Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 9. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince):
549 annyi kihagyott, elszalasztott lehetőség után végre leüljenek a pártok és a társadalomban jelenlévő politikai erő k, hogy megállapodásra jussanak. Milyen menetrendet kell megvalósítani ahhoz, hogy a kárpótlási törvény után jó ütemben haladjunk, és a jóvátétel kérdését legalább öt vagy tíz évre levegyük a politikai harcok napirendjéről? Enélkül hiába folytatunk vitát, és félő, hogy nem a kibontakozást, a megbékélést segítjük elő, hanem újabb feszültségeket keltünk. Talán ezért is vitatkozunk ezen annyit, mert a kárpótlási törvény nincs egy világos elvek szerint elrendezett törvénykezési programhoz illesztve, hiszen már így is késésben vagyunk. És itt nagyon fontos a sorrend! Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánya már kimondta a magántulajdon szentségét. De közel egy év után, sajnos, még mindig hiányoznak az Alkotmány ezen tételeivel ös szhangban álló, piacgazdaságot megalapozó nagy kerettörvények, amelyek nélkül a Magyar Köztársaság gazdasági és társadalmi alapja csonka és ingatag. A Cseh és Szlovák Köztársaság például privatizációs törvényt fogadott el, nekünk pedig sovány pótlékként ke ll beérnünk az előprivatizációs törvénnyel. Természetesen hiányoznak a nagy kerettörvényeket komplettizáló, lebontó, azokkal szigorú összhangban álló olyan törvények, mint például a földtörvény, a szövetkezetekről szóló törvény, a koncessziós törvény. Az á llami vállalatokról szóló törvény módosítása, az átalakulási törvény megfelelő paragrafusainak hatályon kívül helyezése – s a sort még folytathatnám, egészen az új számviteli törvény elfogadásáig. Ezek nélkül pedig nem lehet privatizálni, sem kárpótolni, s em pedig az egyik legfontosabb ügyünkről, a földről törvényt jól, megalapozottan hozni. Tisztelt Képviselőtársak! Most itt az ideje, hogy alkura és alkukötésre szólítsuk fel egymást. Minden hozzászólásban, véleményben található reális mozzanat. Tudomásul k ell vennünk, hogy a társadalom ebben a kérdésben is megosztott, sokszor ellentétesen, az érdekei szerint vélekedik. Ez így is van rendjén. Ezért most a Parlament döntésében sokféle érdek- és véleményegyeztetésre kell törekednünk. Működtetni azokat az erőke t, amelyek a többségi akarat érdekeit nézik, s az érdekegyeztetés során kiderítik, hogy hol húzódik az érdek és az érdekeltség mezsgyéje. Nyilvánvaló, a kárpótlásra szükség van, de az is nyilvánvaló, hogy az elszenvedett károkért teljes mértékben senkit se m lehet kárpótolni. Csak jelképes kárpótlás lehetséges. És az is igaz, hogyha adunk valakinek valamit, akkor azt most másvalakitől el kell venni, úgy, hogy olyan emberekkel is fizettetjük a kárpótlás árát, akik vétlenek; ami újabb konfliktusok forrásává vá lik. A dolog harmadik oldala pedig, hogy kárpótlás nélkül bizonytalan minden tulajdonreform, a piacgazdaság jogi alapja. A kárpótlási törvény esetén természetesen lesz, aki jól, s lesz, aki rosszul jár. Ez minden társadalmi döntés esetén így van. Azzal azo nban tisztában kell lennünk, hogy a törvény elfogadása esetén egy meghatározott csoport jól jár. Nem itt van a konfliktus forrása, hanem ott, hogyha ezt nem vesszük figyelembe, akkor azoktól az emberektől kérünk ismét áldozatot, akik rendszeresen rosszul j árnak, mert csak a közteher viselése jut nékik, hiába várunk bizalmat, hiába kérünk áldozatvállalást. Mert erre azt válaszolják, hogy kérjenek attól áldozatot és bizalmat, akiknek kedvezményeket adtak. A törvénynek ezt is figyelembe kell vennie. A törvény megalkotásakor fel kell oldani azokat az ellentmondásokat, hogy a társadalmi előrehaladás érdekében lendületesen következzen be a tulajdonváltás, a privatizáció és a modern piacgazdaság kiépítése. Mert ezek szem elől tévesztésével egy helyben topogunk, ebb ől pedig bőven kijutott a huszadik században. Ezért is előre kell néznünk, és az áldozatokat – amelyek, úgy tűnik, elkerülhetetlenek – így is meg kell hozni. A többség érdekében. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Képviselőtársamn ak külön is megköszönöm az Országgyűlés által megszabott időkorlátozás betartását. Ezért kérem a többi felszólaló képviselő társaimat, hogy a tíz percet szíveskedjenek betartani. A következő felszólaló dr. Salamon László, a Magyar Demokrata Fórum képviselő je.
