Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 12. kedd, a tavaszi ülésszak 4. napja - Bejelentések: Dr. Pásztor Gyula jegyző - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
247 Az Országgyűlés óriási többséggel szavazta meg azt, hogy a rendelkezésre álló teljes összeg et egy lépésben osszuk szét a nyugdíjasok között. Az interpelláló képviselő asszony ugyancsak ezt mondta, olvasok a beszédéből: "A társadalombiztosítás költségvetésében nyugdíjemelés céljára rendelkezésre álló teljes összeget használjuk fel most, a januári nyugdíjemelésre." Januárban a márciusi nyugdíjakat nem lehet fölemelni. Az interpelláció kapcsán képviselő asszony egy picit alábecsüli az érintettek körét. Az a tízezres tömeg valóban hátrányba kerül. Minden határnappal kapcsolatos rendelkezésünk érdeket sért. Ezt, gondolom, minden képviselő tudja, amikor egy határnapos dátumot megszavaz. A százezres tömeg lényegesen nagyobb is lehet özvegyi nyugdíjakra és egyebekre is gondolva. A mi számításaink szerint körülbelül másfél milliárd forint, amiről most besz élünk. Átlagosan az az évben nyugdíjba menők hét egész, majdnem nyolc egész hónapot töltenek nyugdíjban, a legtöbb ember év elején és egy második hullám év végén megy nyugdíjba, és ebből jön ki ez az átlag. Átlagosan 1500 forinttal emelkedtek a nyugdíjak, ebből körülbelül egy másfél milliárdos éves költség az, amiről most beszélünk. Azt gondolom egyébként, hogy nem egy, januárban hozott jogvesztő rendelkezésről van szó, mert ez a jog, amiről beszélünk, törvényben nem rögzített jog, hanem egy kialakult szoká s, amelyet rendeleti szinten valósítottak meg a korábbiakban. Most tehát én úgy érzem, hogy egy tudatos döntést csinált az Országgyűlés a Kormány egyetértésével, nem titkoltuk, minden rendelkezésre álló anyagban benne volt a január 1jei dátum, és a Kormán y a rendelettervezetet is mellékelte a tárgyalások során. Természetesen dönthetett volna úgy az Országgyűlés, hogy tartalékolja ezt a másfél milliárdot, de nem úgy döntött, és a sok módosító indítvány közepette, amelyen végigrágtuk magunkat, ez a kérdés se m kormánypárti, sem ellenzéki oldalról nem merült föl. Nem merült föl, mert azt hiszem, hogy az egész szelleme annak a nyugdíjemelésnek, amit létrehoztunk, pontosan azt vette figyelembe, hogy számítsuk a nyugdíj alatt eltöltött időket, méghozzá úgy, hogy m inél régebben van nyugdíjban valaki, kapjon annál többet. Ennek a folyamatnak a vége az, hogy aki még nincs is nyugdíjban, az most nem kap. Elképzelhető azonban, hogy mégiscsak van valamifajta megoldás. Sajnos, ilyen megoldást én most valamifajta ígéret fo rmájában a kalapból előhúzni nem tudok. Ha a bérkiáramlás nagyobb lesz, azt hiszem a képviselő asszony majd folytatni fogja itt, ahol én abbahagytam. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm miniszter úr válaszát. Megkérdezem Csehák Judi t képviselőtársamat: egyetérte a válasszal? CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miután nem vagyok gyakorlott interpelláló, hiszen először interpellálok, bevallom, eltűnődtem azon, hogy milyen válaszok is lesznek majd lehetségesek. Ö nelégülten eljátszottam azzal a gondolattal is, hogy a miniszter úr felém fordul, és azt mondja nekem, hogy kedves képviselőtársam, kedves Csehák Judit, magának végül is igaza van, nagyon restelljük, hogy ez a hiba becsúszott, azonnal intézkedünk. Én, amik or a délutáni vitát hallgattam, akkor már láttam, hogy hiú, balga remény valami ilyesfajta válaszra számítani, és éppen ezért egy másik válaszon is elgondolkodtam, hogy mi lenne számomra és a nyugdíjba menők számára elfogadható megoldás. Valóban tudnék ajá nlani egy ilyet. Hadd mondjam el röviden. Azt gondolom, ragaszkodva miniszter úr logikájához, hogyha elfogadjuk azt az érvelést, hogy év közben igazságtalanság történik, mert kedvezőbb helyzetbe kerül az a nyugdíjas, aki decemberben megy el nyugdíjba, hisz en csak egy hónapot romlik a nyugdíja azzal szemben, aki februárban megy el, ezt a kormányrendeletet olyanformán kellett volna meghozni, hogy a január 1jén járó
