Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 25. hétfő, a tavaszi ülésszak 7. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP)
417 Ha a FIDESZ nemcsak azt mondaná, hogy nem javasolja a Kormány előterjesztését részletes vitára, hanem helyette benyújtana egy indítványt, amely úgy hangzik: nincsen szükség semmifajta kártalanításra, hanem ami most van, ami most a status quo, az már örökké így is marad, akkor ez egy pozitív üzenet lenne. Ha ezt a Parlament elfogadná, akkor erre egy jövő felépíthető lenne. Ezz el szemben a FIDESZ – én úgy ítélem meg – ezt nem teszi meg. Egy negatív dolgot állít, nem fogadja el a Kormány előterjesztését, de nem tesz le helyette semmit az asztalra, ami a tulajdonviszonyok stabilitása érdekében megfelelő intézkedést hozna. Végül a másik fő érvem – amiről már beszéltem – a privatizáció. A FIDESZ képviselői is – ez meggyőződésem – a legteljesebb mértékben egyetértenek abban, hogy az országnak rendkívül nagy szüksége van a privatizációra. Valószínűleg egyetértünk abban is, hogy a Kormá ny nem kellő ütemben privatizál. Ha már Széles Gábor ezzel egyetért, gondolom, mi is egyet tudunk érteni. Ha pedig ez így van, akkor a privatizáció keresleti oldalán kell egy hatalmasat lépnünk, és mi úgy gondoljuk, hogy az SZDSZ elképzelése ebben tud egy hatalmasat lépni. Tisztelt Országgyűlés! A kárpótlási vita – úgy érzem – nemcsak a Parlamenten belül, hanem a Parlamenten kívül is meglehetősen nagy indulatokat keltett, és én egyre kevésbé érzem a bátorságot ahhoz, hogy olyan megoldást ajánljak Önöknek, a melyről azt tudnám feltételezni, hogy azzal az ország széles köre egyetért, amely az országban egy konszenzust tudna létrehozni. Ezért nagyon megfontolásra ajánlanám a tisztelt Országgyűlésnek, a parlamenti pártoknak, hogy valamilyen módon a kárpótlás, a p rivatizáció ügyét ki kellene vinni a Parlamentből, egy szélesebb körű társadalmi konszenzusra kellene alapozni. A mai helyzetben aligha van párt, amely bármelyik kérdésben mondjuk népszavazást merne ajánlani, bár úgy tudom, a Kisgazdapártnak a birtokában v an több százezer aláírás ebben a vonatkozásban. Én azt javasolnám, hogy ne dugják el az aláírásokat – nem azért szedték őket össze, hogy a fiókba tegyék, hanem azért, hogy felhasználják. Én nagyon hasznosnak tartanám, hogyha ezt a döntést a Kisgazdapárt ke zdeményezése alapján, ilyen módon, széles körre tudnánk helyezni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak és köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Mizsei Béla, a Független Kisgazdapárt részérő l. Felszólaló: Dr. Mizsei Béla (FKgP) MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Előljáróban, de nyomatékosan hangsúlyozni kívánom, hogy minden olyan tevékenységet, törekvést, amely arra irányul, hogy a parasztságnak adjuk vissza földjét, én elsősorban a termelés érdekében tartok fontosnak. Én ezt már régen hangoztatom is, sajnos, én sem tévé, sem sajtónyilvánosságot nem kaphattam, éppen ezért, hogy úgy mondjam, fölháborított az, hogy állandóan a sérelmek orvoslását meg rehabilitációt, meg eg yebeket emlegettek. Szerintem ez a termelés érdekében a legfontosabb. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban néhány statisztikai adatot fölolvassak. Magyarországon a magyar szarvasmarhaállomány 1938ban 1 862 452 volt. Tekintettel arra – majd erre később f ogok kitérni – , hogy tejszövetkezetet szerveztek a gazdák, ez oda hatott, hogy 1942ben már 2 363 043 szarvasmarha volt az országban. 1945ben, nagyon jól tudjuk: 1 059 000re leapadt – de most jön a többi. 1946ban már 1 221 000 volt, 1948ban már 1 991 0 00 volt, 1950ben már – a téeszesítés előtt – 2 221 611 szarvasmarha volt az országban. Ez az, amikor magánkézben van a szarvasmarhatenyésztés! Most nézzük azt, hogy a közösben hogyan szaporodnak a szarvasmarhák! 1970ben már 1 911 340 volt a létszám, azt án, 1980ban még ugyan 1 918 000 volt, de azután szépen fogyott, és jelenleg ott tartunk, 1989ben 1 598 000 volt a szarvasmarha, pedig akkor még nem volt úgynevezett tejtúltermelés.
