Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 5. kedd, a tavaszi ülésszak 10. napja - A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KÖVÉR LÁSZLÓ, DR. (FIDESZ)
667 menekülnek a szakemberek. A döntés- és irányításképtelenség az alapvető intézmények működését veszélyezteti. A törvénytervezet elkész ítésére hosszabb idő állt rendelkezésre, ennek ellenére a szakminisztériumok és az előkészítést koordináló Belügyminisztérium a gyakorlati szakemberek véleményét csak nagyon szűk körben kérte ki, ami, úgy gondolom, tükröződik mind a koncepcionális jellegű szabályokban, mind pedig a részletszabályozásnál. A hatásköri törvény ilyen formában történő előterjesztése és elfogadása öszvérmegoldást eredményez, hiszen továbbra is fennmarad a közigazgatási jogszabálydzsungel a maga rendkívül nagy terjedelmével és átl áthatatlanságával. A törvénytervezet arra épül, hogy módosítgatja a különböző ágazati jogszabályokat. Ehelyett a rendelkezésre álló idő alatt talán egy egységes közigazgatási kódexet is elő lehetett volna készíteni, amire mind a települési igazgatásban, mi nd pedig a középirányító szinten a napi munkában a legnagyobb szükség lenne. A javaslat jelenlegi formájában szinte teljesen áttekinthetetlen, elfogadása esetén lehetetlen lenne a biztos eligazodás, hogy az adott ügyben mely hatóságnak van hatásköre, meddi g terjed az illetékessége, milyen jogorvoslati lehetőségek vannak stb. A javaslat szövegezésén egyértelműen érződik, hogy az egyes fejezeteket a különböző főhatóságok egymástól teljesen függetlenül állították össze a minimális összhang nélkül. Egy ilyen tá g horizontú szabályozás egyetlen jogszabályon belül technikailag megoldhatatlan. Ha azt vesszük figyelembe, hogy csak magát a tanácsi igazgatást közel 1500 jogszabály szabályozta, vagy valamilyen formában érintette, akkor egyértelművé válik a kitűzött cél ilyen formában való elérhetetlensége. A teljesíthetetlenség nemcsak a feldolgozás milyenségéből tűnik ki, hanem maga a cél is teljesen irreális. Ezért ebben a formában ezt a jogszabályt jól megalkotni egyáltalán nem lehet. A feldolgozás módszere eleve megh atározta a sikertelenség eredményét. Az anyagból kitűnik, hogy egyes minisztériumok észrevételei és javaslatai szinte összedolgozás nélkül jelennek meg az anyagban. Van olyan minisztérium, amely ismétlődően és teljes alapossággal felsorolja a hatásköröket, míg más minisztérium annyi fáradságot sem vett, hogy legalább a hatályos jogszabályok alapján meglévő feladatköröket érintse. Mindez közrehatott abban, hog az anyag egyik részében terjedelmes, más részében olyan szűkszavú, hogy egyáltalán nem használható. Külön ki kell térni arra a körülményre, hogy a tervezet összekeveri a feladatokat, a hatásköröket és a hatósági jogköröket. Ez különösen az egyes szervek közötti feladatmeghatározások területén okoz olyan ellentmondásokat, amelyeket áthidalni nem látunk l ehetségesnek. A tervezet az előzőekből következően rendszerében áttekinthetetlen. A tervezet egyik legellentmondásosabb területe az úgynevezett dekoncentrált szervek létesítése. A javaslat számításaink szerint nyíltan vagy burkoltan összesen 12 területen t artalmaz centrális irányítású, önkormányzatoktól független, állami feladatokat ellátó, speciális működésű, hatósági vagy szakmai irányítási jogkörökkel felruházott szervezetet. A dekoncentrált szervezeteket vizsgálva két következtetés rögtön adódik. Az egy ik az, hogy mindegyik ágazat igyekszik a saját szervezetét vagy szervezetének egy részét kimenteni az önkormányzatok, illetve a köztársasági megbízott irányítása alól. Ezt a speciális szakmai feltételek és hozzáértés követelményére alapozzák, azonban ez az érvelés csak néhány szervezet esetében elfogadható. A másik következtetésem az, hogy helyenként a konkrét feladatok és hatáskörök telepítését a törvényjavaslat bevételorientáltan végzi el az önkormányzatok és a dekoncentrált szervezetek között, vagyis pé ldául a földművelésügyi hivatalok, a fogyasztásvédelmi főfelügyelőségek, a
