Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 5. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - OLÁH SÁNDOR (FKgP)
67 hiszen felelős kormányzat a kárigény ismeretében tudná megmondani, hogy a kárpótlást mil yen mértékben, milyen ütemben, milyen realizálási módon tudja garantáltan biztosítani. Tehát ebben a gondolatkörben, hogy a kárpótlás és tulajdonrendezési törvény tegye meg a kár felmérését bejelentés alapján minden vagyontárgyban, de esetleg már úgy módos uljon, hogy ingóságoknál talán minden esetben, egyéb ingatlannál pedig a föld kivételével országos mértékű felmérések, bejelentések után kerüljön rendezésre. Azt hiszem, a pénzügyminiszter úr is megnyugtatóbban tudna nyilatkozni, és a Parlament is felelőse bben tudna gondolkodni egy ilyen szituációban. Teljesen indokoltnak érezzük és tartjuk azt a törekvést, hogy a termelőszövetkezetek a tőlük kiadott földért megkapott vagyonjegyet elsősorban és jogszabályilag is biztosítottan, az élelmiszeripar privatizálás ában használhassák föl. Ezzel, azt hiszem, nagy lépést lehetne tenni az árkartellek szétzúzása, megtörése irányában. Az integrált feldolgozás, mezőgazdasági alapanyagtól kész élelmiszeripari termékig, ha egy ágazat kezében van, sőt egy tulajdonoskör kezébe n van, akkor azt hiszem, nagyon sok felesleges költséget, felesleges vitát lehet kiküszöbölni, és főképp a ma teljesen monopolizált helyzetből fellépő egyes élelmiszeripari ágak monopolhelyzetét meg lehet törni. A munkavállaló tulajdonának kérdésénél kanya rodnék vissza a társadalmi részvény gondolatára. Nem tudnék egyetérteni a magam részéről – nem frakcióálláspontot mondok – a lengyel tapasztalatok miatt a társadalmi részvény intézményével. Igenis megvalósítandó az, hogy a bérből és fizetésből élők, az alk almazottak, a privatizálás során válhassanak résztulajdonossá. Nem De Gaulle szavait akarom visszaidézni. Közismert társadalompolitikai fogalom a résztulajdonosi viszony. Akár úgy, hogy a vállalatnál teljesített hűség honorálásaként váljanak részvényes tul ajdonossá, akár úgy, hogy nagyon előnyös feltételek mellett vásárolhassanak részvényeket. Azt hiszem, hogy nyomon követné ezt a törvényt a privatizáció irányelveire vonatkozó törvény, és ebben a törvényben feltétlenül, összhangban az itt kialakult nézetekk el, erre is gondot kellene fordítani. Le kell, hogy rövidítsem a gondolataimat, mert két olyan témakörhöz érkeztem, amelyben nehezen tudom elgörgetni az útból az akadályokat. Egyik a Kereszténydemokrata Néppárt tegnapi állásfoglalása. Úgy említtetett, hogy aki ismeri a mi földtörvényünket. Én bevallom őszintén, nem ismerem, nem tudom, hogy hol lehetett olvasni ezt a földtörvényt, de amit tegnap hallottam, abban egy gondolati anarchiát láttam. Mit? Azt, hogy legyen a föld önkormányzati tulajdon, és majd az ö nkormányzatból bérbe megy a föld. Kérem, elmondom a példákat, hogy hol csináltak ilyet. Kínában a kommunákat bérbe adták, mert évtizedekig éhezett a nép. Most térjünk oda vissza? Vagy ha ugyanezt még egy kis nacionalista, klerikális szósszal leöntjük, megs zületne a magyar kibucrendszer. (Derültség.) Az se lenne rossz éppen! Vagy tovább mondhatnám, hogy mik alakulnának ki abból a felfogásból, hogy újra államosítsuk a földet; amit nem sikerült a kolhoztípusú szövetkezeten keresztül, azt csináljuk meg most az önkormányzatokon keresztül? Arra csak külön hívom fel a figyelmet, hogy közel kétezer, most polgármesteri kacagányba öltözött tanácselnök lenne, aki dirigálná a földet. (Taps.) Kérem szépen, vannak megoldások, a fantázia széles körű, de ennek következmény eivel számolni kell. Ha a kolhoztípusú szövetkezetben a tulajdonos által elvárható gondosság és e miatti hatékonyság nem valósult meg, miért valósulna meg önkormányzatba szervezett földtulajdonnál és onnan bérbeadott földeknél? Hát ennyit erről, nem többet . Ami pedig a FIDESZ kérdése: (derültség) hát itt nagy bajban vagyok, mert még személy szerint is állandó ajánló és pártfogoló voltam a Parlamentben a FIDESZt illetően. Azon már a múltkorában is csodálkoztam, hogy idősb liberális testvérnek rárácsapnak a kezére néha (derültség és taps) , de azon, hogy a Kisgazdapárt példájából se tud tanulni a FIDESZ (derültség) , már csodálkoztam. Figyeljék meg, mi hallatlan nagy energiát fordítunk arra, hogy szétbontsuk azt a szekértábort, amelyikbe bebújtunk eleinket k épviselni. Úgy érezzük, talán lassan ez a szekértábor körülöttünk
