerületi önkormányzatok polgármesterei és a főváros főpolgármestere között létrejött egyezség határozta meg. A kerületek és a főváros, a helyi polgármesterek és Demszky főpolgármester közötti torzsalkodások végigkísérték a törvény megszüle téséig vezető folyamatot. Ezek a konfrontációk ugyanakkor jelentősen késleltették a törvény megszületését is. A helyzet ugyanis az volt, hogy a Kormányt és a kormánykoalíciót az az alapvető szempont vezette, hogy a kerületi önkormányzatok és a fővárosi önk ormányzat elképzeléseit, akaratát a legmesszebbmenőkig figyelembe vegye, és hogy a törvény elfogadására ne az érdekelt önkormányzatok ellenére, hanem azok egyetértésével kerüljön sor. A törvény vitájának a folyamatában a Kormány oly mértékben igyekezett az önkormányzatok érdekeit tekintetbe venni, hogy Demszky főpolgármester úr kezdeményezésére még alkotmánymódosítási javaslatot is terjesztett a tisztelt Ház elé, mely a funkciókkal együtt történő tulajdonmozgást lehetővé tette volna. A bizottsági jegyzőköny vekből rekonstruálható, hogy ez az alkotmánymódosítás sem a kormánykoalíción bukott meg, hanem elsősorban a Szabad Demokraták voltak azok, akik e körben szembefordultak Demszky úr elképzeléseivel. Az eddigiek során nem került kellően hangsúlyozásra, hogy n emcsak ez az Alkotmánymódosítási vita, hanem a fővárosssal kapcsolatos egyéb vitás kérdések jó része is főleg a
