Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 25. hétfő, a tavaszi ülésszak 7. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZENTÁGOTHAI JÁNOS (MDF)
435 tisztességet kell vennünk, kicsit másként fejezte ki ezt Eörsi Mátyás, de lényegében ugyanazt a gondolatot. Ezek sajnos nem jogi kategóriák. Meg vagyok róla győződve, hogy a földtulajdon problémájának kezelésében a kettő jobb útmutató lenne, mint bármilyen csavaros jogi fogalmazás, mert ugyebár, ha valaki azért igényli vissza a jogtalanul elvett földjét, hogy mindjárt spekuláljon vele, az jogilag rendben lehet, de az ország mai helyzetében talán nem a legtisztességesebb. Bármennyire jogos a paraszti tulajdon visszaadása körül és minden tekintetben tisztességes a '49es határidő, aligha lenne méltányos, ha eleve kizárnák az 19381945 között, majd 19451948 után újra, második m enetben jogaitól és vagyonától megfosztott zsidóságot. Ezt azért helyesnek tartanám, tudom, hogy nem lehet mindent egy törvénybe beépíteni, azért itt legalább annyit javasolnék, hogy valahogy kerüljön bele a '45 előtti – nagyon kevésről lehet itt már szó g yakorlatilag – valamiféle nyugdíjkiegészítés és esetleg valami lehetőség a vagyonkárpótlásban is. Meg kell mondanom azonban, Daróczy Zoltán barátomnak egy megjegyzése nagyon nagy hatással van rám, amit ő mondott, hogy az NSZKban előbb vagy 8 évig nagyon k eményen dolgoztak, és utána volt mód nagyon komoly kárpótlásra. Adtak kárpótlást a zsidóknak is, és adtak kárpótlást azoknak a németeknek, akik innen, meg sok más területről kerültek ki. De vajon méltányos lennee itt, Magyarország legnagyobb kisebbségét, a cigányságot kizárni, akik sem 1945ben, sem '47ben még álmukban sem gondolhattak érdemleges földjuttatásra? Nem tudom, hogy hányan lehetnek, akik esetleg vállalkozhatnának a föld megművelésére, azonban lehete például azzal kizárni őket, hogy tőlük nem vettek el semmit, legfeljebb Auschwitzban az életüket, egyszerűen mert nem volt mit elvenni. Úgy hallom a cigányok képviselőitől, hogy bizonyos legeltetési jog lehetőségével lehetne azért, tulajdonképpen nagyon kis és nagyon organikus mechanizmussal segíte ni és rejtett tartalékukat feltárni. Tessék megnézni Erdélyt, Erdélyben jó egynéhány székely faluban már a fenyegető Ceausescuféle politika elől is a falvakból kimenekültek helyét magyarul beszélő cigányok foglalták el, és azok bizony művelik a földet ren dkívül nehéz körülmények között. Végül a kollektív felelősség értelmében a német nemzetiségieket is azért meg lehet említeni. Kérem, Wekler Ferenc képviselő úr megmondta, már elmondotta, tudom, hogy nem lehet most mindent egybe belevenni, azonban én kérem, átéltem ezt. Én kórházvonattal '45 legelején hagytam el az országot súlyos sebesültekkel, és szerencsésen, nagyon jó erősen nyugati területre telepítették a kórházunkat, majd '46 elején megint kórházvonattal jöttem vissza, és akkor találkoztam a kitelepít ő vonatokkal. Hát kérem, azért az a látvány: jó, csereberéltünk velük, mert akkor ugye, magyar pénzt tudtunk, és nekik tudtunk abból a vacak, amerikaiak által rendszeresített hadipénzből adni, ők is jól jártak. Kérem, még ennél szörnyűbb dolgokat is láttun k, de most nem akarom a Parlamentet itten zavarni, különben túl hosszúra nyúlna hozzászólásom. Jogász barátaimtól hallottam, hogy a jó és maradandó jogalkotás az, ami egy társadalomban magától kialakult és jónak bizonyult magatartási formákat tesz normává. Na most, ez nyilvánvaló, ezúttal lehetetlen. Ezért talán a társadalom legnagyobb ereje, a spontán önszerveződés érvényesülésének kellene itt némi teret engednünk. Az élettelen és az élő világban – tudjuk – az önszervezés a legbiztosabb szerveződési mechan izmus, a káoszból bármi, ami lett, az önszervezéssel lesz. Ugyanezt csinálja a mi agyunk, nem akarok itt szakmai előadásba átmenni, hogy ez hogy történik, mert erről valamit tudok, tudunk azért. A piacgazdaság, amelynek mindannyian elkötelezettjei vagyunk, döntően önszervezés, és belőle a spontán elemet kiiktatni rosszabb, mint bűn, Talleyrand szerint, az ő értelmezésében, az pedig hiba lenne, talán megfordítottam a szokást. Az önszervezés. Sok mindent talán a helyi hatóságokra lehetne bízni, amelyek jobban ismerik a viszonyokat. Mert azért is okos, mert a kaotikus viszonyaink között és ebben azért a Kisgazdáknak bizonyos értelemben igazat kell adnom, Kisgazda hozzászólóknak, hogy itt azért az élelmezés körül
