Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 9. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - MÉCS IMRE (SZDSZ)
542 Formálisan ebben semmi kivetnivalót nem tudunk találni, jogi sz empontból azonban megítélésem szerint nem lehetünk olyan rövidlátóak, hogy ne vegyük azt észre, hogy emögött mi rejlik. Ezért tisztelettel arra kérem önöket, álljunk el a hozzászólási szándékunktól, és ezzel tegyük lehetővé, hogy minél gyorsabban lezáródjo n az általános vita, ezt követően minél hamarabb törvény legyen ebből a tervezetből, hogy végül is a valóságos célt el kívánjuk elérni. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt Országgyűlés! Megkezdjük a vitát. Még az előző körből kimaradottan hár om képviselő nevét sorolom fel, akik szólásra következnek: Mécs Imre, Isépy Tamás és Czoma László, majd egy új kör következik: Salamon László, Raj Tamás, Prepeliczay István, Nyers Rezső és Balogh Gábor. Elsőként Mécs Imre a Szabad Demokraták Szövetsége rés zéről. Felszólaló: Mécs Imre (SZDSZ) MÉCS IMRE (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház és – örülök neki, hogy itt van miniszterelnök úr – tisztelt Miniszterelnök Úr! Nézze el a tisztelt Ház nekem azt a gyarlóságot, és ne vádoljon nepotizmussal, hogy saját nagybátyámtól, Mécs László költőtől fogok idézni, aki 1947ben írta az alábbi sorokat: "Megszépül minden, ha valakié: be szép egy kis kert, ha valakié, be szép egy asszony, ha valakié! Be szép egy ország, ha szeretik: megszépül minden, hogyha szeretik, me gszépül minden, ha valakié." 1947ben írta ezeket a sorokat, amelyeket kevesen ismernek, 1947ben, amikor sok százezer parasztember örült annak, hogy évszázados álma megvalósult, és végre földhöz jutott. De 1947ben írta ezeket a sorokat akkor, amikor már működött a bolsevista gépezet: egyik kezével földet adott, másik kezével már azon rendeleteket fogalmazta, amelyekkel vissza fogja venni a földet. Már akkor megkezdődött a tulajdonnak az államosítása, az az esztelen, barbár cselekedet, aminek mai napig nyö gjük a hátrányait. Nem volt politikus ember az én nagybátyám – , meg is kapta a maga tíz évét izgatásért Rákosi börtöneiben. De ez jutott eszembe akkor, amikor a kárpótlási törvényről van szó, akkor, amikor a magyar társadalom előtt egy hallatlanul nagy, út törő feladat áll: vissza kell fordítani e botorul és rosszul államosított vagyont, a Csáki szalmáját; vissza kell fordítani az államosítást, olyan nagy mértékben, amilyen még soha nem volt a gazdaságtörténetben vagy a világtörténelemben. Rendkívül fontos d olog ez, az egész népet foglalkoztatja. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, először rendezni kell a régi tulajdonjog kérdését, rendezni kell a kárpótlásokat, hogy tabula rasát teremtsünk, hogy tiszta lappal indulhasson az egész társadalom az új gazdaság felé. Ahh oz, hogy a nyugati tőke bejöjjön, ahhoz, hogy vállalkozások induljanak, rendezni kell a tulajdoni viszonyokat, és rendezni kell a kárpótlásnak a kérdését. A tulajdonlás az embernek ősi, atavisztikus tulajdonsága. Erre épül a modern társadalom, amely egyik oldalról, fölhasználva az embernek ezt a tulajdonságát, megengedi, hogy magántulajdonosok legyenek, hogy az emberek szinte belebújjanak a tulajdonba, a lehető legtöbbet hozzák ki abból, a legjobban hasznosítsák, ugyanakkor pedig a közösség a parlamentarizm uson keresztül, a demokrácián keresztül ezt korlátozni tudja, illetve osztozik a hasznokban. Egyik oldalon a tulajdonos teljes rendelkezést kap, a másik oldalon a társadalom nagyobb mértékben osztozik a javakban, a hozadékokban, mint maga a tulajdonos. Úgy gondolom, hogy rendkívül fontos kérdés ez, és – noha ez a törvény nem kétharmados, hanem csak "sima" feles törvény – én úgy gondolom, ennek 90 %os törvénynek kell lennie: teljes konszenzusra kell törekednünk, és a társadalom minden rétegének, minden érde kcsoportjának a józan alkuját kell, hogy tükrözze. Nem mindegy a magyar társadalomnak, hogy kik lesznek az új tulajdonosok, és mi lesz a régi tulajdonosokkal. Sok százezer, milliónyi, munkavállalónak nem mindegy, hogy kik lesznek az új tulajdonosok, milyen munkahelyük lesz. Az is világos, hogy ehhez rendezni kell a régi dolgokat,
