Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 25. hétfő, a tavaszi ülésszak 7. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - KARSAI PÉTER (MDF)
444 hogy legalább ezt a határt elérjék, a község akkori basái a kamrákat, a hombárokat, sőt néhol még az istállót is szo baként számolták. Az államosított házak többségéből kiűzött családok rokonoknál vagy nyomorú bérleményekben húzták meg magukat. Éveken, némelyek évtizedeken át. Az elrabolt családi házakban pedig tanyát vertek az új intézmények, ezek vezetői, a szuronyok e rején felszínre dobódott elvtársak siserahada. Ez már a házak elvételekor is olyan nagy igazságtalanság volt, hogy még Kádárék is meghátráltak tőle, s a 160 államosított ház nagyobbik hányadát, inkább csak a tulajdonjogát, visszaadták, de még mindig odamar adt 30, amelyekben a tszközpontok meg a községi vagy a pártfunkcionáriusok ragadtak meg. Majd utódaik. Aztán némelyikük se ingyen, se pénzért a házat meg is vette, sőt, nagy haszonnal túl is adott rajta, s most orgazdaként dőzsöl benne, míg az, aki építet te, vagy nagyapjától örökölte, a szomszédba oson, hogy a kerítésen beágaskodva leshesse, mikor bontják le a górét, mikor tüzelik el az ólat, hogyan pusztul a fal a leomlott vakolat helyén. Az ilyen családi házak közül még igen sok ma is állami tulajdonban van, de ez az állam már nem a rablók állama. Így ezeknek a házaknak egykori gazdái vagy ezek gyermekei már nem érhetik be puszta reményekkel, nekik nemcsak jóvátétel, hanem igazságtétel is kell, s akár a tulajdonjog azonnali visszaadásával. (Taps a Kisgazd apárt padsoraiban.) Az őket ért szenvedés, meggyalázottság és anyagi kár így is csak kis részben törlesztődik, a degresszívnél is degresszívebben. Ha ezt nem tennénk, az minden polgári és vallási erkölcs, minden emberi igazságérzet arculcsapása lenne. Alko tmányunk, amelyet még akkor is tisztelnünk kell, ha nem mindenütt egyértelmű, előírja az állampolgárok esélyegyenlőségét. Ebből egyenesen következik, hogyha kárpótlásról van szó, s a gazdaságunk alacsony teljesítőképessége miatt ez csak részleges lehet, ak kor minden kárpótlás részleges, amennyiben és ahol lehetséges, degresszív legyen. Ahol lehetséges. Vannak azonban olyan területek is, ahol a degresszivitás sem százalékban, sem forintban meg nem határozható. Ez esetekben be kell érnünk azzal, hogy bár a ré szleges kárpótlás alapelvén állunk, a lemondandó kárpótlási rész nagyságát nem tudjuk számok közé szorítani. Ilyen terület a termőföld, hiszen megállapodott piaci értéke nincs még, ezért képtelenség a károsodás valódi mértékét még csak hozzávetőlegesen is meghatározni. De az bizonyos, hogy aki a kárpótlási jegyéért visszaváltja egykori földjét vagy földbeli örökségét, közel sem kap teljes értékű kárpótlást, hiszen nem kapja meg a harmincnegyven éven át elmaradt, földjáradékkal csökkentett értékű haszonbért , ami már magában is a föld egykori értékével érne fel. De nem kapja vissza a földdel együtt beadott számos jószágait, földművelő eszközeit, sem a beadást követő években kipusztított szőlőjét, gyümölcsfáit, kivágott erdejét. Ezek a nem kárpótolható és kárp ótlásra nem is tervezhető károk mindmind részlegessé teszik a föld visszajuttatásával célzott kárpótlást. Az aranykorona figyelembevétele a szükségképpeni egyetlen támaszpont. De ha azt nézzük, hogy a művelésre visszaváltandó földek a tulajdonosítandó föl deknek csak töredékét teszik, úgy azt kell mondani, hogy a mezőgazdasági kárpótlás nagyobb hányada azokra jut, akik végül is nem effektív, hanem csak tulajdonjogot és kárpótlási jegyet nyernek. De milyen forintértékkel? A törvényjavaslat az ezerszeres szor zót javasolja forinttá változtatni, s ilyen értékben kíván kárpótlási jegyet juttatni. Egy kataszteri hold termőföld átlagos értéke körülbelül 20 ezer forintra tehető, ami – bár nincs még földpiac, a már meginduló szórvány eladási eseteket figyelembe véve – rendkívül alacsony árfolyam. Földjeink ennek a többszörösét is megérik már, és ezt az árat még degresszív százalékokkal csökkenteni is már képtelenség lenne. Ne feledjük, hogy szüleink, nagyszüleink családostól egykét évig dolgoztak, mire egyegy hold f öldet össze tudtak ragasztani. Most meg mi a 20 ezer forint? Még kéthavi fizetésnek is kevés. És hol van az évtizedeken át elmaradt földjáradék vagy bérleti díj? Az szintén a kárt növeli. Képviselőtársaim! A földekkel kapcsolatos kártalanításhoz nem kellen e a degresszív sáv. A kártalanítás mértéke még így sem éri el a valódi értéknek talán felétharmadát sem.
