Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 5. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
314 hogy csak ők irányíthassák az országot, nagy nehezen beverekedte magát három parasztember a Parlamentbe, élükön Nagyatádi Szabó Istvánnal. Az történt, hogy a Parlament szünetében a folyosón beszélgetett a három csizmás paraszt, és k ét dölyfös úr arra ment. Az egyik, hogy nagyobb nyomatékot adjon megvetésének, föltette monokliját, és azt mondta a másiknak Nagyatádira mutatva: Mondd kérlek, ez a béres mit keres itt? Hát Nagyatádit szíven szúrta ez a megalázás. Nem maradt adós, és azt m ondta a mellette álló paraszt képviselőnek: Mondd meg öcsém azoknak az uraknak, ahol ennyi ökör van, ott szükség van egy béresre is! (Derültség.) Kedves Képviselőtásaim! Ennek már 78 évtizede. Azóta titkos választójog van, és nincsenek azok az urak ebben a Parlamentben. Nincsenek itt már csizmás parasztok sem. Nincsenek béresek és nincsenek ökrök. De megmaradt, ami nagyon aktuális: a földkérdés. Ennek a megoldása igen nagy érdeklődést váltott ki a lakosság körében. Amerre megyek, mindenütt azt kérdezik, ho gy mondd meg, lesz már valami, történik valami ezzel a földkérdéssel. Én biztatom őket, hogy reméljük, el fogunk oda jutni. Igaz, hogy hosszú út áll addig még előttünk, de reméljük, hogy meglesz. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps jobbról és középről.) EL NÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik dr. Suchman Tamás képviselő, Magyar Szocialista Párt. Felszólaló: Dr. Suchman Tamás (MSZP) SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Tisztes korú és ügyéről, elkötelezetts égéről határozottan szóló képviselőtársam után erről az oldalról elég nehéz lesz folytatni. Néha úgy érzem, hogy ez a vita már nem szakmai, nem egy törvény előkészítése, hanem cinikus politikai vitává fajul. Megmondom őszintén, tekintettel arra, hogy falus i környezetből származom, és a családomban mindenki gazdálkodó az apámtól az apósomig, rendkívüli módon sajnálom, hogy erre egyáltalán ilyen módon kerül sor, hogy a kárpótlás és a tulajdoni viszonyok rendezése földkérdéssé degradálódik. Úgy é rzem, a politikai játszmában néha nem megalapozottan lettek olyan elemek bevonva, amelyek következményei most itt egy parlamenti huzavonával szinte kilátástalan útvesztőbe torkollnak. Ebben a vitában vagy ebben a vitamenetben úgy tűnik, sokszor nem tudunk eltekinteni attól, hogy ne az előterjesztéshez szóljunk, hanem az előttünk szólóhoz, vagy a korábban szólóknak a véleményéhez szeretnénk csatlakozni. Nem negatív értelemben, pozitív értelemben a ma már egyszer idézett Szabó Ivánféle hozzászóláshoz szeretn ék csatlakozni, és abban is egy elemhez csupán, a "társadalmi szerződésekhez". Úgy gondolom, Rousseau óta és a Politikai intézményrendszerek című művének megjelenése óta jó néhány száz év telt el, és kevés feltétel valósult meg ma a XX. században mindazokb ól a viszonyokból, amelyekről Rousseau szólt, azonban ha ezek a gondolatok a "társadalmi szerződés", a forradalom bibliája tudtak lenni, néhány elemére szeretnék visszatérni. Aktuális ez a visszatérés, nemcsak azért, mert Szabó Iván képviselőtársam is szól t róla, de van egy filozófus képviselőtársunk, aki többször s nemrégiben is szólt a társadalmi szerződésnek a szükségességéről. Képviselőtársam feltevése egy újfajta társadalmi szerződés megkötéséről ürügyet szolgáltat többfajta gondolatmenetnek a kifejtés ére. Én néhánnyal szeretnék most megpróbálkozni. Azért is van szükség egy új társadalmi szerződésre, mert bízom benne, hogy az végre konszenzus alapján, a társadalom teljességének a bevonásával történik meg. Tehát önként kötött és önként vállalt szerződés. Ezzel szemben, ha vizsgáljuk a társadalmi reálfolyamatokat, mondjuk a Parlamentben, amióta ez a törvénykezési huzavona folyik, a következő érdekes helyzet áll elénk. Az előterjesztő koalíció – s erről ma már többször volt szó, ezért nem húznám vele az idő t – a legteljesebb ellentmondásban van önmagán belül. Furcsa. Ugyanakkor elhangzik egy olyan miniszterelnöki nyilatkozat, hogy a
