Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 5. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - ZIMÁNYI TIBOR, DR. (MDF)
270 Az illetékeseknek ebből a szempontból ke llett volna vizsgálniuk a fennálló jogszabályokat, és akkor nem fordulhatott volna elő olyan döntés, amelyet az Alkotmánybíróság hozott a földtulajdonnal kapcsolatban, és amellyel lényegében szentesítette azokat a jogszabályokat, amelyek alapján jogos lett a tszesítés és az egyéb magántulajdon elvétele. (Taps középen.) De ha a jogállamban így kell eljárni, akkor viszont a Kormánynak vállalnia kellett volna a kétharmados többséggel megszavazandó törvények módosítását, illetve a módosítással járó kockázatot. (Zsiros Géza közbeszólása: Így van!) Ha nem kapja meg a szükséges kétharmados többséget, akkor az ország közvéleménye elé tárhatta volna, hogy kik azok, akik ma is helyesnek tartják a pártállam legsötétebb korszakaiból való jogszabályokat. Ezután kellett volna ezt a kárpótlási törvényjavaslatot benyújtani (gyér taps középen és a jobb oldalon) , az érintettek egészen másként fogadták volna. A tervezet 2. §a csak a jogsértésként meghatározható esetekre vonatkozik. Bár köznyelven legtöbbször inkább törvénysé rtésekről beszélünk, a törvényjavaslat nem foglal állást a törvénysértések kezelési módját illetően. Itt megítélésem szerint két eset lehetséges: vagy egyéni eljárásokkal rendezni, ami a teljes eredeti állapot helyreállítása lehet, vagy ennek a törvényterv ezetnek a kiterjesztése a törvénysértésekre is. Ebben a tekintetben a Kormány által benyújtott módosítást tartanék szükségesnek. Javaslatom szerint a kárpótlásra jogosultak köre a politikai okból szabadságvesztést szenvedett állampolgárok. Mit takar ez a k issé talán bonyolult elnevezés? Nehéz tömören, egy szóval megjelölni az internáltakat, a kitelepítetteket, a recski kényszermunkásokat, a törvénysértő módon elítélteket, a hadifoglyokat, a Szovjetunióba hurcolt kényszermunkásokat, a szovjet bíróságok által elítélteket. A kárpótlásra jogosultak körét három újonnan hozott jogszabály alapján viszonylag könnyen meghatározhatjuk. A mellékletből felsorolt 93/1990. számú kormányrendelet, az 1989. évi XXXVI. törvény és az 1990. évi XXVI. törvény alapjá n a szabadságvesztésben töltött időt beszámítják a szolgálati időbe, és így az érintetteknek nyugdíjkiegészítés jár. De nehogy azt gondolja valaki, hogy ezzel már kárpótlást kaptak. Nem kárpótlásról van szó, csak nyugdíjkiegészítésről. Az az állampolgár, a ki például három évet töltött benn, az havi ezer forint nyugdíjkiegészítést kap, illetve fog kapni, ha a Kárpótlási Hivatal szegényes apparátusa eljut a nevéhez, és le tudja adminisztrálni. E jogszabályok alapján a Kárpótlási Hivatal hivatalosan megállapít ja és igazolja a rabság időtartamát. Ez vehető alapul a kárpótlás mértékének személyre szólóan történő meghatározásánál. Figyelembe kell venni a bíróságok egyéni kezdeményezésekre folytatott eljárásai alapján megállapított törvénysértésekre vonatkozó dönté seit is. Nincs még jogszabály a kivégzettekre és a szabadságvesztés alatt meghaltakra. Engedjék meg, hogy keresetlen szavakkal azt mondjam, hogy óriási mulasztása Országgyűlésünknek, hogy ezt a jogszabályt még nem alkotta meg. Nem tudom, hogy ki a hibás, m i, vagy az előkészítés. De időnek erre mindenképpen kellett volna lennie, mert hiszen hányan estek áldozatul az 56os megtorlásnak ítélettel és minden igazságszolgáltatási eljárás nélkül. Még tetemeik felkutatása sem történt meg országosan, a 301es parcel lát kivéve. A hozzátartozók semminemű kárpótlást nem kaptak. Még mindig ismeretlen helyen nyugszanak a Szovjetunióba hurcoltak. Történészeink eddigi adatai szerint százezerre tehető a szovjet bíróságok által elítéltek száma. A legkisebb ítélet 10 év volt. Sztálin halálának köszönhetően ezek az elítéltek, akiket azóta a szovjet legfelsőbb bíróság már névre szólóan, írásban, bűncselekmény hiányában rehabilitált, csak 9 – 12 esztendőt töltöttek le büntetésükből. Ezenkívül kárpótlásra jogosultak lehetnek egyes sz emélyek a Kárpótlási Hivatal mellett működő társadalmi kollégium egyedi döntései alapján. Talán a legnehezebb kérdés a kárpótlás mértéke. A vagyoni kárnál erős degresszivitással számolunk. Így történik ez, sajnos, a személyes szabadság elvesztésével okozot t kárnál is. A javaslat csak a fogság alatt kiesett átlagkeresetet kívánja a kártérítés alapjául venni.
