Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 5. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ)
61 programjában – és általunk támogatva – olyan privatizációt kell végrehajtani, amelyben a privatizáció fontos résztvevője a magyar állampolgár és a magyar állampolgárok által szervezett és ellenőrzött intézmények rendszere. Miről is beszélünk? Arról, hogy nagyságrendileg 2000 milliárd forintot privatizálni szeretnénk belátható időn belül, ennek jelentős részét 23 év alatt, és ehhez belföldi keresletet kell teremteni. Hogyan lesz ehhez a privatizációhoz belföldi kereslet, ha nem teremtünk belföldi keresletet? A magyar alk almazottak, kistőkések beruházási készsége elegendő fedezetet nyújt arra, hogy ilyen nagyságban privatizáljunk? Nem. Nem nyújt eleget. Egyértelmű, hogyha nem külföldieknek akarjuk eladni a magyar vagyont 100%os mértékben – én egyáltalán nem vagyok a külfö ldieknek való eladás ellen, de azt gondolom, hogy azért ennek megvannak a normális határai: 30% lehet egy felső határ? Én nem azt mondom, hogy a törvényben kell meghatározni, hogy csak 30%ig lehessen elmenni, de ilyen nagyságrend az, amivel fejlett ipari országok élnek belföldi és külföldi tőke megjelenésének kombinációjában. Ha meg akarunk tartani ebből a tőkéből 70%ot – és most ne a százalékon vitatkozzunk, hanem az eszmén – , akkor ilyen keresletet kell tudnunk teremteni. Ehhez a kereslethez pedig meste rséges eszközök kellenek. Azt mondottam, hogy két kérdésről szeretnék igazándiból beszélni, az első: kit kell kártalanítani? A Szabad Demokraták programjuk készítésének minden időszakában tudták, hogy Magyarországon egy jelentős tulajdonosi réteg élt, és e zt megsértette az elmúlt 45 év alatt a hatalom. Tudtuk, hogy itt valamit rendbe kell hoznunk. A kérdés, amivel foglalkoztunk és amivel vitatkoztunk, hogy milyen mértékben. Ez egy erkölcsi kérdés, nyilatkoznunk kell erre és milyen mértékben kell anyagi eszk özök visszaadásával reagálnunk erre az eseményre. Az volt a véleményünk, hogy a teljes körű és naturálisan történő kárpótlás, reprivatizáció nem elképzelhető. És foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy a kárpótlás időpontjának megválasztásában mi a racionáli s, mennyire kell ebben sietni. Nem gondoltunk soha arra, hogy akár a kárpótlás mértékét illetően, akár a kárpótlás időpontjának idejére vonatkozólag teljesen negatív álláspontot foglaljunk el. Ilyen vonatkozásban nekünk az előterjesztés tetszik; tetszik, h ogy nem a vagyontárgyak visszaadásáról dönt, tetszik, hogy vagyonjeggyel kíván élni, tetszik, hogy részlegesen kíván élni, az is tetszik, hogy ezt degresszív formában teszi és az is, hogy több időszakra elosztva fogja a végleges kártalanítást megoldani. (T aps a jobb oldalon – mozgás.) A kérdés azonban, amivel vitatkozni szeretnék, hogy lehete ebben a vonatkozásban mást tenni, és utána néhány megjegyzést szeretnék tenni arra, hogy lehete vagy célszerűe módosítani az előterjesztést. Torgyán képviselőtársam az utóbbi időben nagyon szokásos módon a diagnosztika és a terápia oldaláról hozott fel példát, ha jól emlékszem a tbc és az AIDS összehasonlítását. (Derültség.) Mármint hogy az egyik kezelhető, és mivel a másik nem kezelhető, hiba lenne, ha az orvosi tár sadalom elfordulna a tbcs betegektől. Azt gondolom, hogy ilyenkor mindenféle példa felhozható, és a példa nem bizonyító erejű. Az én példám sem lesz bizonyító erejű. Tudjuk, hogy kétféle esetben nap mint nap találkozunk vele, az orvosoknak nagyon meg kell gondolniuk – és ez nemcsak általános kérdés, hanem az orvosi etikának egy alapkérdése – , hogy elindítanake egy gyógyítási folyamatot, amely gyógyítási folyamatnak nagy a kockázata; amely kockázat abban nyilvánul meg, hogy a beteg nem egészségesebb, hanem betegebb lesz a gyógyítási folyamat után. Példánk az antibiotikumok szedésével kapcsolatos lehet, vagy a rák operációjával kapcsolatos lehet. Tudjuk, hogy nagyon meg kell gondolni, mikor lehet antibiotikumot felírni egy betegnek, milyen dózisokban kell fe lírni, és ha nem így teszik, akkor nagyon nagy hibát követtek el. Tudjuk azt, hogy rákos betegek esetében az operáció megoldást jelenthet, mert az áttételes rák pillanatok alatti eluralkodását is jelentheti a betegen. A magam részéről azt gondolom, hogy a privatizáció kérdésének megoldása nélkül egy részleges kárpótlás és ezzel kapcsolatos vagyonkibocsátás, a pénzügyi politika problémáinak megoldása nélkül
