Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 9. kedd a tavaszi ülésszak 16. napja - A közigazgatási bíráskodásról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság 1991. évi költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló 1990. évi CIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vit... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PÁLOS MIKLÓS, DR. (KDNP)
977 feladatát pedig ugyancsak egy döntőbizottság, a hatásköri döntőbizottság vette át. E döntőbizottságoknak azonban csak kvázi bírói szerepük volt, mert a klasszikus értelemben vett bírói munkát ne m végezhettek, tevékenységüket a pénzügyminiszter felügyelte. E döntőbizottságok hamar életképtelennek bizonyultak, az 1950ben megjelent tanácstörvény megszüntette tevékenységüket, jóllehet a hatásköri döntőbizottság az 1954ben történt új bírósági szerve zet kialakításáig még tevékenykedett. Az ezt követő jogi szabályozás csak szűk körben tette lehetővé az államigazgatási szervek határozatainak bírósági úton való felülvizsgálatát. Egyenes következménye volt ez a társadalomban végbement változásoknak, ahol a bírósági szervezetben és az ítélkezésben is maradéktalanul érvényesült az állami akarat primátusa. 1957ig csak a nyugdíj, a baleseti járadék, valamint a betegségi biztosítási szolgáltatások körében keletkezett határozatok bírói felülvizsgálatára volt me g a jogi lehetőség. Rendelkezésre állt még a bírói út a választói névjegyzékbe való jogtalan felvétel, illetve az onnan való kihagyás kérdésében keletkezett jogvita esetén is. Figyelemmel azonban az egyértelműen a diktatúrának szállást csináló választójogi törvényre, az ilyen ügyekben kialakított jogviták aligha nevezhetők a közigazgatási bíráskodás korszakos fejezetének. Számottevő változást az 1957. évi és az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló IV. törvény hozott, mert külön fejezetben re ndezte az államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának elvi alapjait, ezen kívül lényegesen szélesítette a bírósági útra terelhető ügyek körét. Annak ellenére, hogy az új jogi szabályozás megjelenésekor előremutató tendenciákat mutatott, nem biz onyult időtállónak, mert a törvény híres 57. §át huszonhárom év alatt többször kellett módosítani. Feltétlenül fejlődést jelentett azonban az, hogy a bírósági ellenőrzés szélesebb körben valósulhatott meg, és hogy az ilyen ügyek a rendes bíróságok hatáskö rébe tartoztak. Az állam és polgárai között keletkezett jogviták rendezésének újabb állomása volt az 1981. évben meghozott I. törvény. A jogszabály törvénysértés esetén tette lehetővé az államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát, és csak akkor engedett bírói útra terelni egy ügyet, ha a határozat az ügyfeleknek az Alkotmányban biztosított vagy más alapvető személyi, illetőleg vagyoni jogát megvonja, korlátozza, esetleg az állampolgárra ilyen kötelezettséget állapít meg. Alapvető változást az jel entett az eddigi jogi szabályozáshoz képest, hogy a törvény csak az alapelveket rögzítette. Egy végrehajtása érdekében kiadott minisztertanácsi rendelet pedig már 23 pontban sorolta fel azokat a határozatokat, amelyek bíróság előtt megtámadhatók. Ezen túlm enően ez a végrehajtási rendelet azt is rögzítette, hogy más jogszabály is előírhatja, hogy az ügykörében hozott határozatok ugyancsak bírói ellenőrzés alá kerülhetnek. Így kerülhetett sor arra, hogy honvédelmi, devizahatósági, külkereskedelmi igazgatási é s társadalombiztosítási, valamint egyes polgári viták eldöntése tárgyában hozott határozatok bíróság elé kerülhettek. Ennek ellenére azonban még mindig csak viszonylag szűk körben volt lehetőség a bírói út igénybevételére. Az ügyek döntő többségében, sőt e gész igazgatási ágazatokban bírói védelem még a mai napig sincs jogilag garantálva. Ilyen előzmények után egyre markánsabban fogalmazódott meg az az állampolgári igény, hogy általános klauzulával kellene megengedni a határozatok bírósági felülvizsgálatát. Mind anyagi, mind pedig eljárásjogi szempontból lehetőséget kell biztosítani a bírói ellenőrzésnek, de ezeken túl a ténykérdések ellenőrzésére is ki kell terjednie a felülvizsgálatnak, hiszen egy határozat törvénysértő lehet akkor is, ha azt valótlan tényá llásra alapozták. Elméletileg problematikusnak tűnik az, hogy a bírói ellenőrzés kiterjedhete a közigazgatás mérlegelésének helyességére is. Hosszú ideig nemleges álláspont volt az uralkodó, de az utóbbi években azok a nézetek törtek előtérbe, hogy a hatá rozatok teljes felülbírálására kell jogi lehetőséget biztosítani, mert csak ez biztosít hathatós érdekvédelmet az állampolgárok számára. Ez a jelenlegi struktúra alapvető megváltoztatását igényli – de csak ez jelenthet az állampolgár részére teljes körű jo gi védelmet annak érdekében, hogy ügyében ne szülessék törvénysértő határozat. Az ügyeknek érdemben való, korlátozás nélküli felülvizsgálatánál azonban gondosan kell ügyelni arra, hogy ez ne szolgálhassa a közigazgatási szerv valamilyen hatásköri elvonását . A közigazgatási
