Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 5. kedd, a tavaszi ülésszak 10. napja - Az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíjkiegészítések megszüntetéséről szóló törvényjavaslat valamint az egyes nyugdíjak felülvizsgálatához szükséges adatszolgáltatásról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános ... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KIS GYULA JÓZSEF, DR. (MDF)
657 A következő kérdés szintén Pusztai Erzsébetnek és Balás Istvánnak a tevékenységével kapcsolatos. Én rendkívüli mértékben méltányolom azt, hogy egy jogszabály minél jobban sikerüljön. Ezért az ő tevékenységükben is azt, hogy február 15én elérték, hogy ezek a titkos kormányhatározatok titkossága feloldódjék, ez feltétlenül méltánylást érdemlő tevékenység. Azt azonban nem tudom megérteni, hogy ezt a titkosságot olyan államtitkár oldotta fel, aki most már jó néhány hónapon keresztül a jelenlegi kormányhoz tartozik. Nem tudom megérteni, hogy miért voltak titkosak ezek a határozatok egészen 1991. február 15ig?! Ezek az irattárban voltak, az államtitkár úr korábban is feloldhatta volna ezt a titkoss ágot, ezek a jogszabályok rendelkezésre álltak, és egyszerűen számomra érthetetlen, hogy miért képviselői érdem az, hogy ezek a jogszabályok csak most kerülhettek nyilvánosságra. Összegezve: mi nagyon szeretnénk, hogy ezek a jogszabályok jól előkészítve, s érelmet nem okozva, minél előbb megvalósulásra kerüljenek, ezt minél előbb meghozza az országgyűlés. Azonban addig, amíg ez sajnos még mindig nincs megfelelően kész, el kell mondanunk a kritikánkat. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szűrös Máty ás) : Köszönöm. Szólásra következik dr. Kis Gyula József képviselő, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló: Dr. Kis Gyula József (MDF) KIS GYULA JÓZSEF, DR. (MDF) Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Már arra gondoltam, hog az idő kímélése céljából, és hogy m inél előbb túlessünk az általános vitán, lezárhassuk, ne érkezzenek további módosító indítványok, és minél előbb törvényt hozhassunk ebben a kérdésben, elállok, és legfeljebb az ismertetni kívánt szövegemet írásban adom be, hogy csatolják a jegyzőkönyvhöz. Azonban itt megszólíttatott két képviselőtársam, Pusztai Erzsébet, Balás István, és miután én is részese voltam ennek az eljárásnak, ezért kénytelen vagyok én válaszolni most, s ha megengedik, akkor nemcsak erre a kérdésre. Ami a konkrét kérdést illeti, n agyon sok 3000rel kezdődő jogszabály van, véleményem szerint mindet fel kellene oldani a titkosság alól. Az, hogy e konkrét 18at a sok ezer közül miért tartott nekünk ennyi ideig kibányászni, hát istenem, ugye, más dolgunk is van közben; még a nyugdíjjal kapcsolatban is nagyon sok más dolgunk volt. Például elérni azt – ahogy képviselőtársam mondta – , hogy jobb legyen ez a törvénytervezet, mint amilyen első beterjesztett formájában volt. Ez ügyben tényleg nemcsak mi, hanem többen dolgoztak abban a bizottsá gban, mondhatni, mind a 26an. Azonkívül legtöbbünk a Házban tanuló politikusnak tekinthető, többkevesebb joggal, hiszen nem volt, mert nem lehetett a demokráciának iskolája az elmúlt időszak alatt, és még azok is, akik közéleti tevékenységre vállalkoztak , azok is inkább valamiféle lojális bürokrataként, mintsem politikusként kellett, hogy tegyék ezt, hiszen a politikus saját értékrendjének, annak érvényesítésének technikáit a politikai küzdelemben kell, hogy megtanulja, saját értékrendről egy egypárti ren dszerben nem nagyon lehetett szó. Ezért mindenkinek szeretném most felhívni a figyelmét, hogy egy kivételes politikai tanulási alkalom ennek a törvényjavaslatnak a vitája. Ugyanis ebben nem elvont nézetek tükröződnek, hanem nagyon egyértelmű, világos, konk rét dolgokról, forintra lefordítható anyagi érdekekről van szó. Családunkban volt egy szólásmondás, hogy beszélni fekve is lehet. Most a beszéd nem csupán szó, hanem egyértelmű vallomás; vallomás arról, hogy ki mennyire gondolja komolyan azt, amiről máskor úgy általánosságokban szólhat. Ezért nem minden tanulság nélkül való, hogyha ködösítés és mellébeszélés nélkül tekintjük át, miről is szól e törvényjavaslat valójában, és hogy mi módon reagáltak rá az eddigiekben a különböző pártok szószólói. Mert abban, ugye, mindannyian egyetértünk, hogy a Parlamentet azért választották, mert az ország polgárainak nagy része felismerte, hogy minden embernek, minden polgárnak egyenlő joga, egyenlő esélye kell, hogy legyen, mert ha az egyenlőek közt lehetnek a többieknél i s egyenlőbbek, ha egyesek külön kiváltságokat élvezhetnek
