Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 9. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - NYERS REZSŐ (MSZP)
554 kezdeményezők által kitűzött cél elérésére, így bízom abban, hogy képviselőtársaim a benyújtott számtalan módosítás többségének elfogadásával megkísérlik valamelyes t használhatóvá tenni. Ha a rendszerváltással továbbra is késlekedünk, ha a parlamenti erők többsége elhúzza az átmenetet, akkor félő, hogy a nemzet teherbíró képességét ez kimeríti. Végezetül szeretnék felhívni az igazságügyi apparátus figyelmét arra, hog y Iustitia szeme a pártatlanság céljából van bekötve, s ezzel nem egyértelmű az, ha megvakítják. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Következő felszólalónk Nyers Rezső, a Magyar Szocialista Párt képviselője. Felszólaló: Nyers Rezső (MSZP) NYERS REZSŐ (M SZP) Tisztelt Országgyűlés! A Szocialista Párt parlamenti csoportjában elemeztük a vita eddigi menetét. Figyelembe vettük azt a soksok véleményt, hozzászólást, amely a társadalom széles rétegeiben elhangzott a kérdésről. Feltettük magunknak a kérdést, ho gy közelebb vagyunke ma egy társadalmi kompromisszumon alapuló jó törvény meghozatalához, mint a kezdetén voltunk. Azt a választ kellett kapnunk, hogy nem vagyunk, sajnos, közelebb. Alapvető koncepciózus kérdések tisztázatlanok maradtak. Meglehet, hogy ez az előkészítés hibája, de mindenképpen a mi parlamenti munkánk sem volt jeleskedő ebben a tekintetben. Tudomásul kell vennünk, hogy a társadalomban szélesebben vetődik fel a kárpótlás kérdése, mint ahogy ezt a Kormány törvényjavaslata felvetette. A parlam enti vitában is ez figyelhető meg. Természetesen igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy az első dolog az élet elvesztésével okozott kár, a második a szabadság elvesztése. Mégis azt gondolom, hogy ezeket szem előtt tartva a mi álláspontunk szerint ezt n em ebben a törvényben kell elrendezni, de rendezni kell. De amit ebben a törvényben elrendezhetünk, az sem teljesen világos. Nem világos ugyanis a privatizációval való összefüggése a kárpótlásnak – erről itt elhangzottak már érvek is. Nem világos a földtör vénnyel és a szövetkezeti törvénnyel való kapcsolata. És éppen ezek okozzák a legtöbb problémát, emiatt van a legtöbb részletes és részleges módosító javaslat. Végül is jogosnak ismerjük el mi, szocialista pártiak azt, hogy a kárpótlásban részesülők körét a törvényjavaslathoz képest kiszélesítsük. Mégpedig a zsidótörvények kárvallottjaira és a kitelepített németek által elszenvedett károk pótlására. Igazuk van azoknak – be kell látnunk – , akik ezt számon kérik tőlünk. Ha e nélkül döntünk, rosszul döntenénk. Ezekről dönteni, valamint más kérdésekben is állást foglalni, amelyek itt a módosítások során felvetődtek, például, hogy az egyházakat is kártalanítsuk ennek a törvénynek a keretében, vagy más természetes személyeket is kártalanítsunk, véleményünk szerint már nem lehet a törvényjavaslat részleteinek a módosításával. Ez már egy új tartalmú és új szerkezetű törvény révén lenne csak lehetséges. Ez az első lényeges megállapításunk. A második lényeges megállapításunk az, hogy a társadalmi elvárások egymással el lentétesek, ez maga nem újság, azonban a politikai álláspontok is összehangolatlanok maradtak a vita eddigi menetében. A kormánykoalíció menet közben egyeztette saját véleményét, és úgy tűnik, még ma sincs összeegyeztetve. Természetesen ez gátolja és lehet etlenné teszi az ellenzék és a kormánykoalíció közötti vita eredményes lebonyolítását. Ahogy a kormánypártok a részletekben közelednek egymáshoz, úgy tűnik, úgy távolodik a kormánykoalíció az ellenzéktől. Tehát munkánk ebből a szempontból nem volt eredmény es. Az a véleményünk – tisztelt Parlament – , hogy kielégítő megoldást csak társadalmi és politikai kompromisszum hozhat, ha kompromisszumon gondolkodunk mindnyájan. Ez ma még nincs meg. Ezért az a véleményünk, az lenne a helyes, ha a Kormány a parlamenti v ita és a társadalmi vita
