Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 5. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - CSÉFALVAY GYULA (KDNP)
313 elvették. Igen Tisztelt Fiatal Barátaim! Mit szólnának ahhoz, ha a mérnök, orvos, tanár diplomáját most elvennék? Mit kezdenének? Micsoda kárvallott volt az,akinek az egzisztenciája is derékba tört, odalett. Szakmát kellett tanulni, vagy elmehetett segédmunkásnak. Akinek elvették a földjét, az nem tudott önállóan gazdá lkodni. Azoknak, akik szeretnének újból gazdálkodni, az őseik foglalkozását folytatni, azoknak ezt igenis lehetővé kell tenni. Vissza kell adni a földet az ősei foglalkozását folytatni akaró parasztoknak. Úgy gondolom, hogy itt legyen egy felső határ, hisz en a kárpótlási törvénytervezetben ötmillió forint van meghatározva. (Közbeszólás: Van rá egyezség!) Nem azt mondom, hogy ez több legyen, de ha ennyit határozunk meg, ez degresszió nélkül legyen. Teljes egészében vissza kell adni azt a vagyont ötmillió for intig, amiről beszélünk. (Taps a Kisgazdapárt soraiból.) A parasztságra kell bízni azt, hogy milyen formában akar gazdálkodni, szövetezetben vagy egyénileg. Sokat beszélgettünk arról, hogy ha most kiveszi a termelőszövetkezetből a földjét, akkor probléma l esz a termeléssel, mert aki kiveszi, annak nincs eszköze, amivel megművelje, és esetleg élelmiszerhiány is lesz. Én ettől nem félek. Emlékszem arra, hogy 1974ben, amikor a XI. pártkongresszuson elhatározták, hogy a háztáji gazdaságot segíteni kell, nem el sorvasztani, akkor egy értekezleten egy tszelnök megkérdezte, hogy most akkor mi legyen. Akkor a tszszövetség úgy foglalt állást, hogy az az irányvonal, hogy a háztájit támogatni kell. Olyan gyorsan föllendült a háztáji gazdaság, szaporodtak a gyümölcsös kertek, azokon a kis területeken termelték azokat a kulturákat, amik munkaigényesek, és igen sok embernek az az egy hold föld igen komoly megélhetést jelentett. Ez volt második gazdaság, de ez volt a fő jövedelmi forrása azoknak, akik ezzel foglalkoztak. N agyon sok emberről tudom, hogyha más lehetősége nem volt, akkor állattenyésztéssel kezdett foglalkozni. Emlékszem arra, hogy én magam írtam levelet a minisztériumba, hogy ezeknek az embereknek legyen sztkviszonyuk. Példának vettem azt, hogy egyes gyárak b edolgozókat alkamaznak, kiviszik a házhoz a megvarrni való ruhát, és akkor azt elszámolták munkaviszonynak. Sikerült megoldani, hogy kihelyezte a szövetkezet az állatállományt a taghoz, ellátta takarmánnyal és munkaidőt számolt el. Sokan mentek így nyugdíj ba a mi vidékünkön. A tulajdonban bekövetkezett károsodások vonatkozásában azt is nézzük, hogy hogyan lesz tovább, a földdel hogyan fognak boldogulni. A tulajdont kellene az első helyre tennünk. Az érdekli az embereket, hogy az ő tulajdona megvane, rendel kezhete a tulajdonával. Ha tulajdona megvan, akkor adhassa el, adhassa bérbe. Ha valaki nem lakik azon területen, ahol volt vagy van az ingatlana, az ne legyen korlátozó ok. Hányan vannak, akiknek a Balatonon van telkük, és odajárnak művelni, vagy a másik község területén volt százholdas szántóföldje, és ott végezte a termelést, mert közelebb nem tudott hozzájutni földhöz. Kik azok a kis egzisztenciák, akik kárvallottjai, ennek tömegében áldozatai lettek, a jobbágyfölszabadítás során, amikor a földhözkötés i jog megszületett, akkor cselédnek, napszámosnak mentek el, pénzt spóroltak össze, hogy vegyenek egy hold földet, majd így szaporodott föl és differenciálódott a parasztság. A jobbágyságból lettek jómódú gazdák. Ha most ezek visszakaphatják, ők lesznek az igazi vállalkozók. Ők a sajátjukkal fognak vállalkozni. Milyen az a privatizáció, amikor a máséval vállalkozik valaki? Nem tudom, hogyan választják majd ki, hogy ki alkalmas vállalkozónak. Nemrégen a Hírháttér műsorában a Vagyonügynökség képviselője, amik or megkérdezték tőle, hogy hogyan állnak a privatizációval, azt mondta, hogy 8%nál tartunk, ami elő van irányozva. A pénzügyminiszter úr pedig előtte 10 nappal nyilatkozott egy föltett kérdésre, és azt mondta, hogy a privatizációból még egy vasat sem láto tt. Hát akkor nem tudom, hogy ez a pénz hova tűnik el. Az igazi vállalkozó az, aki a sajátjával vállalkozik. Arra vigyáz, hogy el ne vesszen. Ahhoz igyekszik hozzátenni, a legnagyobb lelkiismerettel fog vele foglalkozni. A földkérdés nem új dolog. Dénes Já nos képviselőtársam azt mondja, hogy az I. világháború előtt és után is téma volt a földkérdés. Abban az időben, amikor 78 évtizeddel ezelőtt még nem volt titkos választójog, és azok a kiváltságok ültek a parlamentben, az akkor mágnás urak, akik kisajátít ották maguknak a jogot,
