Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. július 4. csütörtök, a nyári rendkívüli ülésszak 5. napja - Az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SCHIFFER JÁNOS, DR. az önkormányzati bizottság előadója:
274 javasolták a volt legeltetési bizottságok, erdőbirtokossági társulatok által használt, jelenleg szövetkezeti tulajdonban álló ing atlanok önkormányzati tulajdonba adását. A többségi álláspont sem vitatja ennek megalapozottságát, de erre csak a későbbi szabályozásokkal összhangban kerülhet sor. E szabályozások alatt elsősorban a leendő földtörvény és szövetkezeti törvény rendelkezései t értjük. Ennek megfelelően – ha a többség is támogatja a Józsa Fábián képviselőtársunk által benyújtott módosítást – a mezőgazdasági szövetkezet használatában levő állami tulajdoni termőföld önkormányzati tulajdonba adását a mezőgazdasági szövetkezetek fö ldtulajdoni és használati viszonyainak rendezése keretében külön törvény szabályozza. A bizottság többsége a Kormány által előterjesztett javaslatot az elfogadott módosításokkal támogatja, és azt elfogadásra ajánlja a Parlamentnek. (Taps jobbról.) ELNÖK (D ornbach Alajos) : Következik Schiffer János képviselő úr, a kisebbségi vélemény előadója. Felszólaló: Dr. Schiffer János az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság kisebbségi véleményének előadója SCHIFFER JÁNOS, DR. az önkormány zati bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kisebbségi vélemény lehet, hogy valamivel hosszabb lesz, mint a többség véleménye. A törvényjavaslat általános vitájának kezdetén ugyancsak kisebbségi vélemény hangzott el a bizottság részéről, a bizottság négy kérdést fogalmazott meg, négy kérdésben talált problémát. Egyik a kétharmadosság, a másik az, hogy a javaslat a vagyontárgyak körét az önkormányzati törvénnyel szemben szűkíteni akarja, a harmadik az, hogy az önkormányzati tulajdont korlátozni akarja , a negyedik az, hogy a javaslat több ponton ellenkezik az alkotmánynyal. Ezek a problémák, kérdésfelvetések sajnos a bizottsági vita során is megmaradtak, s máig sem került ezekre válasz, igazi, valós felelet. Annak ellenére, hogy e kérdéseket nemcsak a k isebbségi, nemcsak az ellenzéki képviselők érzékelték, s ezzel kapcsolatban nemcsak az ellenzéki képviselők tettek módosító javaslatot, hanem a kormánypártiak is, akik meg akartak felelni a pártjuk programjainak, tehát normatívvá akarták tenni, amit a párt ok megfogalmaztak, illetve meg akartak felelni az őt küldő közösségek érdekének. Ezenkívül nem került figyelembevételre az a – már korábban is említett – többszáz, az önkormányzatoktól érkező és szakmailag alátámasztott vélemény sem. Ezek nem vertek visszh angot sem a Kormányt képviselő szakemberek, sem a kormányképviselők között. Az önkormányzati bizottság ülésének egyik legnagyobb vitatémája a kétharmadosság kérdése volt. Ez rendre visszakerült az egyes paragrafusok megvitatásakor. A vita második felében m ár csak azért tekintettek el az ellenzéki képviselők ennek a részletes vitájától, hogy a 268 módosító javaslat végére lehessen jutni. De ennek ellenére továbbra is vizsgálandónak tartjuk, s választ kell adnunk azokra a paragrafusokra, amelyeket az ellenzék i képviselők kétharmadosnak minősítettek, így a 2., 3., 4., 7., 9., 10., 11., 19., 21., 22., 25., 32., 41., 43., 44., 47., 48. és 50. paragrafusokra. Külön kérdés, s nem most először merül fel az a kérdés, hogyan kell állást foglalni a ké tharmadosság kérdésében. Az önkormányzati bizottság ülésén az ellenzéki képviselők felvetették azt, ezt a kérdést általános érvényűen tisztázni kellene annak érdekében, hogy az ezzel kapcsolatos viták ne az általános és részletes vitát terheljék, hanem enn ek meglegyen jogilag a Házszabályban körülhatárolt módja. Sajnos ezt az ügyrendi javaslatot, amely csak ügyrendi javaslat volt, a bizottság kormánypárti képviselői nem támogatták. Pedig azt hiszem, hogy ennek tisztázása sok problémától óvhatná meg a Parlam ent ülését. Úgy hiszem, nemcsak azért fontos ennek a kérdésnek a tisztázása, s ez egyértelmű legyen, ne utólag merüljön fel a kétharmadosság problémái miatt az alkotmányossági kérdés. Ne vesse ez vissza a törvénykezés folyamatát, hanem azt is gondoljuk, a kétharmadosság kérdése
