Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
27 JászNagykun öröklési problémákra – , hogy ha mi nem fogadjuk el a kártérítési törvénynek ezeket a remek intézkedéseit, akkor mi még ilyen borzasztó nehéz jogintéz ményekkel is szembe fogjuk magunkat találni. Igen ám, csakhogy az államtitkár úrral szemben én gyakorlatban is alkalmaztam ezeket az öröklésjogi intézményeket, és azt kell, hogy mondjam, hogy ezek egyszerűbbek voltak, mint a jelenlegi öröklésjogi rendszerü nk, mert ezek az országbírósági határozatok óta állandóan és töretlenül alkalmazott öröklésjogi intézmények voltak, amelyek – elnézést kérek, de – már egy negyedéves joghallgatónak sem okoztak problémát, tehát nem értem, hogy miért kell erre most ilyen rém ülten hivatkozni. Na most, ami a további kérdéseket illeti, nevezetesen, hogy lehet a kárpótlási jegyet beváltani – hát ugye, legyen szabad itt arra hivatkoznom, hogy én például olyan aggályokat látok, hogy azon túlmenően, hogy nincs meghatározva, hogy mi a fogalma, mi a meghatározása a kárpótlási jegynek, tehát adott esetben igenis komoly vita származhat ebből. Továbbmegyek a tételeknél, hiszen a kárpótlási jegyet, ha valaki fel akarja használni privatizálandó vagyontárgy megvételére, akkor előállhat egy o lyan helyzet, miután ezt a Vagyonügynökség fogja előkészíteni, mármint a privatizálandó vagyont, a Vagyonügynökség esetleg azt mondja az év első hat hónapjában, hogy én előkészítem a vagyont privatizálásra. Erre az időre fogják lehetővé tenni, hogy én bevá ltsam a kárpótlási jegyemet – nem fogom tudni mire beváltani. A második 6 hónapban pedig azt fogják mondani, hogy most fölfüggesztem ennek a kárpótlási jegynek a beválthatóságát (szórványos taps) és mindezt folytathatom 5 éven keresztül a beterjesztett tör vénytervezet szerint, és utána majd vitatkozhatunk azért, hogy a kárpótlási jegy most vajon fölére capitalyjeggyel vagy sem, mert azt társasjátéknál nagyszerűen lehet használni, de privatizálandó vagyonra nem. (Taps.) Na most, végül nagyon röviden, mert nagyon elszaladt velem az idő, egyáltalán hogy adható vissza a föld, vagy hol adható vissza a kártérítésikárpótlási törvény tervezetében? Na most, legyen szabad itt arra hivatkoznom, hogy hogy adható vissza, ezzel kapcsolatban kemény viták voltak már. Fö lmerült számtalanszor, hogyha nem ez a megoldás, akkor mindenképpen meg kell terhelni a földeket azzal a teherrel, ami rajta van, és milyen nagyszerű intézkedés az, hogy mi itt most már elértük, hogy nem teherrel kell a parasztnak visszakapnia a földet. Én erre mindig azt szoktam mondani, hogy ez egy olyan jogi helyzet, mintha egy rabló betörne a lakásomba, elvinné az összes vagyonomat, amit én az életem során szereztem, majd ezt követően bíróságtól kapnék egy felszólítást, hogy a rabló úrnak volt még 20 mi llió forint tartozása, azt is fizessem ki. (Derültség.) Hát ez körülbelül jogintézménynek ilyen. De nézzük meg, hogy ennek a törvénynek a szellemében én hogy tudom visszakapni. Ugye nagyvonalúan azt mondja ez a törvény, hogy általában a bevitt földdel azon os értékű, illetőleg művelési ágú földet kell kiadni. Igen ám, de legyen szabad nekem felhívnom az 1959. évi 7es számú törvényerejű rendeletet, tehát a dühöngő sztálinista jogrendszernek az egyik ocsmány jogalkotását, és azt kell, hogy mondjam, hogy ez mé g mindig jobb, mint a jelenlegi törvénytervezet (derültség, taps) mert ez nagyvonalúan – nehogy azt higgyék, hogy ez megmosolyogni való, ez szomorú – , tudniillik ez a törvénytervezet nagyvonalúan még azt is kimondja, hogy a bevitt földdel lehetőleg azonos nagyságú földet is adjanak ki. Ez már most sincs kimondva, pedig ugye ez létkérdés, mert itt lehet általában a parasztokat a legjobban becsapni, hogyha nem azonos nagyságú földet kap viszsza, mert akkor kaphat más aranykorona értékkel, más nagyságban olyan földet, amellyel mérhetetlenül sok gondja van. De még ha arra hivatkozom, hogy olyan megoldásai vannak ennek a törvénytervezetnek, amelyeket a régi sztálinista megoldásból vett át, akkor nehogy azt higgyék, hogy én bántani akarom ezt a törvénytervezetet. Ez a valóság! Hiszen hadd utaljak arra, hogy nagyvonalúan megengedi azt, hogy belépjen az ember a termelőszövetkezetbe. De hisz ezt megengedte a sztálinista jogrendszer is, hogyha valaki megörökölte a földjét és azt akarta, hogy ne vegyék el tőle, lépjen b e a termelőszövetkezetbe. Tehát azt kell mondjam, hogy ez a törvénytervezet számos olyan jogintézményt átvett, amelyre mi csak borzalommal, mint a sztálinista jogalkotásra szoktunk hivatkozni.
