Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 5. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - CSÉFALVAY GYULA (KDNP)
312 A mai mezőgazdasági túltermelés mellett be lehet vezetni a közvetlen művelési kötelezettség nélküli földmagántulajdont is. Egyéb vagyontárgy természetbeni visszaadását is meg kell ejteni, ha az ma is átalakulás nélkül lé tezik és pontosan meghatározható. Minden más esetben kártérítést, tehát forgalomérték szerinti ellenértéket és nem kárpótlást kell fizetni a volt tulajdonosoknak. Erre azonban csak akkor kerüljön sor, ha kialakul a Kormány számításokkal alátámasztott priva tizációs politikája. Köszönöm a meghallgatást. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Szólásra következik Cséfalvay Gyula képviselő úr, Kereszténydemokrata Néppárt. Kérem. Felszólaló: Cséfalvy Gyula (KDNP) CSÉFALVAY GYULA (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! K edves Képviselőtársaim! A kárpótlási törvényt többször is áttanulmányoztam és megmondom őszintén, elkeserített. Nem erre számítottam. Azt gondoltam, hogy majd a földtörvény fog előkerülni, azt fogjuk tárgyalni, mivel a múlt év nyarán a kormányzó párt a Nor mafánál három napon keresztül közös tanácskozást tartott, és ott a földtörvénynek a tervezetét vitattuk frakcióüléseken, illetve szekcióüléseken, míg végül is úgy átfésültük ezt a tervezetet, hogy meg tudott egyezni a három párt, és mint teljesen egyező va lamit, amiben konszenzusra jutottunk, aláírt. (Kisgazdapárt padsoraiban taps.) Arra számítottam, hogy most ezt fogjuk megtárgyalni. Ez azonban elmaradt, és egyszer csak arról szereztünk tudomást, hogy Kiskunmajsán van egy tanácskozás, ahol előjöttek ezzel a kártalanítási tervezettel. Ez teljesen idegen tőlem. Saját véleményemre szorítkozom, és erről akarok véleményt mondani. A választási küzdelemben mindegyik párt gondolom, meghirdette, hogy a 40 éves sérelmeket orvosolni fogjuk, akit anyagi vagy erkölcsi s érelem ért, azt helyére kell majd tenni. Elérkezett az idő, rajtunk a sor, hogy ezt meg is tegyük. Akinek elvették a vagyonát – legyen az termőföld vagy bármilyen más vagyon, az károsult, kárvallott, és ott nem lehet kárpótlással megoldani ezt a dolgot, mé ghozzá olyan kárpótlási tervezettel, ami degresszív, vagyis meg van dézsmálva az a tulajdon, amit majd visszaadunk, visszajuttatunk. Vakaródzás, hogy nem reprivatizáció ez, hanem adunk kárpótlási jegyet, és ezzel megveheted a saját tulajdonodat. Ilyen szem bekötősdi játék, ki elől bújócskázunk, hogy ezt így kell megoldani, nem lehet visszaadni azt a tulajdont, amit elvettek tőle. Nekem az a véleményem, hogy az a tulajdon, ami fellelhető, ami megvan, aminek a tulajdonságában lényeges változás nem történt, azt vissza kell adni. (A KDNP és az FKgP padsoraiban taps.) Más elbírálás alá kerül az a tulajdon, ami már változáson ment keresztül, lebontották azt az épületet, nincs meg, ott jöhet szóba az a kártalanítási jegy, amit mi kárpótlási jegynek nevezünk. Ezt ink ább kártalanítási jegynek nevezném el, magát a törvénytervezetet is szívesebben olvasnám úgy, hogy kártalanítási törvénytervezet. A tulajdon elvételekor keletkezett kár az nemcsak az az értékbeli kár, ami jelentkezik tényleg pénzértékben, hanem az a kár is , ami a kárt szenvedett egyénnek az egzisztenciájában bekövetkezett. Nemcsak az, hogy elvették a gazdaságát, vagyonát, mert ezzel foglalkozott, ez volt az élettere, ebből élt, foglalkozás nélkül maradt. Én emlékszem az államosításokra az 50es évek elején, amikor a kis üzleteket is államosították. Az egyik hentesüzletben történt meg, hogy az idős vezető kinézte a legélelmesebb legényét, hogy annak átadja az üzletét, az pénzt spórolt össze, kölcsönöket szedett fel, hogy ő fogja átvenni az üzletet. Át is vett e, és közbejött az államosítás. Valaki, egy jóakaró előreszaladt a hentesnek megsúgni, jönnek az államosítók, éppen útban vannak ide. A hentes az udvaron hátul egy üstben keverte a zsírszalonnát, ami ott sült, és mikor hallotta a hírt, hogy jönnek az állam osítók, megmarkolta az üstöt, kiemelte a katlanból, és szaladt vele hátra, hogy valahova elrejtse. Ott meg beleütközött két rendőrbe, azok meg hátulról jöttek. Ennyire vigyáztak, hogy még csak ezt se tudja elrejteni. Megmaradt neki a kölcsöne, amit vissza kellett fizetnie. Mindene elúszott: a foglalkozása, ha hentes volt, tovább nem foglalkozhatott vele. Elmehetett napszámosnak vagy segédmunkásnak. Hány ember volt olyan, akinek a diplomáját is
