Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 12. napja - Az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíjkiegészítések megszüntetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az egyes nyugdíjak felülvizsgálatához szükséges adatszolgáltatásról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes részletes... - ELNÖK (Szabad György): - KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Szabad György): - KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
737 Itt van ezzel kapcsolatosan az a probléma, ami többszörösen is elhangzott, hogy összekeverjük az antifasisztákat a kommunistákkal. Én azt hiszem, ez me gint az előző rendszer történetszemléletének a rovására írható, de hogy ez többet jelent, mint pusztán történelemszemléletet, hanem ennek van napjainkban is aktualitása, arra utal az, hogy amíg 1982ben a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége 3000 tagot számlált, addig 87ben már 6000 tagja volt, 89ben pedig 8000, és már területi alapszervezetei is. Hát kérdezem én, hogy egy olyan veteránszervezet, ami természetesen az évek múlásával inkább csökken számában, hogyha ilyen módon gyarapodik, akkor ez miféle jelenség, hogyan lehet ezt magyarázni, és nyilvánvalóan különösen érdekessé válik ez a kérdés akkor, ha számításba vesszük, hogy hosszú ideig nem is tartozhattak a tagjai közé a Nagy Ferenc által 1947ben ellenállási igazolványokkal rendelkezők, vis zont köztük voltak – mint ez itt elhangzott – koreai háborúban résztvettek, görög kommunista partizánok, leszerelt munkásőrök és – ami a legkülönösebb ebben az esetben – pártoló tagok. Ezért nekem az az érzésem, hogy feltűnően és furcsa módon fiatalos ez a veteránszervezet. A másik kifogás, ami elhangzott ezekkel a felvetéseinkkel kapcsolatban, az, hogy kisembereket piszkálgatunk esetleg meg, kiütjük a karaj kenyeret az özvegyek kezéből. Én azt hiszem, hogy itt is egy alapvető félreértés van: sem a törvényj avaslatból nem süt ilyesmi, sem az előadói beszédemből erre következtetni, én nem hiszem, hogy lehetett. Az, hogy kisember valaki vagy nagyember, ez nem erkölcsi fogalom, hiszen hacsak arra gondolok, hogy volt egy híres Fernandelfilm, Az első számú közell enség, amiben valaki magát egy egyszerű kis gyilkosnak minősítette, én gondolom, hogyha valaki gyilkos, akkor nagy gyilkos is, kis gyilkos is, és egyformán kerül erkölcsi megítélés alá. Ugyanakkor fölmerült az is, hogy eddig sem kellett volna fizetni a nyu gdíjat – ez viszont, én úgy érzem, borzasztó ellentétben van azzal, hogy másrészt viszont kiütjük a kenyeret az emberek kezéből. Még egyszer le kell szögezni, főleg én a sajtó számára is szánom, hogy itt nem nyugdíjmegvonásokról volt szó egyik esetben sem, sem az első paragrafus, sem a következő paragrafus, a nyugdíjkiegészítések esetében, hanem nyugdíjszámításról és nyugdíjkiegészítések megvonásáról, szükség esetén pótlékká történő átalakításáról. Ugyanígy, egy mondattal jeleznem kell azt is, hogy a Kossut hdíj természetesen nem tartozott ebbe a körbe, és mivel ezzel nyugdíjkiegészítés nem is járt soha. Az egy egyszeri jutalom volt, nem vonatkozik ide, az egész törvényjavaslat témája körébe. Az is elhangzott, hogy esetleg működik ebben a törvényjavaslatban bosszúálló szándék. Én azt hiszem, hogy pontosan az eddig említettekkel kapcsolatosan mondhatom el, hogy nem, hiszen ha egy kiegészítést pótlékra váltunk, akkor ebben az illető nem jár rosszabbul. Amikor megszabjuk a kapható összegnek az alsó határát, és n em egyszerűen arról van szó, hogy megvonást érvényesítünk, sőt, ezen alkudtunk, és most a módosítványba egy magasabb alsó határ került be, amit már rosszallt is az egyik képviselőtársam, akkor nyilvánvalóan nem embertelenül megvonni akartunk mindenre való tekintet nélkül – és végül is tudni kell azt, hogy a méltányosság az országos társadalombiztosítással kapcsolatos intézkedésekben mindig is egy lehetőség. Tehát én nem hiszem, hogy ezt bosszúállásnak lehet nevezni. A cél egész más volt. A cél az volt, hogy ne lehessen jutalomértéke olyan politikai magatartásnak, amit elítélünk. És éppen ezért nem értettünk egyet az elnöki hivatalnak azzal a felfogásával, hogy a kitüntetés nem más, mint az erölcsi elismerés és az anyagi megbecsülés szerves egysége. Minekünk ezekhez a jutalmakhoz, pontosabban azokhoz a jutalmakhoz, amelyekhez a juttatást, a kiegészítést, a pótlékot meg akarjuk vonni, ehhez értékítéletünk nem kapcsolódik, vagy ha igen, ez negatív értékítélet. De ezzel nem akarjuk megakadályozni, hogy az illető, aki azt a jutalmat kapta, hordhassa azt a jutalmat vagy azt az érdemrendet, viszont az, hogy hozzá nyugdíjkiegészítést kapjon, mint jeleztem, a következő időszakban sem szándékozunk érdemeket így pénzzel jutalmazni. Én megértem azt és József Attilával mon dva, az MSZPvel kapcsolatos csatározások kapcsán megértem azt, hogy elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani, de akkor próbáljuk talán megérteni egymást, hogy hogyan lépjünk előre tovább e kérdésben, hiszen itt volt ez az óriási példa, ami előbb is be bizonyosodott,
