Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 12. kedd, a tavaszi ülésszak 4. napja - A külügyi és a honvédelmi bizottság együttes jelentése a jugoszláviai fegyvereladásokról - ELNÖK (Szabad György): - CSURKA ISTVÁN (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - SZŰCS M. SÁNDOR (MDF)
222 súlyozni lehet az elkövetett mulasztást, amit én nem minősítek másnak, mint egy szabálytalanul kiállított szigorú számadási nyomtatványnak, mert körülbelül ilyen nagyságrendű a vétkesség; egyféle büntetés vane, vagy esetleg a büntetéseknek van bizonyos lehetősége, van egy latitüd? Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az a véleményem, hogy a paritásos alapon összeállítan dó bizottság súlyos veresége lenne a demokráciának, hiszen ha egy vizsgálóbizottság hét főből áll, ahol négy az ellenzékhez tartozik, három pedig a kormánypárt, akkor semmi jelentősége nincs annak, hogy ebben az országban a kormánypártok 60%nál nagyobb sz avazatot kaptak. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Szólásra következik Csurka István a Magyar Demokrata fórum részéről. CSURKA ISTVÁN (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Há z! Tekintettel arra, hogy Kulin Ferenc, Dénes János és Pálos Miklós ékesszólóan mindazt elmondta, amit akartam volna mondani, tisztelettel köszönöm az engedélyt, és a szólástól elállok. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra kö vetkezik a monitor szerint Szücs M. Sándor az MDFtől. Felszólaló: Szűcs M. Sándor (MDF) SZŰCS M. SÁNDOR (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Horn Gyula képviselőtársunk beszéde után közvetlenül megnyomtam a mikrofont, nem gondolva azt – vagy a mikrofon gombot, a jelzőgombot, nem gondolva – , hogy ilyen tengeri kígyóvá duzzad ez az ügy. Mélyen meglepett a kemény hangvétel, de nemcsak kormánypárti szívemet, hanem máskülönben is megütötte az, hogy Németh Miklós kormányának külügyminisztere szégyelli magát. É s beütött egy esemény, ami nagyon sokszor elibém jön, amikor a másik oldalra nézek, és Horn Gyulát és Orbán Viktort egymás mellett látom ülni. Tudniillik az 1989. június 16i nagy alkalomról van szó, amikor a nevezetes Nagy Imre temetés volt, egy hatalmas diktatúra után egy új kor nyitánya. Egykétszázezer ember tolongott a téren, magam is Szabolcsból utaztam fel. S méltán volt nevezhető Orbán Viktor beszéde történelminek. Annál inkább megdöbbentett, amikor másnap Horn Gyula, akkori, ugyan elismert külügymi niszterünk, azt nyilatkozta, hogy útszéli hang hallatszott ott el. Számomra szégyen volt és sértő. Szégyelltem az akkori külügyminiszter eme megjegyzését. Már csak későbbi fintora volt a sorsnak, hogy egykét hónap múlva a NATOtagság felé kacsingatva jele ntek meg nyilatkozatok. A mai naphoz közeledve, éppen mint Orbán Viktor akkori beszéde és a történelmi vonulat mutatja miniszterelnök úr által felolvasott, Gorbacsov által írt levelet. Tehát a szégyenkezésből többünknek kijuthat. Rövid egy mondat a Kormány szakértelméről. Ha ott a peremMagyarországban körbemegyünk, én nem hiszem, hogy lehet dicsekedni a szakértelem érdemre jutásával, mert még 102030 évig meg fogjuk szenvedni 51015 megyéjében a szakértelem nagyságát. (Derültség, taps.) A FIDESZ felé is lenne egy rövid, szelíd szavam, de Orbán Viktor a tollat veszi, így nem akarom berhelni túlságosan a gondolatát. De azért kérem szépen, amikor nem mond igazat, és hazudik a Kormány, jóllehet most ez szelíden hangzott el, volt, amikor Orbán Viktor csípőből tüzelve kijelentette, a Kormány hazudott. Na most ha én is a szívemre hallgatnék, akkor keményen mondanám, hogy a FIDESZ hazudott. De mivel az eszemre hallgattam, és az MDFre szavaztam, ezért csak szelíden mondom, mikor. Amikor nem ment el Kiskunmajsára, éppen Torgyán József által emlegetett földtémában, mert érezte a FIDESZ, hogy olyan döntés születhet, amely a későbbi dolgokat befolyásolja, és aztán arra terjesztette, hogy nem hozta időben.
