Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 5. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ IVÁN, DR. (MDF)
58 mondanom, hogy számomra a legmegdöbbentőbbnek a Szabad Demokraták Szövetségének tegnap elhangzott és teljes koncepciótlanságot mutató észrevételei tűnnek, mert egészen egyszerűen nem tudtam hova tenni egy darabig, önmagamban sem tudtam feldolgozni, hogy tulajdonképpen mivel állunk szemben. Azt hiszem, hogy egy nagyon furcsa jelenséggel. A Szabad Demokraták úgy érzem annak a régi m ódszernek a valóságát választották, ha valamit nem tudsz megakadályozni, akkor állj az élére. (Derültség és taps jobbról.) Azt hiszem, sokan emlékezünk még arra, amikor a választási küzdelemben Árva László, aki ma a fővárosi önkormányzatban képviseli az MD Fet és ugyanazon Soós Károly Attila, aki tegnap itt elmondta a koncepcióját az SZDSZnek, arról vitatkoztak, hogy majd lesze kártérítés. Akkor Soós Károly Attila azt mondta ebben a vitában a televízió nyilvánossága előtt, hogy itt kártérítés pedig nem le sz, mert ennek nincs értelme. Kérdés, metamorfózis történte avagy sem. Röviden arra szeretnék csak egypár villanófény erejéig rámutatni, amit itt hallottunk, hogy az SZDSZ ki akarja terjeszteni ezt a témát térben, időben, és válogatás nélkül állampolgári jogon minden személyre (szórványos taps az SZDSZ részéről) egészen a politikai foglyoktól a Mosonmagyaróváron esetleg lövető ÁVHs parancsnokig. (Szórványos taps jobbról.) Egyszerűen azt kell mondanom, hogy ebben a tekintetben ugyanazt mondja, amit sokkal markánsabban és karakterisztikusabban, de egyenesebben a FIDESZ nevében Orbán Viktor mondott. Ő felvállalta azt, hogy szemben menetel a kárpótlással, az SZDSZ felvállalta, de úgy szétterebélyesítette, hogy gyakorlatilag axiómaszerűen kimondhatom, aki minde nkinek akar adni, az senkinek nem akar adni, tehát ugyanúgy ellehetetleníti ezt a törvényt. (Taps jobbról.) Az előbb hallottuk, sok adatot elmondott Kupa Mihály pénzügyminiszter úr, amit nekem nem kell megismételnem. Tegnap hallottuk azt, hogy legyen húsze zer forint állampolgáronként ahhoz a körhöz képest, amely már be van terjesztve időben visszamenve nem tudom, meddig. Miből finanszírozható ez, hallottuk itt az előbb. Nyilvánvalóan nem adótöbbletet fog kivetni a költségvetés, hanem mit fog csinálni a pénz ügy, mit fog csinálni az ország? Azt a többletet – nagy valószínűség szerint, s erre rávilágított az előbbi tájékoztatás – , annak a fedezetét csak inflációból tudjuk megteremteni. Ha ez 70 milliárd, akkor az infláció, nem akarok jósolni, milyen nagyságrend del jelentkezik a magyar társadalomban, de ha ez az a mérték, amelyet tegnap hallottunk, amelyik nemhogy 70 milliárd, s nem igaz, hogy másfélszer 70 milliárd, hanem 2000 milliárdos nagyságrendű, akkor az egy olyan hiperinflációt rejt, hogy nemhogy a kárpót lás, hanem minden ezt meghaladó vagyon is tönkremegy ebben az országban, tehát ezért nem kap senki semmit. Ilyen szempontból tehát ez a koncepció követhetetlen, és nagyon csodálom, hogy ennél épkézlábabb dologgal nem tudtak előállni. (Derültség.) Két kis r észletkérdést szeretnék még érinteni. Nem tudom megérteni hol olvasták ki, s az általam tényleg nagyrabecsült Soós Károly Attila hol látta a megművelési kötelezettséget, amiről beszélt. A korábbi változatokban valóban volt, de én azt hiszem világos, hogy a megművelési és a hasznosítási kötelezettség között illenék már egymás között nekünk különbséget tenni, hiszen a kettő között léptékbeli különbség van, s nem is biztos, hogy nekünk itt a megművelési kötelezettséget szabad kiejtenünk a szánkon. A másik, sok an vitatták az időbeli, időszakonként való kizárás dolgát, s itt jelent meg, hogy ezt 6 hónapra fel lehet függeszteni, vagy akármilyen időre fel lehet függeszteni, amit megszavazunk. Ezt úgy emlegették sokan, hogy íme a nagy spekuláció, amely éppen a kizár ás folytán bizonytalanná teszi majd a tulajdonosokat, akiknek kárpótlási jegy van a kezében, s ezek majd olcsón el fogják ezeket kótyavetyélni. Szeretném világossá tenni, hogy a kizárás éppen az értékmegőrzés érdekében történik, mert hallottuk, nincs elég privatizálandó vagyon. Ha egyszerre rázúdul ez a 70 milliárd vagy akármennyi kárpótlási jegy, s szemben 20 milliárd vagyon van, hát persze, hogy leértékelődik. Ha felfüggesztem adott esetben 6 hónapra, s egyszerre elviszünk belőle 2530 milliárdot, azután újra 2530 milliárdot, amire van kínálat, akkor éppen az értékmegőrzést, a kisemberek kistulajdonának a megvédését
