Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 11. hétfő, a tavaszi ülésszak 11. napja - A koncesszióról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
680 A koncesszióról szó ló törvényjavaslat megtárgyalása ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik tehát a koncesszióról szóló törvényjavaslat általános vitája. A javaslatot a 908as számon kézhez kapták képviselőtársaim. Megadom a szó t Balsai István igazságügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának. Dr. Balsai István igazságügyminiszter, a napirendi pont előadója BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő és most által ános vitára bocsátott törvényjavaslat egy, a jelenleg hatályos jogunk szerint nem ismert és a köztudatban sajnos sokszor egy kissé félreismert jogintézmény bevezetésére tesz javaslatot. A koncesszióhoz mint fogalomhoz koronként és országonként eltérő jelen téstartalom társul attól függően, hogy az állam milyen mértékben kíván a gazdasági folyamatok részesévé válni. Mást értettek a koncesszió alatt a XVII. században, és engedjék meg, hogy ezt az időszakot jól jellemző Christopher – híres, kíváló történész – m egállapítását idézzem, aki szerint a kormányok a saját törvényeik alóli kivételek eladásával kereskedtek. A koncesszió fogalmát ő így kívánta meghatározni. Ugyanakkor megint csak más képzetek társulnak a koncesszió fogalmához azokban a fejlett tőkés ország okban, ahol a gondoskodó állam a magára vállalt, de nem általa teljesített közszolgáltatásokkal összefüggésben alkalmazza a koncessziót. Ez a jelen törvényjavaslat e kategóriát olyan tartalommal kívánja megtölteni, hogy az a magyarországi gazdasági feladat okkal és folyamatokkal összhangban alapvető céljainkat segítő jogi eszközként működhessen. A törvényjavaslatban foglaltak alapján a koncesszió fogalmát a következőképpen szeretném definiálni. Az állam, illetőleg az önkormányzatok egyes tételesen meghatároz ott tevékenységek gyakorlásának a jogát időlegesen visszterhes szerződéssel úgy engedik át, hogy a jogosultnak ezáltal legalábbis részleges piaci monopóliumot biztosítanak. A legfontosabb kérdés ezek után nyilván az, amelyre válaszolnunk is kell, hogy a ko ncesszió ily módon történő meghatározása vajon összhangban vane azokkal a törekvéseinkkel, amelyek a szociális piacgazdaság kiépítésére irányulnak. Előrebocsátom, hogy álláspontom szerint ez a kérdés igennel válaszolható meg, mégis indokolt alaposabban kö rüljárni, hogy miben nyilvánul meg a koncesszió versenyt korlátozó hatása. A gazdasági élet liberalizálása szükségképpen feltételezi, hogy a vállalkozó egy adott tevékenység piacára szabadon beléphessen. Szelektáló hatást ne a jog, hanem a piaci verseny fe jtsen ki. Éppen ezért az üzletszerűen, vállalkozási céllal végezni kívánt tevékenységek túlnyomó többsége esetében annak folytatását legfeljebb hatósági engedély megadásától lehet vagy szabad függővé tenni. A hatósági engedély a jövőben semmiképpen sem töl theti be a versenyt korlátozó szerepet, mivel egyáltalán nem ez a funkciója. Egy tevékenység hatósági engedélykötelessé nyilvánítása ugyanis arra szolgál, hogy a jog ily módon segítse elő azon cél megvalósítását, hogy a vállalkozó rendelkezzen mindazon sz akmai, személyi és tárgyi feltételekkel, amelyek a tevékenység biztonságos, és a fogyasztók érdekeit is szem előtt tartó gyakorlásához elengedhetetlenek. A koncesszióköteles tevékenységeknél a vállalkozót nem illeti meg alanyi jog a tevékenység gyakorlásár a. Szükséges, hogy azt az állam, illetőleg az önkormányzat a javaslat szerinti módon szabályozott szerződés alapján átengedje. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy ez a korlátozás egyáltalán nem jelenti a piaci verseny hiányát, illetőleg kizárását. Önmagáb an a koncesszióért pályázók ajánlatai is konkurálnak egymással, tehát versenyeznek. Ugyanúgy versenyeznek, mint az egyidejűleg azonos földrajzi vagy közigazgatási egységben működő társaságok és vállalatok.
