Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 5. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP) - ELNÖK (Szabad György): - WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ)
274 javakat juttatna az állampolgároknak. Azt még egyszer kívánom hangsúlyozni, mert az elmúlt heti vitában Kőrösi képviselőtársam is azt mondta, hogy mi csak húszezer forintot kívánunk mindenkinek adni. Mi a kárpótláson felül kívánunk mindenkinek egy vagyonjegyet adni, amellyel részt tud vállalni az ország privatizációjában, a privatizációs folyamatokban. (Moraj a jo bb oldalon.) Természetesen nyitottak vagyunk! Hogyha úgy gondolják a tisztelt kormánypárti képviselők, hogy az a húszezer forint, amit az SZDSZ javasol, kevés, nyitottak vagyunk, és nyilvánvalóan föl lehet emelni, és nagyobb részt is lehet adni az állampol gárok számára! (Moraj a jobb oldalon, szórványos taps a bal oldalról.) A mondandóm lényegére szeretnék most áttérni, ez pedig a kárpótlásnak az időbeni korlátozása. A beterjesztett kormányjavaslat azt mondja, hogy 1949. június 8. utáni kárt szenvedettek jo gosultak kárpótlásra. Kérem szépen, én azt hiszem, hogy ez alapvetően hibás elképzelés! A kárpótlás tekintetében véleményem szerint kétfajta kiindulási pont van: vagy adunk kárpótlást, és ha adunk, akkor mindenkinek adunk, vagy nem adunk kárpótlást, és akk or senkinek nem adunk. Ez a beterjesztett javaslat egyik kitételnek sem felel meg, ugyanis véleményem szerint eléggé törvénytelen módon kizár egy nagyon lényeges és nagyon jelentős réteget a kárpótlás lehetőségéből. Én a magam részéről hajlandó lettem voln a azt is elfogadni, hogy senki ne kapjon kárpótlást, semmilyen alapon. Sem szociális alapon, ahogy ezt a FIDESZ tisztelt képviselői ecsetelték, sem semmilyen más alapon. Én azzal is megelégedtem volna, ha azt mondják, ismerjük el, hogy mindenki kárt szenve dett. Különösen sérelmes az, amit Zimányi képviselőtársam említett, politikai károkat is szenvedtek, politikai bűncselekmények is történtek, börtönbe is kerültek emberek, megkínoztak, megöltek embereket, elhurcoltak embereket, kényszermunkatáborba vittek e mbereket – ezeket mind erkölcsileg, politikailag rehabilitálni kell! A társadalom elvárása, úgy tűnik – legalábbis a hangosabb részének az elvárása – , nem ez. A társadalom nagyobb része kárpótlást kíván, anyagi kárpótlást. Mi ezt az igényt teljesíteni kívá njuk, ezt az igényt az SZDSZ támogatja – de hangsúlyozom, valós kárpótlást kíván az SZDSZ, és kárpótolni kíván mindenkit, nem '49től, hanem visszamenőleg, úgy gondolom, '38ig visszamenőleg, minden olyan réteget, amely kárt szenvedett az elmúlt rendszerek ben, kárpótolni kell! (Moraj a jobb oldalon.) Úgy gondolom, a múltban elkövetett igazságtalanságokat nem lehet újabb igazságtalanságokkal helyrehozni, nem lehet azzal helyrehozni, hogy azokat a rétegeket, akiket '45 után kitelepítettek, azokat, akiket '45 után elhurcoltak, azokat, akiket 1945 után vagyonuktól megfosztottak, azokat, akiket az 1938. évi zsidótörvények után és a háború alatt vagyonuktól megfosztottak, meghurcoltak, megaláztak és megöltek, nem lehet kizárni a kárpótlás köréből! Úgy gondolom, ko rmányunk most arra készül, hogy egyfajta igazságtalanságot kövessen el ezekkel az emberekkel szemben! Ez az igazságtalanság egyértelműen ellentmond, azt hiszem, az Alkotmányunknak és minden jóérzésnek! (Taps a Kisgazdapárt soraiból.) Ha el akarjuk kezdeni a kárpótlást, akkor azt mindenkire kiterjedően kell elkezdeni, még egyszer hangsúlyozom, de hogyha azt mondjuk, hogy nincs elég pénz, akkor pedig az elején kell elkezdeni! A logika azt diktálná, hogy akkor azokkal kezdjük el, akik a legkorábban szenvedték el a sérelmeket, és úgy menjünk időrendi sorrendben tovább. Természetesen, mint hangsúlyoztam, mi nem ezt képviseljük, mi azt szeretnénk, ha mindenkire kiterjedően egyszerre kerülne sor a kárpótlásra! Az elmúlt héten kormánypárti képviselőtársaink beterjes ztettek egy határozati javaslatot, amelyet Szauter képviselőtársam indokolt. Azt hiszem, ez a határozati javaslat körülbelül fedte azt, amit én eddig elmondtam, ugyanis az a határozati javaslat arról szól, hogy kikre kell még kiterjeszteni a kárpótlási tör vény hatályát. Én ezzel a kiterjesztéssel teljes mértékben egyetértek. Azzal viszont alapvetően nem tudok egyetérteni, amit a javaslat időbeni eltolása eredményezne. A javaslat ugyanis arról szól, hogy szeptember xedikéig – nem tudom, hányadikáig – az Ors zággyűlés hozza meg a
