Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 5. kedd, a tavaszi ülésszak 10. napja - Az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíjkiegészítések megszüntetéséről szóló törvényjavaslat valamint az egyes nyugdíjak felülvizsgálatához szükséges adatszolgáltatásról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános ... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KIS GYULA JÓZSEF, DR. (MDF)
658 a többiek rovására, akkor a kiváltságok egyre több külön jogot, kivételes elbírálást, kedvezményt vagy lehetőséget teremtenek önmaguknak. Természetesen titokban a közvélemény elől gondosan rejtve ez t, mert miközben a kiváltságosok nyilvánosan azt hirdették, hogy legfőbb érték az ember, valójában a legfőbb emberek lettek az egyetlen igazi érték. És ez a törvényjavaslat ezt a jogellenes állapotot próbálja meg orvosolni. Nem bosszút hirdet hát azok elle n, akik pedig felelősek mindezért, nem megtorlással fenyegeti azokat, akik – miközben oda juttatták az országot, ahol van – saját maguknak megteremtették a lehetőséget, hogy teljes fizetésükkel mehessenek akár idő előtt nyugdíjba, sőt, a nyugdíjakat azóta is rendszeresen emelni kelljen a törvény erejénél fogva, vagy pedig külön pótlékot adathassanak maguknak különböző plecsnik jogán. És a törvény semmi mást nem tartalmaz, minthogy mindenki annyi nyugdíjat kapjon csupán, amely megillet bármely állampolgárt, tehát munkabére arányában fizessünk számára, mint mindenkinek, bárkinek, aki munkabére alapján pontosan erre a célra fizeti be a társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulékot. Ugyanakkor törvényjavaslat elismeri, hogy vannak olyan személyek, akik a nemzet me gkülönböztetett hálájára tarthatnak igényt, mert kiemelkedő művészeti vagy sporttevékenységükért kaptak kitüntető címeket, olyan tevékenységekért tehát, amellyel az egész nemzetet emelték magasabbra önmaga és a világ szemében. Elismeri továbbá, hogy a nemz et hálával és megbecsüléssel tartozik mindazoknak, akik a második világháború során segítették megszabadulni a fasizmustól. Ezeknek a tiszteletre méltó férfiaknak és nőknek a külön juttatásokat tehát az eddigiek szerint automatikusan, minden kérelmezés nél kül biztosítja továbbra is. Ugyanúgy a Nyugdíjfolyósító Intézet küldi a számukra, ugyanannyit, mint eddig. Elismeri ugyanakkor, hogy amennyiben e külön pénzeket netán nem kitüntető címek alapján kapták az arra érdemesek, hanem valamiféle, általában a párt elitje közt egymás által kitüntetettek közé keverve, akkor ezek az arra érdemesek a külön juttatásukat továbbra is megkaphassák, mindössze be kell jelenteniük ezt az igényüket. Őket tehát nem érinti a törvény, mindössze az történik, hogy ezután a Társadalo mbiztosítási Alap megkapja ezt a pénzt a költségvetéstől. Véleményem szerint e törvényjavaslat olyannyira a társadalmi igazságosságot fejezi ki, annyira az emberek közti egyenlőség elvét tükrözi, hogy támadni vagy csak ezen elvek elutasításával lehetne – é s ezt bevallani nyilván egyetlen párt sem lenne hajlandó – , vagy pedig tökéletesen félre kell érteni, félre kell magyarázni, lila ködökbe, szónoki és színészi sziporkákba kell burkolni, hogy egyáltalán támadható legyen. Felettébb érdekes megfigyelni ezek f ényében, hogy az ellenzéki pártok, miután kötelezőnek tartott, sőt bejelentett szándékuk a Kormány támadása minden lehető és – ezek szerint – lehetetlen alkalommal, mi módon oldották meg ezt a korántsem könnyű feladatot a jelen esetben. A legkínosabb helyz etben az állampárt jogutódja lehetett, hiszen nyilvánvalóan e kérdésben ő rendelkezhet a legtöbb információval, ugyanakkor ez ügyben is azt kellett bizonygatniuk, semmi közük azokhoz, akik saját maguk számára biztosították a kivételes bánásmódot, az egykor i különleges ellátások bizottságában, illetve a Központi Bizottság titkárságában. Valószínűleg a legbölcsebb az lett volna, ha még idejében élére állnak e tisztázási folyamatnak, amit úgysem lehetett megakadályozni, hiszen végül is beadták a derekukat, és bejelentették, hogy hajlandók kiadni az egykori kivételezettek névsorát. Eközben azonban igen furcsa dolog történt. Éppen az a párt, amelyik nemrég nyilvánította önmagát liberálisnak, ezzel az eszmével gyökeresen ellentétes módon nyilvánított vélemé nyt a kiváltságok további fenntartása érdekében. Egyik igen tisztelt képviselő úr krokodilkönnyeket hullatott azokért, akik kezéből a törvény kicsavarná az utolsó falat kenyeret. Felháborodástól rezgő hangon utasította vissza, hogy kiemelkedő művészi telje sítményét újólag kelljen bizonygatnia. Azért
