Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 25. hétfő, a tavaszi ülésszak 7. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZENTÁGOTHAI JÁNOS (MDF)
434 ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudom, hogy vannak vele, de nekem hoszszúaknak tűnnek a felszólalások. (D erültség.) És úgy tűnik, hogy itt nem érvényesül az az elv, hogy az idő pénz. (Mozgás.) A házbizottságban elhangzott egy olyan felvetés, hogy talán jó lenne korlátozni a felszólalásokat, mondjuk 15 percen belül, ez nem egy nagy korlátozás lenne, nem szigor ú felvetés, de nekem nincs ehhez jogom természetesen, csak felvetem, hogy ebből így nemigen lesz egyhamar törvény természetesen, de úgy látszik, hogy ráérünk mi erre még. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót dr. Szentágothai János professzor úrnak, képvis előtársunknak, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló: Szentágothai János (MDF) SZENTÁGOTHAI JÁNOS (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Most már azért nyilvánvaló, hogy az előttünk fekvő problémában jó megoldás nincs. És hát a legjobb, amire igyekezhetünk, az valami kisebbik rossz. Ezért én sem tehetek mást, mint javaslom, hogy gondolkozzunk el és lehetőleg elvont, szinte filozófiai szinten, éspedig egyszer pártkülönbség és pártideológia nélkül, vajon a teljes káosz állapotából, amihez közeledünk, való kilábaláshoz a legközvetlenebb és legbiztosabb egyenes út a jogászi gondolkodás túltengése – ne vegyék rossz néven, hogy ilyesmit mondok, nem a jogállammal van nekem bajom, én tudom, hogy az feltétlenül fontos. Fiat iustitia, pereat mundus – mondották a klasszikus kor r ómaijai, elég sok római jogi idézetet hallottunk, nem tudom, hogy ez onnan származike, de észreveszszüke, hogy ez egymaga is azért eléggé kétértelmű, kétélű kard, az egyik értelme egy magasztos eszme: inkább pusztuljon a világ, de ne szenvedjen a jog sér elmet. De lehet egy másik élt is figyelembe venni, és úgy fogalmazni: a világot a jog rideg betűjével akár el is lehet pusztítani. Ugyanez rövid és pregnáns, egy másik latin aforizma, nem tudom, hogy ez valóban klasszikuse, de mindenesetre elég tömör: sum mum ius summa iniuria: azaz a jog maximális alkalmazása maximális jogtalanságot is okozhat. Ugyanezt a problémát más oldalról, valószínűleg még értelmesebben közelítette meg Orbán Viktor, amikor a jogszerűség és igazságosság és gazdaságosság problémáit vet ette fel és elmélkedett rajta. Ezt a mélyen, szinte zsigereimből jövő kételyemet és aggályaimat próbáltam ebben a Parlamentben még eléggé az elején, a nemzeti kisebbségek parlamenti reprezentációjával kapcsolatban érzékeltetni, és majd a nemzetiségi törvén y vitájánál újra megteszem. De talán még hangsúlyosabban és veszedelmesebben jelentkezik ez a dilemma a vagyonjogi kérdésekben, legyen az földtulajdon vagy akár bizonyos, különösen méltányos esetekben más ingatlan, gondoljunk az egyházaktól elvett karitatí v oktatási és hitéleti célú intézményekre, bár nyilván nem földtulajdonra. Önmagában én is úgy érzem, miniszterelnökünk erre célzott, azt hiszem, eléggé egyértelműen, hogy a FIDESZ javaslata lenne a legegyszerűbb megoldás. Úgy érzem, hogy a javaslat kohere ns, konstruktív és a jövő szempontjából valószínűleg a legkevésbé kényes. Azonban hát ugye – és ez a bökkenő, az, hogy a színészek tudják, hogy ez a Hamlet- monológból való, Arany fordításában – a magyar parasztság idestova 500 éves jogfosztás után – én mo st nem tudom, létezike vagy sem, nem vagyok történész, az úgynevezett második jobbágyságnak a fogalmáról, számomra a Derkovitsféle fametszetek voltak az irányadó élmények. Egy rövid, 1945 utáni közjáték után, amikor fantasztikus hősiességgel ennek az ors zágnak három év alatt ismét táplálékot adtak, ismét elvették tőlük a földet. Tragédiája ennek – és ebben sajnos a FIDESZnek van igaza – , hogy ebben az életkorban most talán még helyreállítható bizonyos fokig, de valószínűleg nem lesz a jövő életformája, v alamiféle farmergazdálkodás, gazdaság lesz, hogy mi lesz, azt én nem tudom, és senki sem tudja, attól félek. Majd ráutalok, hogy miért szavazok mégis inkább a Kisgazdapárt által favorizált oldal felé, annak ellenére, hogy érzem, hogy itt a jövő szempontjáb ól nem találunk egy végleges megoldást. Talán a legfőbb mércéül a méltányosságot és
