Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 5. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ)
62 egy részleges kárpótlás és ezzel kapcsolatos pénzkibocsátás valójában nagyon veszélyes ügy. Akkor lehe t a kárpótlást megoldani, ha a többit is kezeljük, azokat a kérdéseket, amiket kezelnünk kell, és akkor tudjuk megoldani, ha képesek vagyunk mind a költségvetési politikában, mind a pénzkibocsátási és pénzforgalmazási politikában ezzel egyidejűleg lényeges változást csinálni. Ezután jövök a lényeges mondanivalómmal. Természetes, hogyha pénzt teremtünk bármilyen sajátos formában arra, hogy privatizálni lehessen, akkor a kereslettel szemben kínálatot is kell teremtenünk. Ha a privatizációra felkínált vagyon ú gy fog nőni, mint az elmúlt hónapokban növekedett, akkor nem lehet megugrasztani a privatizációs keresletet, akkor igaza van Szabó Iván képviselőtársamnak, hogy az inflációt jelent és azt fogja eredményezni, hogy akik vagyonhoz jutottak, azok semmihez sem jutottak. De ha megteremtjük – és ez a 20001800 milliárd forintnyi érték, amit privatizálásra szánunk, ez a bázisa a privatizálásnak – akkor nem teremtettünk pénzt, ami a forgalomba kerül; most nem beszélek a mellékkörülményekről, amelyekről a kérdés keze lése körül majd mindenképpen beszélni kell, mert hiszen ezek a vócserek, kuponok, amelyeket kiadunk, az állam kezébe kerülnek és az állam azonnal megszünteti ennek a pénzszerű használatát abban a pillanatban, ahogyan ez befolyt hozzá. Ennek következtében e gy jól előkészített privatizáció inflációveszélyes ügy, de nem teremt inflációt vagy legalábbis nem teremt ellenőrizhetetlen inflációt. Azt akarom ezzel mondani, hogy lehet többet, nagyobb mértékben kárpótolni, és lehet más típusú kárpótlást is napirendre tűzni, mint amit ma a kárpótlási törvény kapcsán tárgyalunk. Ezután rátérek arra a kérdésre, hogy miért tér ki a mi javaslatunk arra, hogy ne csak az elmúlt időszakban vagyonilag károsult állampolgárokat kártalanítsuk, hanem az állampolgárok széles körét. Azt mondhatnám, hogy egypár százezer ember mellett tízmillió ember ügyét is egyszerre kezelnünk kell. Azért, mert ezek az emberek nagyon konkrét ügyekben – rögtön rá fogok mutatni, hogy mennyire konkrét ügyekben – kárvallottai, anyagi, vagyoni, jövedelmi v onatkozásban kárvallottai az elmúlt negyven évnek. (Taps a bal oldalon és középen.) Mi volt az elmúlt negyven év bérpolitikája? Mindenki tudja, és máskor érvelni is szokott vele. Az, hogy alacsonyan tartjuk – tartja az állam – a kifizetett béreket, és közö s alapokat hoz létre, amelyekből fedezi a nyugdíjakat, fedezi a társadalombiztosítás egyéb, betegápolással, gyermektartással kapcsolatos költségeit, amiből fedezi az ország kulturális költségeit – és folytathatnám ezt a sort tovább. Mi lett az eredmény? És ezt is mindig el szoktuk mondani, mikor másról beszélünk. Az a nagy akkumuláció, amit a szocialista iparosítás úgynevezett első éveiben végrehajtottak, ami alatt alacsonyra nyomták a kereseteket, rossz beruházásokra költődött el, és azok nem teremtenek ol yan jövedelmet, amiből ezeket fizetni lehet. Mi a következmény? Az a következmény, hogy az alacsony bérű, bérből és fizetésből élő réteg itt áll, tudomásul kell vennie, hogy a társadalombiztosítás, a nyugdíjrendszer ígért juttatásai, a kulturális rendszer ígért juttatásai – megint nem folytatom a sort – sehol nincsenek ahhoz képest, amit ígértek, objektíven is nagyon alacsony színvonalúak – de nekik nincs pénzük arra, hogy magánjövedelmükből ezt megvásárolják. Ezért nem gyerekjáték, ha azt mondjuk, hogy be kell vonnunk a kárpótlásba ezeknek az embereknek az ügyét. Valamilyen alapot kell létesíteni, ami a legrosszabb esetben – ha elfogadják a javaslatunkat – azt eredményezi, hogy egykét hónapi átlagbért egy háromnégy tagú család megkaphat mint ennek a vagyo nnak a hozadékát. A pillanatnyi helyzetben ez vagy ehhez hasonló eljárások nagyon is indokoltak. Még egyszer el szeretném mondani, hogy meg lehet csinálni a privatizációt vagyoni kártalanítás és népi, állampolgári részvények nélkül is. Nem ez az egyedüli l ehetőség. De ennek a lehetőségnek a felhasználása – egyre inkább mutatja az elmúlt hónapok történelme – azért fontos, mert a magyar társadalom nem tudja megoldani azt a kérdést, amit a FIDESZ mellett ülő igen tisztelt képviselője tegnap fölvetett, és amely et egy középeurópai, keleteurópai átalakuló ország sem fog tudni megoldani, hogy azt a három szempontot – az igazságosságot, a jogszerűséget és a gazdasági követelményeknek való megfelelést – úgy valósítsa meg a privatizálás során, hogy ez mindenki
