Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 5. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ IVÁN, DR. (MDF)
57 forgatható értékpapírra, részvényre, állami tulajdonra átváltani, mert hosszú távon a mögött már reália van és nem papír. A legnagyobb problémát azonban a privatizációs ügyekkel ka pcsolatban látom. Ehhez az összegű kárpótlási jegyhez hatalmas összegű, azonnal rendelkezésre álló privatizáció vagy privatizálandó vagyonra van szükség, és végső soron a kárpótlási jegy értékét pontosan az fogja megszabni, hogy rendelkezésre álle ez a va gyon azonnal, vagy nem áll rendelkezésre! Én magam egyetértek azzal, hogy erősíteni és gyorsítani kell a privatizációs folyamatot, de ez egy jelentős feladatot ró a Kormányra. Amint láthatták, jelentős bizonytalanság, kockázat, indulat, politikai feszültsé g, minden van emögött a kárpótlási javaslat mögött, mégis szeretném elmondani, hogy: 1. Azért is értek egyet a kárpótlási javaslattal és azért értek egyet a föld ilyen kiemelt kezelésével, mert a föld esetében nemcsak a tulajdontól fosztottá k meg az embereket, hanem az életterüktől fosztották meg, és ez nagy különbség! 2. Mindaddig, amíg nem rendezzük az alapvető tulajdonviszonyt, márpedig a földet addig se a hazai vállalkozó, se a külföldi vállalkozó, se senki nem hajlandó idejönni befektetn i, hiszen az a bizonytalan, ami éppen áll, ül vagy épít. Végül azt szeretném elmondani, hogy ez a ma reggel is úgy kezdődött, hogy egy kicsit indulatos viták alakultak ki. Ez a kárpótlási törvény is tulajdonképpen indulatokat, sérelmeket tükröz azoknak az oldaláról, akiket nem tudunk kárpótolni, de sérelmeket tükröz azoknak az oldaláról, akik azt mondják, hogy ők nem vettek már részt ezekben a folyamatokban, és mégis fizetni kell. Úgy gondolom, hogy az indulat nagyon jó a társadalomban, de ezt az indulatot egészséges indulattá kellene átalakítani, önmagunkkal kellene végre kiegyezni, s ez a kárpótlási törvény egy remek alkalom arra, mert előre kell haladnunk. Köszönöm a figyelmet. (Erőteljes taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Ors zággyűlés! A képviselőcsoportok második vezérszónokai következnek most sorra az előzetes megállapodás szerint. Elsőként dr. Szabó Iván, a Magyar Demokrata Fórum részéről. Felszólaló: Dr. Szabó Iván az MDFképviselőcsoport nevében SZABÓ IVÁN, DR. (MDF) Mé lyen tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Anélkül, hogy bárkit megbántani szeretnék, vagy megkérdőjelezném a tisztességét, eszembe jut és idéznem kell egy irodalmi körökben eléggé közismert szójátékot, amely a műfordításokról szól, és azt mondja: "A műfordítás olyan, mint az asszony, ha szép, akkor nem hű, ha hű, akkor nem szép." Azért jutott ez eszembe, mert a kárpótlási törvény benyújtása és a tegnap itt elhangzott vita alapján a szójátékot el merném mondani erre is, "ha igazságos, akkor nem jogsze rű, ha jogszerű, akkor nem igazságos." Tegnap sokan kerülgették a forró kását, hogy tulajdonképpen miből is vezethető le ez az egész kárpótlási törvényjavaslat. Azt hiszem, becsületesen meg kell mondanunk, hogy a megoldás kulcsa nem ilyen vagy olyan etikai , igazságérzeti vagy jogtörténeti, jogforrási levezetés, hanem ki kell mondanunk, hogy a kárpótlási törvényt önmagában vizsgálva úgy kell tekintenünk, mint egy olyan új társadalmi szerződést, amelyet mi itt a népképviselet szerveként Magyarországon vagy me g tudunk hozni, és el tudjuk indítani a XXI. század magyar társadalmát ennek a társadalmi szerződésnek a nyomvonalán egy új struktúrában, tulajdonviszonyában, birtokosi pozíciójában, vagy nem tudjuk ezt a társadalmi szerződést itt helyrehozni, s akkor errő l a kérdésről – felelősségem tudatában mondom – sem itt, sem másutt többet szót nem kell ejteni. Világos volt, hogy érdekek fognak ütközni. Világos volt, hogy sokan fogják ellenezni ezt az újfajta társadalmi szerződést, amely nagyon markánsan fogalmaz meg bizonyos újraelrendeződéseket a magyar társadalomban. Vártam is többféle oldalról ezeket az ellenvetéseket, de őszintén meg kell
