Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 8. hétfő a tavaszi ülésszak 15. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
955 Felszólaló: Dr. Rott Nándor (KDNP) ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP) Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Országunk kiegyezés utáni történetét a törté nészek egy óriási lehetőség elmulasztásaként értékelik, amikor az aktuális gyakorlati cselekvések helyett közjogi vitákba bonyolódott az ország, és évtizedeket vesztegettünk el közjogi kérdések vitatásával. Nagy figyelmeztetés ez a mi számunkra, hogy ne me rő jogászkodássá, ne közjogi kérdések terméketlen boncolásává váljunk, hanem igyekezzünk az ország építése és a kibontakozás keresése irányába mutató jogalkotó munkához. Mégis, ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban egy – ha úgy tetszik, közjogi, ha úgy t etszik, történeti – kérdést kell fölvetnem. A törvényjavaslat általános indoklása úgy szól: "A korszakhatár meghatározása – a korlátozás szükségessége mellett – azért indokolt, mert e napon alakult az 1949es antidemokratikus választás alapján létrejött Or szággyűlés." Ez az indoklás azt sejteti, mintha 1949 választásai előtt demokratikus rendszer lett volna Magyarországon. Rendkívül sajnálatos módon az Országgyűlés első, 1991. évi tavaszi ülésszaka első ülésnapján, jegyzőkönyvének tanúsága szerint az igazsá gügyminiszter úr is azzal indokolta ennek az időpontnak a megválasztását, miszerint 1947 és 1949 között nem történt semmi, ami a földbirtokviszonyokat megváltoztatta volna; szó szerint idézem: "Semmiféle állami korlátozást jelentő jogszabályt nem hozott a demokratikusnak tekinthető, kisgazdapárti többséggel működő parlament." Ez megtalálható az Országgyűlési Napló 5716os hasábján. Emlékeztetnem kell a tisztelt Házat és emlékeztetnem kell – sajnos – az igazságügyminiszter urat is, hogy Magyarország törvén yes miniszterelnökét, Nagy Ferencet 1947. április 2án kényszerítették, fizikai kényszerrel, az ország elhagyására; 1947 januárjában a Kisgazdapárt 17 országgyűlési képviselőjét tartóztatták le törvénytelen módon, és hurcolták el idegen hatalom ügynökei a párt közismert főtitkárát! Ezért az ez utáni időszakot kisgazdapárti többséggel folyó országlásnak nevezni enyhén szólva a történelemnek egy rendkívül téves értelmezése! Ez az Országgyűlés hozhat törvé nyt, hozhat olyat, hogy semmit nem adunk vissza, hozhat olyat, hogy senkit nem rehabilitálunk – ahogy ezt a fideszesek javasolták – , senkit nem kárpótolunk, hozhat olyat, hogy mindent visszaadunk. Az ország szuverenitását az Országgyűlés testesíti meg. De olyat, hogy az ország történelmét ne a valóságnak megfelelően értékelhessük, ilyen határozatot ez az Országgyűlés nem hozhat! (Taps.) A másik olyan kérdés, amiről szólnom kell, amit már az általános vitában is elmondtam – és most ezt ismét hangsúlyozni sze retném – az, hogy a földművelési kormányzat súlyos mulasztása az, hogy nem egyidejűleg terjesztette elő a kárpótlási törvényt, a szövetkezeti törvényt és a földtörvényt. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.) Ez a súlyos mulasztás a mai napig fennáll, nem láttuk sem a szövetkezeti törvényt, a törvénynek a javaslatát, és ugyanígy nem láttuk a földtörvénynek a javaslatát sem. Abba a furcsa helyzetbe kerül következésképp ez az Országgyűlés – és majd ez fog átvezetni arra a harmadik sarkalatos részletkérdésre, amiről szólnom kell – , hogy most egy olyan törvényt fogadunk el, amelyik rendezetlenül hagyja – minden látszólagos rendezés ellenére is – a tulajdonviszonyokat. És ez a harmadik kérdés az, hogy ez az előttünk fekvő törvényjavaslat kizárólag az egyéni személyi tul ajdon kárpótlásából áll. S nem határozza meg, hogy melyek azok a földek, amelyek erre a célra nem vehetők igénybe. Pedig 1947ben, de ugyanígy 1949ben is Magyarországon 500 ezer hektár volt például a községi közbirtokossági földeknek a mennyisége. (Közbes zólás: Így van.) Ha ezt nem vesszük figyelembe, és ad abszurdum véve – és erre a lehetőség egyébként megvan – ezeket a földeket most szétosztjuk, akkor tulajdonképpen jogos közösségi tulajdonosokat fosztunk meg attól a lehetőségtől – községeket, városokat – , hogy visszakaphassák a volt községi, városi földtulajdonokat. De hasonlóképpen a közbirtokossági földeket is. A falu legelőit, a falu erdejeit, a közbirtokossági erdőket, azokat a földeket, amelyek az egyházak falusi szükségletei voltak. Nem egyházi nag ybirtokokról beszélek, hanem a kántorföldekről, a tanítói földekről, azokról a kis
