Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 5. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - DÉNES JÁNOS (független) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HORVÁTH LÁSZLÓ, DR. (FKgP)
310 Ehhez kell most már nemcsak köszönnünk, hanem beszélnünk is egymással, beszélnünk és megértenünk egymást. (Fodor András Attila tapsol.) Ez most a feladatunk, az őszinteség és becsület nevében, mert ez a társadalom ilyen szempontból két nagy osztályból tevődik össze – azokból, akiknek több az ebédjük, mint az étvágyuk, és azokból, akiknek több az étvágyuk, mint az ebédjük. Az utóbbi réteggel fogla lkozunk, beszélgetünk az 1020as törvényjavaslatban. Beszélgetésemet mindjárt tagadással kezdem: az 1020as, részleges kárpótlásról szóló törvényjavaslatot nem fogadom el, és kérem a Parlamentet is, hogy ne fogadja el. A törvénytervezet elfogadása ellen fe lhozott első érvem: ma a Kormánynak nincs privatizációs stratégiája. (Bekiabálás a FIDESZ soraiból: úgy van.) Márpedig, ha a magántulajdonon épülő gazdasági rendszert akarunk kiépíteni, akkor ne pillanatnyi ötletek és érdekek határozzák meg a jogalkotói te vékenységet, hanem azok a több évtizedre szóló célkitűzések, amelyek végre valóban az ország polgárainak az érdekét szolgálják. Kérdezem a tervezet beterjesztőitől: hogyan merjünk az állampolgárok kezébe bemutatóra szóló, átruházható, nagy értékű értékpapí rt privatizációra adni akkor, amikor nincs eldöntve az, hogy mit és mikor akarunk privatizálni? Ilyen helyzetben hogyan lehet helyeselhetőnek vagy nem helyeselhetőnek megítélni azt a kitételt, miszerint – idézem – "A gazdasági társasággá átalakuló állami v állalatok vagyonmérleg szerinti vagyonának, illetőleg a közvetlenül értékesítésre kerülő állami tulajdonú vagyontárgyak értékének 520%áig fogadható el ellenértékként kárpótlási jegy." Nézzük meg ezek után, mivel indokolja az előterjesztő ezen szigorú, ko rlátozó intézkedéseit. Megnyugtathatom a tisztelt Házat, hogy semmivel. Meglehetősen zavarosan hivatkozik arra, hogy a forgalomba kerülő kárpótlási jegyek felhasználását összhangba kell hozni az állami vagyon privatizációjának ütemével. Állítólag ezért kel l a Kormánynak a kárpótlási jegy beváltásának lehetőségét időnként felfüggeszteni. Kérem, ez egészen egyszerűen érthetetlen! Teljesen egyértelmű ugyanis, hogy a kárpótlási jegyeket minden külön adminisztáció és korlátozás nélkül, csak az állami vagyon priv atizációjának ütemével összhangban lehet felhasználni. A kárpótlási jegyek megteremtik a keresletet, az egyes konkrét állami vagyontárgyak privatizációra bocsátása pedig a kínálatot. Ha tehát az állam nem hirdeti meg az egyes vagyontárgyak privatizációját, akkor a kárpótlási jegyeket sem lehet vételi célra felhasználni. Ha pedig van meghirdetett és megvásárolható vagyontárgy, akkor minek a kárpótlási jegy felhasználását korlátozni? Könnyen belátható, hogy ezt a folyamatot a kínálati oldal változása önmagába n szabályozza. A kárpótlási jeggyel rendelkező nem tesz mást, mint azt, hogy a kínálathoz alkalmazkodik. Biztos vagyok benne, hogy van olyan állami vállalat, ahol az előbb idézett százalék megfelelő lenne, de abban is biztos vagyok, hogy van olyan privatiz ációra váró vállalat, ahol ez kevés. Jó lenne eljutni oda, hogy ne a technikai jogalkotó izzadjon ki a Parlament elé kerülő, ellenőrizhetetlen és ködös megoldást a privatizációra, hanem e mögött álljon alapos közgazdasági és szociológiai elemzés – mert a magánszektor likvidálható volt állami parancsra, de nem fejleszthető ki állami utasításra. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.) Felteszek két kérdést. A törvénytervezet közgazdaságilag megalapozotte? És a másik: a törvénytervezet politikailag helyese? És most, tisztelt Elnök Úr, eltekintek a részletezésétől, mert korábban mind elhangzott. Csak azt válaszolom mindkét esetben, hogy nem helyeselhető. Ezzel függ össze a tervezet elfogadása ellen felhozandó másik érvem is. Feloldhatatlan konfliktushelyzetet teremt annak az elvnek a törvényi szintű kimondása, amely szerint természetben kártalanítani kizárólag a termőföldek vonatkozásában lehet, egyéb ingatlanok vonatkozásában viszont nem. Nem lehet fátylat borítani a magyar állampolgárokkal szemben elkövetett törvénysértésekre. A tulajdon a világ nagyobb felén az emberi és a politikai jogok alapköve, szent és sérthetetlen. Ezért, aki megbocsátja a gaztettet, az cinkossá válik. (Gyér taps a Kisgazdapárt soraiból.)
