Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 5. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - FODOR ISTVÁN, DR. (független)
266 7. A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- é s hatásköreiről szóló javaslat a 981es szám és az azt kiegészítő 981/A szám alapján. 8. Interpellációk. 9. Kérdések. 10. Személyi javaslatok. 11. Mentelmi ügyek. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadjae az ülés tárgysorozatára tett, így kiegészített javaslatot. Határozathozatal következik. Most kérem a szavazatukat. (Megtörténik.) Köszönöm. Az Országgyűlés 262 "igen" szavazattal 11 ellenében, 6 tartózkodás mellett a tárgysorozatra tett javaslatot elfogadta. Az előterjesztésünk mellékletében jelzett i dőbeli ütemezéshez kívánunk alkalmazkodni. A lehetőség szerint értelemszerűen beiktatjuk a most kiegészítésül felvett pontot hetedikként. A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8a után az állampolgárok tulajdonában igazságtala nul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a tulajdonviszonyok rendezése érdekében beterjesztett, röviden kárpótlással foglalkozó javaslat általános vi tájának folytatása. A képviselőcsoportok által megjelölt sorrendben szólítom a felszólalásra jelentkezetteket. Legutolsó ülésünkön a független képviselőcsoportból jelentkezett Fodor István képviselőtársunk felszólalása következett volna, így elsőként őt sz ólítom. Fodor Istváné a szó. Felszólaló: Dr. Fodor István (független) FODOR ISTVÁN, DR. (független) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A köztudatban röviden csak kárpótlási törvényként ismert előterjesztés parlamenti vitájának megkezdése előtt a házbizottságban azt kellett jeleznem, hogy a vita első, koncepcionáis kérdésekben egyes képviselőcsoportok többségi álláspontját ismertető szakaszában a független képviselőknek nem állt módjukban szónokot állítani. Nem állt ez módunkban azon egyszerű oknál fogva, mert a kárpó tlás kérdésében szóba jöhető megoldások egyikének sem sikerült elnyernie a csoport többségének támogatását. A pártokhoz nem tartozó képviselők egymástól eltérő álláspontjának ismeretében nem volt tehát meglepetés, hogy hat frakció és a kérdésben jelentősen érintett rétegek képviseletét ellátó Agrárszövetség álláspontja mind különbözött egymástól. Nem volt ez meglepetés, még akkor sem, ha a korábban ismertté vált programokon túlmenően néhány esetben egyfajta kompromisszum irányába való elmozdulás szándékát é rzékelhettük, máshol taktikai megfontolásokat vagy éppen az adott párt sajátos érdekeit szolgáló, nagyon is praktikus szempontokat hallhattunk. A parlamenti vitában a kárpótlás kapcsán eddig ismertté vált álláspontok ilyen sokféleségéből vagylagosan két kö vetkeztetést lehet levonni. Az egyik lehetséges következtetés az, hogy az elhangzott javaslatok egymásnak megvalósítható alternatívái, így kisebb módosításokkal vagy azok összegyúrásából a társadalmi közmegegyezést bíró változatot meg lehet találni. Ilyen következtetésre azonban legfeljebb a változatok nagy száma alapján lehet jutni. Tartalmi kérdések ismeretében, nevezetesen hogy a kárpótlás módját tekintve négy olyan markáns álláspontot
