Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 5. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP) - ELNÖK (Szabad György): - WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ)
275 pótkárpótlási törvényt, amely arról szól, hogy akik most nem kerülnek kárpótlásra, azokat majd akkor kell kárpótolni. Én azt hiszem, ez a javaslat. – most majdnem kicsúszott a számon; nem akarok sértő megjegyzést tenni (moraj a jobb o ldalon) – . szóval nem igazán azoknak a malmára hajtja a vizet, akiknek az érdekében benyújtásra került! Ugyanis ez a javaslat lehetőséget kínál a Kormány számára, hogy kibújjon a kárpótlásnak ilyen kötelezettsége alól. Én utánanéztem: a Ház eddig 65 határ ozati javaslatot, törvényjavaslatot és egyebet tűzött napirendre február 7éig, tehát még mielőtt ezt a határozati javaslatot fölvette. Nagyon könnyű kiszámolni, hogy körülbelül mikor fog sorra kerülni ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása, ha egyáltalán napirendre kerül, ez elhúzódhat akár több évig is ilyen módon! A másik: Szauter képviselőtársam azt mondta az elmúlt ülésen, hogy ő bízik a Kormány szavában, bízik abban, amit a beterjesztett törvényjavaslat is tartalmaz, hogy később sor kerül az általam említett és az őáltala is említett rétegeknek, csoportoknak a kárpótlására. Én is nagyon szívesen hinnék a Kormány szavában, de előkerestem néhány dokumentumot a Kormány egyes képviselőinek leírt, illetve elmondott szövegeiből. Az egyik Balsai István igazs ágügyminiszter úrnak egy levele, amelyet február 8án írt a Magyarországi Németek Szövetségének, aminek utolsó mondata így hangzik: "Arra a kérdésre, mikor kerül sor az 1949. június 8át megelőzően sérelmet szenvedettek kárpótlására, felelősségteljes vála szt, különösen a magam nevében, jelenleg nem adhatok." A másik idézet, amely itt a Háznak február 5ei, keddi ülésén hangzott el Kupa Mihály pénzügyminiszter úr szájából, a következőképpen szól: "Itt mindjárt kitérhetek arra a felfogásra, hogy tekintsük a mostani törvényjavaslatot első ütemnek – maga a törvényjavaslat is így fogalmaz – , és később legyen további üteme a kárpótlásnak. Ezt lehet politikailag, etikailag vagy jogilag így értelmezni, de szakmai tisztességem nem engedi meg, hogy avval áltassam Önö ket, hogy erre az elkövetkező egykét évben újabb szabad forrásunk lesz." Én úgy gondolom, ez tiszta és világos beszéd, és ezek után nem nagyon tudom elfogadni az olyanfajta érvelést, hogy majd valamikor vissza kell térnünk az általam említett rétegeknek a későbbi kárpótlására! (Szórványos taps középről.) Engedjék meg, hogy ezek után a kárpótlásból kimaradott csoportok, néprétegek, népcsoportok egyikéről, a magyarországi németekről szóljak néhány szót. Magyarországon pillanatnyilag mintegy 250 ezer német an yanyelvű állampolgár él, magyar állampolgár él. Ők azok az állampolgárok, illetve azoknak az utódai, akiket 1945öt követően nem telepítettek ki, de megfosztották őket mindennemű ingó és ingatlan vagyonuktól, és megfosztották őket minden politikai joguktól . Az 1945. december 29ei kormányrendelet arról szól, hogy mindazok, akik 1941ben német nemzetiségűnek, német anyanyelvűnek vallották magukat, kitelepítésre kerülnek, és teljes vagyonelkobzás lesz a részük. 1945 decemberében nem kommunista kormány uralkod ott Magyarországon, mint ahogy azt Kónya Imre úr az egyik felszólalásában hangsúlyozta, hogy a kommunisták által elkövetett sérelmeket kell orvosolni, hanem akkoriban más politikai erők voltak hatalmon Magyarországon, és ezalatt történt ez a törvénysértés! (Zaj középen.) Én most arról beszélek, hogy olyan embereket vontak itt kollektívan felelősségre az országban, akik sem háborús bűnösök, sem fasiszták nem voltak, sem pedig más törvénysértést nem követtek el! Egyszerűen azért kerültek vagyonelkobzásra, int ernálásra, mert németnek vallották magukat egy népszámlálás alkalmával, mégpedig 1941ben, amikor még nem lehetett tudni, hogy mi lesz a háború végkifejlete! Úgy gondolom, hogy ez a tény és az a tény, hogy köztük is rengetegen voltak olyanok, akiket Szibér iába hurcoltak kényszermunkatáborokba, elsősorban nőket, 1718 éves nőket, fiatalasszonyokat, kisgyermekes anyákat, akik részt sem vettek a hadműveletekben, akiket nem
