Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 9. kedd a tavaszi ülésszak 16. napja - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
988 Rendkív ül pozitív szabályozásnak tartom a felelősségbiztosítás alternatív voltának megfogalmazását. A szabad megállapodás tárgyát képező tiszteletdíjaknak a rögzítését. A széles körű módosítás tehát csak része a majdani kodifikációnak, egyfajta aktualizálás, mode rnizálás. A javaslat kiemelt érdemi elemeivel magam is egyetértek, melyet az indokolás tartalmaz. Úgy érzem, hogy az előttem szóló is szólt már néhány hiányosságról, amelyről magam is szólni szeretnék. E két elemről röviden. Az egyéni vagy magánügyvédi pra xis régi vágya a magyar ügyvédségnek, még akkor is, ha a jelenlegi, illetve a most reméljük érvénybe lépő szabályozás a közösségben dolgozó ügyvéd önállóságát a vállalás szabadságával biztosította, illetve biztosítja. Az egyéni ügyvédi tevékenység bevezeté se nemcsak azon a szinten biztosít lehetőséget, melyet eddig el kellett, hogy kerüljenek, hanem úgy érzem, hogy az állampolgári jog érvényesítésében való közreműködésben magasabb szinten is. Valóban szinte hihetetlen, hogy ilyen hosszú ideig kellett erre v árni, tehát a magánpraxisra. A mostani változtatás, úgy érzem, hogy az ügyvédi pálya iránti megbecsülés is egyben. A másik elem, amely már szintén fölmerült, a mindenkori igazságügyminiszter különféle jogköre, többek között a létszámok meghatározásában va ló szerepe, illetve a jelenlegi szabályozásban e szerepnek az eltörlése. Én azt hiszem, nem pejoratív, hogy valódi piaci viszonyok között fognak működni ezután az ügyvédek. Teljesen egyetértek azzal, hogy a képesség és készség fogja eldönteni, hogy kik fog nak a pályán maradni. A versenyben való helytállás tehát minőségi kérdéssé fog válni a foglalkozási területen is. A pályán való maradásnak az esélyeit és az érvényesülést a képességen kívül természetesen maga a szabályozás is meghatározza. Nyilvánvaló, hog y a társadalom polgárosodása önmagában növeli az ügyvédi tevékenység iránti keresletet. E cél megvalósítását azonban nagyban zavarja, hogy a jelölti rendszernek a szabályozása nem olyan sikeres, mint az egyéb körökben. Módosító javaslatomban megfogalmaztam , hogy van egy olyan érzésem, hogy a pályán lévő ügyvédek, illetve az ügyvédi munkaközösségek nem mindenütt és nem minden mértékben kívánják a jelölteknek a közösségbe való belépését. Ezért egy olyan javaslatot terjesztünk elő, amelynek alapján lehetővé vá lna, hogy az Ügyvédi Kamara legyen az ügyvédjelöltnek a munkáltatója, abban az esetben, ha az az Ügyvédi Kamara egy kétharmados szavazási többséggel ezzel egyetért, és a Kamara jogköre legyen így a jelölteknek különféle ügyvédekhez és ügyvédi közösségekhez való beosztása. Természetesen egy két háború közötti ismert változattal javaslom ezt, hogy ez esetben az ügyvédjelölt tiszteletdíjra nem tarthat igényt, költségeit tehát maga, pontosabban az őt taníttató családja viseli. Én úgy gondolom, hogy az ügyvédi m unkaközösségek feloszlásával, a vagyon megosztásának a szabályozásával az Ügyvédi Kamarák részére biztosított jogkör méltó kezekbe került, és nagyobb vita nélkül le fognak zárulni. Több helyütt a szabályozást azonban nem tartom kellő mélységűnek a fentiekk el együtt sem, viszont úgy gondolom, hogy a törvényerejű rendelet módosítása kapcsán előterjesztett javaslat nem tesz lehetőséget egyéb módosító javaslatra, legfeljebb önálló indítványra, mellyel nem kívánunk élni. A benyújtott módosító javaslatainkkal egy ütt ugyanakkor e hiányosságokat részben pótolni szeretnénk. Ezekkel együtt is azonban ellentmondásos marad az ügyvédi munkadíjjal kapcsolatos szabályozás. Ugyanis ha a munkadíj szabad megállapodás tárgya lesz, akkor a bíróságok által meghatározandó perkölt ségek nem lesznek összhangban a kialakult, illetve kialakítható, a szabad megállapodás tárgyát képező ügyvédi díjjal, és ez az ügyfelet hátrányosan is érintheti. Ugyanígy nehéz lesz megteremteni az összhangot a pernyertesség és pervesztesség esetén a költs égtérítést illetően. További ellentmondás marad, a módosító indítványok esetleges elfogadásával együtt, hogy a munkadíj mértékének semmiféle behatárolására nincs a törvényjavaslat szerint lehetőség. Itt a behatárolást inkább egy iránydíj – , nem kötelező je llegű iránydíjjegyzékkel gondolnám
