Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 8. hétfő a tavaszi ülésszak 15. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ)
940 következményekkel kell a kárpótlá si törvénytervezet jelen formájának elfogadása nyomán számolni. Mi egyrészt – ezt már korábban is elmondtuk – tartunk attól, hogy a lebonyolítás eljárása rendkívül sor veszély lehetőségét sejteti. Pereskedésektől lehet tartani, nagyszámú pertől lehet tarta ni, hivatalok előtti sorbanállásoktól. És azt szűkebb szakmám, a levéltári szakma mondatja velem, levéltári szakmai körökből ilyen észrevétel már érkezett a levéltárakban meginduló kezelhetetlen kutatásokról, amelyekkel a kárpótlási igényeket fogják kezdem ényezni, s amelyre ez a sajátos apparátus, ez a sajátos társadalmi réteg, a levéltár nincs fölkészülve. Úgy véljük, hogy ebben a pillanatban kiszámíthatatlan a kárpótlási törvénytervezet jelen formájának – ha végrehajtják – a következménye. Az egyik lehető ség az, hogy a végrehajtás nagyon súlyos akadályokba fog ütközni, s akkor az érintettek köre lesz rendkívül csalódott, s ez is nagyon súlyos következményekkel jár. De van arra is lehetőség, hogy sok helyen végrehajtandó ez a törvény, megpróbálják végrehajt ani, így olyan súlyos társadalmi konfliktusok keletkezhetnek a kárpótoltak és a nem kárpótoltak, illetve a kárpótlás által hátrányosan érintettek között, ami nem lesz jobb a társadalom légköre szempontjából, mint a jelenlegi helyzet. És végül, de nem utols ósorban nagy esélye van annak, hogy a kárpótlás jelentősen sújtja a magyar gazdaságot, a társadalmi következményeken túl nagyon súlyos gazdasági következményekre is esély van. Mi ezt a súlyos társadalmi, illetve gazdasági következményt a magunk számára úgy fogalmazzuk meg – és ezt itt hangosan is elmondom – , hogy szemben a Kormány eredeti szándékával, amely az egyetlen számunkra elfogadható irányba nyitott volna, hogy a kárpótlás a privatizálás irányában tegyen meg lépéseket, a mostani javaslat nem a privat izálás irányába tesz meg lépéseket, hanem valami más megoldást választ. Mi úgy látjuk a javaslatból, hogy nem az állami vagyont kívánja ez a törvénytervezet privatizálni, mint azt eredetileg a Kormány tervezte, hanem elsősorban a szövetkezeti vagyon felé n yit a tervezet, másrészt az önkormányzati vagyon felé nyit ez a tervezet – mint például a lakások esetében itt időközben beterjesztett módosítással – , harmadrészben pedig a folyó költségvetési kiadásokat érinti nagyon súlyosan a kárpótlási törvénytervezet jelen formája. Mi összességében ezért úgy látjuk, hogy a gazdasági kockázatok, sőt veszélyek a kárpótlási törvény jelen formájának elfogadásakor rendkívüli nagyok, és ráadásul az eredeti célt – hogy megnyugvás legyen ez ügyben – nem lehet elérni, hiszen ma ga a kárpótlási törvénytervezet is kimondja, hogy a kárpótlás ezzel nem zárul le, a dolog nyitott marad. Tulajdonképpen érdemi mondanivalóm ennyi lett volna. Még egyetlen egy megjegyzés kívánkozik ahhoz, amit elmondtam. Kötelességem tájékoztatni a tisztelt Házat arról hivatalosan is, amit más forrásból a jelenlévők nyilván már tudnak, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének képviselőcsoportja élt azzal a lehetőséggel, hogy Alkotmánybírósághoz forduljon bizonyos, számunkra nem világos, alkotmányossági szempon tból nem egyértelmű ügyekben. Több mint ötven képviselőtársunk az Alkotmánybírósághoz fordult. Nyilván mindenki tudja, hogy a törvény megalkotása előtt is erre lehetőség van ötvennél több aláírás esetén. Csak a képviselőtársaim tájékoztatására mondom, hogy legyen világos, s a Parlamentben is hangozzék el az, amit más helyen már elmondtunk, hogy a következő legfontosabb ügyekben kértük az Alkotmánybíróság véleményét. Tehát előzetes tisztázás végett, ezt szeretném egyértelművé tenni; mármint az Alkotmánybírós ágtól az előzetes tisztázását kértük a következő ügyeknek. Lehete egyáltalán különbséget tenni a vagyontárgyak típusa alapján a kárpótlási ügyben? Itt nyilván mindenki érti, arról van szó, hogy egyesek természetben juthatnak kárpótlás címén vagyonhoz, míg másokat – a vagyontárgy típusától függően – kizárunk ebből a lehetőségből ebben az ügyben. Mi úgy értelmezzük, hogy az Alkotmánybíróság egy korábbi állásfoglalása a kérdésre előre jelzi a nemleges választ. A másik kérdés, amire választ kívánunk kapni: leh ete különbséget tenni vagyontárgyak típusa alapján a kárpótlás mennyiségében? A kárpótlási törvénytervezet jelen formája jelentős előnyöket biztosít azoknak, jóval többet juttat azoknak, akik földben kapják meg a kárpótlást, mint azoknak, akik valamilyen más formában, például kárpótlási jegyben.
