Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. június 17. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - A rendkívüli ülésszak megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - MORVAY ISTVÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Szabad György): - OLÁH SÁNDOR (FKgP):
4 a belpolitikai munkát jellemezné, mennyire jobb lenne a mi helyzetünk. És szomorúan gondolok arra is, hogy az országgyűlési választások idején milyen hatalmas előlegezett, nagy várakozásteli bizalom nyilvánult meg a Parlamenttel szemben a társadalom részéről, és az a bizalom hogy morzsolódott el, kopott el, fogyott el, és mondha tnánk, sokszor alaptalan és indokolatlan bizalmatlansággá alakult. A közelmúltban három esemény ragadta meg a figyelmet. Ezekre szeretnék pillérként építeni gondolataimban. Az egyik Silov altábornagy úr esete, a szovjet Déli Hadseregcsoport itteni főnökéne k esete, aki kijelentette, hogy az utolsó szovjet katonaként Magyarország területét ő fogja elhagyni. Aztán kaptuk a hírt, hogy elment, és kaptuk a hírt, hogy visszajön. Mondhatnánk, hogy úgy ment el, mint aki jön. Igaz, hogy ő egy korrekt úr, mert egyenru hában megy el, és civilben jön vissza. Az ő esetéből jut eszembe az a kétéves állandó tapasztalat, hogy nagyon sokan úgy mennek el, mintha jönnének. Nem egyenruhát váltanak civilre, hanem köpönyeget váltanak egy kicsit. Tessenek elhinni, az általános bizal matlanságnak nem kis mértékben oka ez. Mi talán, a parlamenti politikai üzemi vakságtól megátkozott emberek kevésbé vesszük észre ezeknek a jelenségeknek demoralizáló hatását, mint ahogy erre a társadalom nagyon érzékenyen reagál. És egy nagyon bölcs ember a napokban azt mondta, a forradalmak néha pár nap alatt intézik el azokat a kérdéseket, amikre forradalom nélkül talán soha nem fog sor kerülni, hogy megoldjuk ezeket. Egy kicsit megtakarítottuk a forradalmat, de abból valami olyan pici, olyan kis Vencel téri méret nem ártott volna itt. Úgyhogy sokszor sajnálom, hogy elmentek innen barátaink a Vencel térre kis forradalmat csinálni. Jó lett volna, ha ittmaradnak, és Magyarországon idézünk elő kicsit szabályozott, féken tartott, kis katartikus élményeket. (D erültség, zaj.) És a harmadik pillér, amire én gondolok, az a társadalmi nagy alappaktum, amit nevekhez is szoktak csatolni, amelyiket a társadalom úgy fogalmazott meg, hogy én lebontom a pártállamot békésen, a másik azt mondta, hogy én pedig biztosítom ez zel szemben a büntetlenséget. Én tudom azt, hogy ezt senki soha meg nem fogalmazta, senki le nem írta, és ilyet alá nem írt senki, a történelmi események mégis valahogy ennek a két évnek a folyamatából ilyen gyanút igazolnak. Hogy megtörténte ez vagy sem, hogy érezteti ez a hatását, ez megint társadalmat demoralizáló kérdés. Miért említem meg ezeket? Azért, mert ebben a bizalmatlansági légkörben most egy teljesen új téma éleződött ki: ez az ügynöklisták kérdése. Időzített bomba. Állítom: addig veszélyes, a meddig a gyújtószerkezet benne van, ameddig egyesek birtokában van ennek ismerete vagy archív anyaga, ameddig ez felhasználásra, vagy uram bocsá, esetleg még visszaélésre is alkalmas. Én nem tudom elbírálni, hány politikai erőközpontnak áll ez rendelkezésé re, mert hisz már olyan nyilatkozatot is hallottunk, hogy magánbirtokban is vannak ilyen kilopott listák vagy listácskák. Nyilvánvalóan lehetnek, mert a csehszlovák kormány úgy intézkedett, hogy a szellemi fegyverbeszolgáltatást elrendelte, hogy akinek bir tokában ilyen archív anyag vagy tilalmas anyag, vagy listák vannak, záros határidőn belül köteles beszolgáltatni, mert ha utána használja föl, súlyosan büntetendő cselekményt követ el vele. Miért említem meg ezt a kérdést? Azért, mert ennek a Parlamentnek intelligensen, diszkréten, de kellő határozottsággal és gyorsasággal el kell ezt az ügyet intéznie. Ebből a bombából a gyújtószerkezetet ki kell venni. Azt a misztikus sejtelmességet, ami nálam van, nála van, ő ismeri, emez tudja, és ki az, aki nem tudja, az, akit esetleg ezzel meg lehet fenyegetni, vagy sarokban lehet tartani, vagy cselekedetei irányultságát befolyásolni lehet. Addig veszélyes, amíg ebből az ügyből mindenki, ami rá tartozik, meg nem tudta, és utána temesse el az államhatalom, a Parlament, törvény akár öt, akár tíz, akár száz évre ezeket az anyagokat. De ezen túl kell esni ahhoz, hogy bizalom legyen. És elnézést kérünk, ha esetleg rosszul csináltuk. Mi kezdeményeztünk ebben a kérdésben, vállaljuk ennek a kezdeményezésnek csetlését, botlását, esetlenségét is, de úgy éreztük, szükséges
