Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 5. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - OLÁH SÁNDOR (FKgP)
65 Ebben a szándékban egy kicsit megzavart engem a két miniszter úr beszéde. Én magam elhatároztam, hogy most, szokatlanul, én próbálok kormánypártiként viselkedni (derültség) , és nem tudok. (Taps.) Balsai miniszter urat az ő előterjesztésében nem tudom, hogy minősítsem. Nekem az a gyere kjáték jut eszembe, amikor szaggattuk a virágszirmokat, hogy szeret, nem szeret, szívből, igazán. Biztosan a két utolsó szirmot nem szakította le. (Derültség.) Szóval valahogy szívből és igazán, mint miniszter, nem szereti ezt a törvényt. Nekem ez a benyom ásom. Lehet, hogy Önök másként vélekednek. Ha ezt a törvényt igazán szeretné, akkor nem ilyen formában ismertük volna meg. Én nem akarok most tizedikként arra hivatkozni, hogy ez mennyire fontos, mennyire korszakos, mennyire ennek a Parlamentnek az életébe n is az első igazán komoly törvényalkotás, amelyiket a nép érezni fog, hogy igen, változott a rendszer, hatásában a társadalmi mozgások indulnak meg, és a gazdaság alakul át. Ezzel mi mindannyian tisztában vagyunk. Én tehát ezt így csak aláhúzni tudnám, és újat nem mondanék. Ha viszont ez ennyire fontos, akkor valahogyan több gondosság kellett volna az elfogadhatóság mértékének a megítélésében. Nem jogi szakmai, nem közgazdasági szempontból, a társadalmi elfogadhatóság megítélése szempontjából kellett volna több gondosság. Hivatkozik a miniszter úr – és az érvrendszer hibájaként emlegetem fel ezeket a példákat – Athénre, illetve Görögországra, Spanyolországra, Portugáliára. Hát kérem, turistaként én is szeretném ezt a mediterrán övezetet. De az ő privatizáci ós problémájuk közel sem olyan strukturában – tulajdonstrukturában és társadalmi strukturában – zajlik, mint a mienk. A létező legrosszabb példa. Sokkal közelebb volnának példák: Csehszlovákia példája, Németország példája vagy a Szovjetunió példája. Hadd m ondjam azt, hogy Csehszlovákiában nem privatizálnak, amíg a tulajdonos igényt tart arra a tőle elvett tulajdonra. A napokban olvasom, hogy a prágai Moszkva étterem privatizációját, már kitűzött aukciót felfüggesztették, mert jelentkezett a volt tulajdonos. Németország példáját nem akarom elmondani, nagyon precíz előkészítéssel, nagyon gondos végrehajtással készülnek fel erre a feladatra. De hadd hivatkozzak a Szovjetunióra, ahol elnöki rendelet, Gorbacsov elnöki rendelete határozza meg, hogy a mezőgazdasági területek hasznosítását bérletben kell biztosítani, és a közeljövőben népszavazást írat ki a földtulajdon magántulajdonának kérdése eldöntésében. Ha már negyvenvalahány évig mindig követtük a nagy tanítómestert, akkor most miért nem tudunk egy kicsit odak acsintani. Félek, hogy a kezdő forradalmi lendületünk dacára az utolsók közt fogunk kullogni a középkeleti térségben. És van az érv közt egy másik is, hogy azonos elvet és azonos kárpótlási módot alkalmaz ez a törvény a teljesen eltérő tulajdonságú vagyont árgyaknál. Erről megint az jut az eszembe, hogy én egy levesből és főtt tésztából álló egyszerű menűt ha eszem, akkor nem mindegy, milyen egy darab evőeszközt kapok. Ha kanalat kapok, azzal a levest is meg tudom enni meg a tésztát is, de ha villát kapok, a zzal a levest nem tudom megenni. Itt most csodálatos módon a menű, amely egyéb vagyon és földtulajdon kérdése, azt az evőeszközt, azt az eszcájgot – ahogy mondtuk valamikor – kapta meg, amelyik jó az egyéb tulajdonhoz a kárpótlás kérdésében. De nem jó a fö ldtulajdonhoz egész más természete miatt. És sajnos az érvrendszerben az is zavaró, hogy elhangzik olyan példa, hogy milyen tömegű per, jogvita várható a tulajdon, a kárrendezés és a kárpótlás során, mert hát hogy volt az a második világháború után a lova k tulajdonának elbírálásában. Kérem, kalapos királyunk óta a világon csodált telekkönyvi rendszerünk van. Valamivel többet ér, mint a lópasszus. Szeretném felhívni minden aggályoskodó ember figyelmét arra, hogy Magyarországon a tulajdonjogra, ingatlan tula jdonjog elbírálására megbízható adatok vannak, nem szükséges lópasszus értékű papírokra alapozni magának a törvénynek a koncepcióját. (Szórványos taps.) Kupa Mihály úr műsoron kívül lépett be ebbe a vitába most. Én nagyon sajnálom, hogy a Kormány idő előtt lövi el puskaporát. Jobb lett volna Kupa Mihálynak az ilyen megrázó érveit
