Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 5. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - ZIMÁNYI TIBOR, DR. (MDF)
269 Az előttünk levő törvényjavaslatnak is ez a célja, de igazi céljának így nem felel meg teljes mértékben, mert csak részterületet ölel fel. Mi is van mögötte voltaképpen? Mondhatnánk valahogy úgy is, hogy bűnszövetkezet ben elkövetett sorozatos törvény- és jogsértés. Ezért adtam módosításomban új címet a törvényjavaslatnak, amely így hangzik: a súlyosabb törvény- és jogsértések rendezése érdekében az állam által igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról. Ez az általános gyűjtőfogalom, mert a vagyoni kár is törvénysértések folytán keletkezett. De ez a legsúlyosabb károkozás az állam által? Van ennél súlyosabb is, és ez a személyes szabadság megsértésével okozott kár. Senki nem vitatja, hogy az anyagi kár mit jele nt egy embernek, elveszik egyik napról a másikra a létalapját, és még el is üldözik esetleg eredeti lakhelyéről. De mennyivel súlyosabb, ha valakinek a személyes szabadságát veszik el. Úgy gondolom, ezt most nem kell Önöknek részleteznem. Milyen erkölcsi a lapon állunk, ha a vagyoni kár megelőzi a személyes szabadságtól való megfosztottságot? Ez nem azt jelenti, hogy kisebbíteni akarom a vagyoni kár súlyosságát. Sokan mondják, hogy ne keverjük a két területet össze, a személyes szabadság megsértésével okozot t kárt a vagyoni kárral. Nincs itt semmiféle összekeverés. A félreértések elkerülése érdekében röviden elemzem a törvényjavaslat új címét. Súlyosabb törvénysértések és jogsértések, azaz nem lehet egy menetben minden törvénysértést rendezni, mindent, amit a z állam négy évtizeden keresztül az állampolgárokkal szemben elkövetett, csak a két legsúlyosabbat, a személyes szabadság és a magántulajdon megsértését. De nézzük tovább. Az állam által igazságtalanul okozott károk, azaz nem jogtalanul, mert sok esetben h atályos jogszabályok alapján történt mindaz, amit ma károkozáson értünk, lásd például tszesítés. És végül, részleges kárpótlásról beszélünk, mert tisztában vagyunk azzal, hogy jelenleg az ország állapota nem tesz lehetővé teljes kártérítést. Felmerülhet a z a kérdés, hogy miért nem született meg már a politikai áldozatok anyagi kárpótlásáról szóló törvény. Jogos kérdés, hiszen több országgyűlési határozatot hoztak 1990ben, ugyan az előző Parlament által, amely fölszólítja a Kormányt az anyagi rehabilitáció s törvény megalkotására. Kit kötelez azonban az országgyűlési határozat? Határidő és szankció nélkül úgy látszik, hatástalan. Nem tudom, hogy az Országgyűlés elnökének nincse ezzel kapcsolatban valamilyen elősegítő szerepe? De nézzük az Alkotmányt. Az 51. cikkely kimondja, hogy az ügyészség törvénysértés esetén fellép a törvényesség védelmében. Felléphete a törvénytervezetben érintett esetekben? Az 55. cikkely 3. pontja szerint az, aki törvénytelen letartóztatás vagy fogvatartás áldozata volt, kártérítésr e jogosult. A 78. cikkely (2) bekezdése pedig azt mondja ki: a Kormány köteles az Alkotmány végrehajtásához szükséges törvényjavaslatokat az Országgyűlés elé terjeszteni. Minthogy – sajnálatos módon – mindezek ellenére a Kormány ez évben benyújtandó törvén ytervezetei között nem szerepel a személyes szabadságuktól megfosztottak kárpótlásáról szóló törvény, ezért nyújtottam be módosító javaslatomat. A törvénysértések jellegét kellene kivizsgálni és meghatározni. Erre még hivatalos kísérlet nem történt, én ezt nem tudom pótolni, mert ugyan erre meglennének a hivatalos fórumok, de még ez idáig nem tárták fel eredményeiket, ezért csupán kísérletet tesznek ennek meghatározására. Törvénysértésnek azt nevezhetjük, hogyha az éppen hatályban lévő jogszabály tételeit s zándékosan tévesen alkalmazzák, elfogadnak valótlan, hamis tárgyi bizonyítékokat, valamint fizikai és lelki kényszer hatására tett vallomásokat. Ennél még szélesebb körben jelentkezett az a kategória, amelyet jogsértésnek nevezhetünk. Ezen azt értjük, ha a z adott korban érvényes olyan jogszabályok alapján jártak el, amelyek sértették az ország lakosságának évszázadok alatt kialakult jogi érzékét, és amelyet nem szavazott volna meg, ha erről szabadon dönthetett volna.
