Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 9. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - MÉCS IMRE (SZDSZ) - ELNÖK (Szabad György): - MÉCS IMRE (SZDSZ)
544 Képviselő úr, kérem, 11 perc telt el. MÉCS IMRE (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Múlt hétfőn lett volna aktuális az én felszó lalásom, Angliába kellett utaznom a Parlament meghívására, kérem a tisztelt Házat, engedjen még néhány percet, hogy kifejthessem gondolataimat. (Egy hang a balközépről: Halljuk! Halljuk!) Köszönöm szépen. A kivégzettek között számtalan FIDESZkorú volt: ak kori Deutsch Tamások, akkori Molnár Péterek, akkori Szájer Józsefeket végeztek ki, és élnek még a szüleik, lehet nekik még valamit adni, de minél korábban kell adni, már így is nagyon nagy késésben vagyunk. Kérem tehát, hogy fogadják el ezt a módosító indí tványomat, ne várjunk még fél évet vagy háromnegyed évet, amíg a Kormány által minuciózusan kidolgozott kárpótlási javaslat ide bekerül. De úgy hiszem, hogy valamiféle törvénykezési technológiai rend keretében is együtt kellene megoldani a problémákat, mer t úgy a leghatékonyabb. Végül a harmadik sorba kerülnek az anyagi javaknak a kárpótlásai. És itt megint erre a csődtömegre, virtuális csődeljárásra utalok. Nemcsak a volt halálraítélteknek, nemcsak a volt szabadságuktól megfosztottaknak, nemcsak azoknak va n keresnivalójuk és követelnivalójuk az elmúlt rendszertől, akiktől valamit konkrétan elvettek, hanem szinte mindenkinek. A munkástól elvették, attól a munkástól, aki 4045 évi munka után 567 ezer forint nyugdíjat kap, és tengődik, attól elvették egy éle tpályának az eredményét. Osztrák társa, annak az Ausztriának a munkása, ahonnan 1955ben kimentek az oroszok, és töretlenül fejlődhetett, és ahova valószínűleg mi is eljutottunk volna, mert hiszen Ausztria társországunk volt hosszú időn keresztül, és nem v olt túl nagy különbség a gazdasági színvonalban, nézzük meg, hogy annak a munkásnak mije van. Ezt elvették a magyar munkástól, csak nem látszik ez a ház, ez az autó, nem látszik a gyerekének a diplomája. Ugyanígy az értelmiségitől elvették a lehetőséget az alkotásra, a legnagyobb szabadságok egyikét korlátozták, az alkotási szabadságot. De a ma született gyermeknek is adósa az elmúlt rendszer, mert az én hathónapos gyermekem, ha fel fog nőni, neki is fizetni kell az adósságot, neki is terhei vannak. Éppen e zért figyelmükbe ajánlom, és ne pártjavaslatként fogják föl, hanem egy bölcs javaslatként azt, hogy minden magyar állampolgárnak adjunk valamennyi vagyonjegyet. És nemcsak a privatizáció szempontjából lenne ez fontos, hanem azért, hogy a politikai légkör m egváltozzék. Tudjuk jól, és ezen a téren egy csónakban evezünk, ellenzék és kormánypártok, Kormány és állami tisztviselők, hogy kedvetlen a nép, rossz kedve van, úgy dermedten figyeli az eseményeket, úgy érzi, hogy a feje fölött politizálunk, úgy érzi, hog y a háta megett történnek a dolgok, úgy érzik az emberek, hogy rajtuk kívülálló dolgokról vitatkozunk. Nem érzik magukénak a dolgokat. Elismerem, hogy 20 vagy 30 ezer forint vagyonjegy, aminek bizonytalan az értéke, és attól függ, hogy a Kormány mennyire t udja majd privatizációs ajánlatokkal és kínálattal fölértékelni, egy ilyen vagyonjegynek nem túl nagy az értéke a mai inflációs időkben. De hallatlanul nagy a bizalomgerjesztő jellege. És ez nagyon fontos. És itt közösek a céljaink, a kormánypártokkal és n ekünk. Mert kimutatták azt világosan a közvéleménykutatások is, meg analízisek is, hogy egy jéghegy tetején csücsülünk a kormánypártokkal együtt. Kezd a társadalom összemosni bennünket, és úgy gondolom, hogy ezen segíteni kell. Éppen ezért még egyetlen mom entumot szeretnék megemlíteni, mert hiszen a gazdasági rész is… ELNÖK (Szabad György) : Képviselő úr, ne haragudjék, de 16 perce beszél. Sajnos, nem tudom meghosszabbítani a szólási időt. Ön távolléte miatt kapott elsőként pótlólag szót, de az időt nem tudo m meghosszabbítani. Kérném befejezni. MÉCS IMRE (SZDSZ) Elnök Úr! Sajnálom, hogy nem látja meg, hogy miről van szó. Szerettem volna a captatio benevolentiae elvével élni. Köszönöm szépen. Azt hiszem, hogy a leglényegesebb dolgokat
