Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 9. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György):
543 rendezni kell valamennyi kárpótlási kérdést. Hangsúlyozom: józan igazságtételre van szükség. Józanul, megfontoltan és egységesen kell ebben részt vennünk. Figyelembe kell venni tár sadalmunknak a fáradtságát, túlterheltségét, elkedvetlenedését, és az emberi tudatokban az évtizedek alatt lerakódott vagy lerakott passzivitást. Józan, higgadt közalkura van szükségünk, amelyben a társadalom minden rétege részt vesz. A régi rendszer össze omlott, és egy csődtömeget hagyott maga után. Úgy is fölfoghatjuk, hogy most egy csődeljárás folyik. A csődeljárásban a mai magyar állam és vezetése kénytelen ellátni a csődgondnoki feladatot – és jelentkeznek a hitelezők, a hitelezők, akiktől az elmúlt re ndszerben elvettek, akiknek a csődtömegből jár. Azt hiszem, senkit nem lehet a csődtömegből teljesen kárpótolni, egyforma mértékben kell kárpótolni, de mindenkinek joga van, hogy megfelelő arányban a kárpótlásban részesüljön. E virtuális csődeljárásnak kie gyezéssel kell zárulnia. Kérem a kormánypártokat – és Elek István szavaira is utalnék – , hogy valóban, ezt a kérdést csak úgy tudjuk megoldani, ha nem a durva számarányoknak a játékára hagyatkozunk, hanem a konszenzusoknak a számtalan kis vékony szálával s zőjük meg azt a megállapodást, amit rengeteg ember vár – noha sokan, fásultan, nem mutatják ezt ki. Azt szeretném, hogyha ezzel a csődtömeggel szemben felállított károkat rangsorolnánk. Csatlakozom Zimányi Tibor képviselőtársam felfogásá hoz, aki a kormánypártok padsoraiban foglal helyet: rangsorolni kell, és ebben a rangsorban a legsúlyosabb injúria azokat érte, akiknek az életét elvették. Sok száz embert végeztek ki 1945 óta igazságtalanul, politikai, aljas manipulációknak a következtébe n. Úgy vélem, ha kárpótlásról van szó, elsősorban az ő személyükhöz tapadóan, az ő hozzátartozóikat kell kárpótolni. Utána jön a szabadságnak az elvétele. Élet után a szabadság következik – azt hiszem, ezt elég sokan megírták már. Utána kellene következni a szabadságuktól megfosztottak kárpótlásának. Sajnálom, hogy Balsai úr most jelentette be azt, amit mondott. Én a miniszterelnök úr 1991. január 31ei átiratában, amelyben fölsorolta az e félévi és a jövő félévi törvénykezési teendőket, és a benyújtandó, t ervezett törvényjavaslatokat, egyetlenegyet sem találtam, amelyik erre a két kategóriára vonatkozott volna. Ezért csatlakoztam Zimányi Tibor MDFes képviselő alapgondolatához, hogy ezt a kárpótlást most kell, ennek a törvénynek a keretében elintézni. Ez ti sztesség és becsület kérdése – alapvető becsület kérdése. Ezt követően lehet – ha valami sorrendet állítunk föl – az anyagi javakért kárpótlást adni. Hiszen ez egy összecsomózott halmaz, hiszen hányan voltak azok, akiktől elvették a javaikat, börtönbe csuk ták, majd kivégezték őket! Hány és hány ilyen ember volt! Azt hiszem, hogy a tisztelt Ház tagjainak nagy része ott volt 1989. június 16án, amikor temettük a forradalom halottait. Látták az első sorokban ott ülő öreg nénikéket, hozzátartozókat, akik fiaika t, gyermekeiket, kivégzett férjüket, társukat gyászolták. Ott hangzott el, hogy "Nemzeti gyászt ülünk ma, amikor emlékezünk, és együttérzünk a hozzátartozókkal, akik évtizedekig lopva és könnyeket befelé nyelve gyászoltak, s akiknek kései elégtételt kell a dni." Azóta majdnem két év telt el, és késik ez a kései elégtétel. Még tovább késik. Hát meddig késik? Szeretném elmondani, hogy 1989ben tárgyalásokat folytattunk a Némethkormánnyal. És Németh Miklós kormánya hajlandó volt, kapható volt erre a kártérítés re. Föl is ajánlott kivégzettenként félmillió forintot. Ez később nem perfektualizálódott. Most javaslatot, módosító javaslatot terjesztettem be, amiben azt javasoltam, hogy ennek a törvénynek a keretében a kivégzettek hozzátartozóinak félmillió forint kés zpénzt és félmillió forint vagyonjegyet adjunk kivégzettenként. Természetesen arra is gondoltam, hogy lesznek ellenvélemények, és ezért kizárni javasoltam a kedvezményezettek köréből azokat, akik a régi rendszerben bűnöket követtek el, akik az ÁVH, a nyomo zószervek tagjai voltak, politikai ügyészek, politikai bírák vagy a nomenklatúra tagjai, hacsak később maguk is… ELNÖK (Szabad György) :
