Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 5. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - FODOR ISTVÁN, DR. (független)
267 hallottunk, amelyek mindegyikének viszonya a másikhoz tűz és víz, tel jesen más következtetés vonható le, mégpedig az, hogy a kárpótlás kapcsán ismertté vált megoldásokban olyan egymásnak feszülő, összeegyeztethetetlen érdekellentétek öltenek testet, amelyek egymást vagy kioltják, vagy éppen a társadalmi robbanásig felkorbác solják. Mint ahogy a jelen esetben összeférhetetlenek mindazok a kategóriák, jogszerűség, igazságosság és gazdaságosság, amelyek az egyes elképzeléseket igazolni hivatottak. A tulajdont ért sérelmek orvoslásának a jogszerűség, igazságosság és gazdaságosság oldaláról történő megközelítése azért is járhatatlan út, mert igaz ugyan, hogy a sérelmek elkövetése következtében kialakult helyzet egy feje tetejére állított rend szüleménye, ám itt nem egyszerűen a dolog talpra állításáról van szó, hanem arról is, hogy a történelmi tótágas egyéb következményeit, fájdalmasan kitapintható társadalmi és gazdasági bajainkat nem lehet nem létezőnek vagy a tulajdont ért sérelmektől független tényezőnek tekinteni. A társadalom egészséges fejlődésének ellene ható rend torzszülö ttet hozott létre. Sziámi ikrekké nőttek össze mindannyian, akiket tulajdonukban, munkaerejük, szellemi vagy kétkezi munkájuk ellenértékében, egészségükben vagy éppen szabadságukban rövidítettek meg. Vállalhatóe olyan műtéti megoldás, amelynek eredményeké nt bizonyosra vehető, hogy a szétválasztás után az egyik rész életképtelenné válik? Szabade a jog eszközével operálni, a társadalmat nyertesekre és vesztesekre osztani? A régi és új jogrend, a mindig is viszonylagos, már majdnem elvont, de mindenképpen sz ubjektív igazságosság, a száraz számsorokkal könyörtelenül alátámasztott tények és az összekuszálódott gazdasági és társadalmi viszonyok antagonizmusát lehete egyáltalán jogszabállyal feloldani? Válaszom a három kérdésre az, hogy nem, nem és nem. A jelen helyzetben más módját kell találni a közmegegyezésnek, amely ez alkalommal véleményem szerint is csak a Szabó Iván képviselőtársam által már említett társadalmi szerződésben ölthet testet, ahogy ez nemzetek sorsfordulóin ugyan különböző helyzetekben, külön böző módon, de már sokszor megtörtént a történelem folyamán. Ha ebbe az irányba akarunk elmozdulni, akkor azt is tudnunk kell, hogy társadalmi szerződést nem köthetünk olyan alapon, hogy a hatalom gyakorlói a törvény erejével éppen saját maguknak és – ille tve vagy – a társadalom meghatározott részének juttatnak javakat. Ami a hatalomtól ered, de kirekeszt és privilégiumokat biztosít, az nem társadalmi szerződés, hanem feudális diktátum. Társadalmi szerződést egyfajta megközelítés alapján lehet kötni. Neveze tesen az esélyegyenlőség alapján. Tisztelt Országgyűlés! Két évvel ezelőtt a politikai egyeztető tárgyalásokon megírtuk nemzeti sorsfordulónk, új honfoglalásunk társadalmi szerződésének első fejezetét. Nem volt törvény a pártállam lebontására. Nem a hatalm i elit hamis összekacsintása, hanem csak belső késztetés és lelkiismereti parancs motiválta egy olyan politikai intézményrendszer alkotmányos kereteinek megteremtését, amely többek között a továbbiakban nem gátja már a piacgazdaság felé történő elmozdulásn ak. Jól megkomponált volt a két évvel ezelőtt elfogadott program a tekintetben is, hogy az új rend alapjait jelentő gazdasági alkotmányunkat már az új politikai intézményrendszer keretei között kellett elfogadni. Több mint sajnálatos, hogy háromnegyed év a latt nem sikerült azt a kormányprogramot megvitatni, amely gazdasági alkotmányunk három, egymással nagyon is összefüggő fejezetét egységes keretbe foglalná. A tulajdonviszonyokat érintő privatizáció, földkérdés, vállalati és szövetkezeti törvény, a pénz- é s értékpapírpiacot érintő jegybanki és számviteli törvény, az elosztási viszonyokat magába foglaló társadalombiztosítás, egészségügy, szociálpolitika és művelődéspolitika alapelveit felölelő, átfogó koncepció ismerete hiányában részkérdéseket ragadunk ki e gyegy fejezetből, az összefüggések ismerete, alapkérdések tisztázása nélkül. A kárpótlás olyan részkérdés, amely következményeiben egyaránt érinti a tulajdonviszonyokat, a monetáris szférát és az elosztá si viszonyokat. A tulajdonviszonyok alapkérdése tekintetében a kárpótlás választás elé állít bennünket. Választanunk kell. Aze a gazdaság előtt álló legfőbb feladat,
