Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 5. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - DÉNES JÁNOS (független) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HORVÁTH LÁSZLÓ, DR. (FKgP)
311 Az igazság, tisztelt Wekler úr, megéri azt, hog y évekig keressük. (Wekler Ferenc mosolyogva bólint.) A tulajdonjog létbiztonságot és társadalmi státust jelent. Olyan hajtóerő, amit eddig semmivel nem lehetett helyettesíteni, ugyanakkor a tulajdon gazdasági és politikai hatalom alapja. Amikor az elmúlt negyven évben az egyéneket megfosztották a tulajdonuktól, megfosztották őket gazdasági és politikai hatalmuktól is. Ha tehát valóban polgárosodást szeretnénk, akkor nem lehet akadályokat gördíteni a polgárosodás alapja, a tulajdon visszaállítása elé sem. K övetkezésképpen, a tulajdon helyreállítását nem szabad korlátozni – ez egyébként az emberi jogok nemzetközi törvénye 17. cikkében lefektetett alapvető emberi jog is. Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat arra, hogy az előttünk fekvő törvénytervezet 1. sz ámú mellékletében felsorolt jogoszabályok megjelenésekor még hatályban volt az 1928as magánjogi törvénykönyv 489. §a, amely kimondta, hogy – idézem – "Aki bűncselekménnyel vagy vétkesen, tilos önhatalommal jutott a dolog birtokába, a kártérítés szabályai szerint felel a tulajdonosnak. (taps a Kisgazdapárt soraiból) . továbbá köteles az ingatlant az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint a tulajdonosnak kiadni." A Polgári Törvénykönyv szerint a tulajdonjog iránti igény elévülhetetlen, ezé rt a tulajdonos vagy annak örököse bármikor kérheti a birtokából kikerült dolog visszaadását. Logikailag ide kapcsolódik az az ősi jogelv is, amely szerint a kényszer vagy fenyegetés hatása alatt tett jognyilatkozat semmis. A semmisségre bárki határidő nél kül hivatkozhat, és ilyen esetben az eredeti állapotot kell helyreállítani. Itt vigyázzunk, mert képletesen egy rothadt kagyló bűze elegendő arra, hogy az egész tengert vádoljuk miatta. Újabb időkben már nálunk is az Alkotmányban rögzítődött az a tétel, me ly szerint a tulajdonnak mind egyedi határozattal, mind pedig törvénnyel való elvonása csak azonnali, feltétlen és teljes kártalanítás mellett lehetséges. A tulajdonnak azonnali feltétlen és teljes kártalanítás nélküli elvonása ezért most is Alkotmányelle nes. A jelenlegi állami és szövetkezeti tulajdon az elmondottak miatt durva jogsértéseken alapszik, az eredeti állapot visszaállítása mellett viszont jogi érvek szólnak. Az Alkotmánybíróság terminológiájával élve az állami és a szövetkezeti tulajdon nem hi bátlan tulajdon. Miután azonban az állam mégiscsak tulajdonos, így elvileg a privatizálási és reprivatizálási joga is korlátlan, mert ez a joga a tulajdonosi voltából következik. Az erre vonatkozó döntés ezért most ennek a Parlamentnek a kezében van. Enged jék meg képviselőtársaim, hogy kifejezzem azt a meggyőződésemet, hogy tisztelet az elveknek, itt most szavazni kell igennel vagy nemmel. Aki a tartózkodás gombját nyomja meg, annak nem lesz nagy dicsősége. A kérdés az, hogy szükségese minden vagyontárgy t ekintetében egy törvényben és most azonnal dönteni. Meggyőződésem szerint nem. Természetesen ismert előttem az Alkotmánybíróság e tárgykörben az Alkotmány értelmezésével összefüggésben hozott határozata, amely szerint a jognak mindenkit egyenlőként, egyenl ő méltóságú személyként kell kezelnie. Eszerint az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok elosztásának szempontjait meghatározni. Emlé keztetni szeretném azonban képviselőtársaimat arra, hogy az Alkotmánybíróság a tulajdonjog jogosultjai szempontjából vizsgálta az Alkotmányt és nem terjeszkedett annak kimondására, hogy szükségszerű kiemelni a tulajdonjog tárgyai közül a földet. Ezt azért szükséges megtenni, mert a föld mint termelőeszköz a többi termelési eszközhöz és vagyontárgyhoz képest szinte változatlanul rendelkezésre áll, nem fogyott el, a rendeltetésszerű használattal értéke nem csökkent, hanem éppen ellenkezőleg, nőtt. Éppen ezért egyetlen pillanatra sem szem elől tévesztve az átfogó történelmi igazságtétel nélkülözhetetlenségét és szükségességét, most mégis azt javaslom, hogy a különböző javak utáni kártérítés fokozatosan valósuljon meg. Múlhatatlan és halaszthatatlan a föld vissz aszármaztatása jogos tulajdonosának vagy örökösének főszabályszerűen ott, ahol a birtokba vétel megtörtént. Természetesen nem szabad és nem is kell ráerőltetni a földet senkire, de vissza kell adni mindazon tulajdonosoknak, akik azt kérik, és várják a föld megművelését vagy megműveltetését.
